Olimpialexikon: Ha egy üzlet beindul – 1996. Atlanta

Aztán Atlanta úgy, ahogy volt, elrontotta az olimpiát. Káosz uralkodott a szervezésben, a közlekedés katasztrofális volt, és mindent az üzlet hatott át a Coca-Cola és a CNN fővárosában. A biztonsági intézkedések sportolók ezreit akadályozták a nyugodt felkészülésben. De a szigorú előírások sem akadályozhatták meg az Olimpiai parkban elkövetett robbantást. Két ember életét oltotta ki a bomba.

 

 

Azért szerencsére a sportteljesítmények feledtetni tudták a szomorú és kínos pillanatokat. A nyitóünnepély megrázó jelenete volt, amikor a Cassius Clayként olimpiai bajnok, majd Muhammad Ali néven többszörös profi világbajnok Parkinson kórban szenvedő öklöző gyújtotta meg a fáklyát.

 

Ismét rekordot hozott a részvétel, ezúttal már 271 ország több mint tízezer versenyzője vett részt az olimpián. A játékok ünnepelt sztárja a hazaiak kedvence, Carl Lewis volt, aki távolugrásban negyedik olimpiáján is nyert, és ezzel kilencre növelte olimpiai bajnoki címeinek számát. Ezzel olyan kiválóságok mellé zárkózott fel, mint Paavo Nurmi, Larissza Latinyina, illetve Mark Spitz.

 

 

A negatív hős az ír úszó Michelle Smith volt, aki ugyan három aranyat nyert, de férfias alakja miatt mindenki doppingolással vádolta, és gúnyosan Mr. Smithnek nevezte. A csúcsra ért a Tour de France ötszörös bajnoka, Miguel Indurain, aki az országúti időfutamon diadalmaskodott Atlantában. Labdarúgásban megszületett az első afrikai aranyérem. A nigériai válogatott az elődöntőben fantasztikus csatában győzte le a brazilokat, míg a fináléban az argentin csapat sem tudta megállítani Kanuékat. Kosárlabdában természetesen ismét verhetetlennek bizonyult a Dream Team, és ezúttal az amerikai hölgyek sem hibáztak a palánkok alatt.

 

Huszonegy éremmel, közte hét arannyal zártak sportolóink. Ismét az uszoda vitte a prímet. Egerszegi Krisztina megszerezte ötödik olimpiai bajnoki címét is, ezúttal 200 háton győzte le ellenfeleit. Barcelona kétszeres ezüstérmese, Rózsa Norbert Atlantában aranyra cserélte második helyeit, Güttler Károly előtt csapott a célba a 200 méteres mellúszásban. A harmadik vízi-aranyunkat Czene Attila nyerte. A fiatal úszó a surranópályán mindenkit – még önmagát is – meglepve nyerte a 200 méteres vegyes úszás döntőjét.

 

 

Németh Imre, Csermák József és Zsivótzky Gyula nyomdokaiba lépett Kiss Balázs, midőn megnyerte a kalapácsvetés olimpiai aranyát. Kovács "Kokó" István barcelonai bronzérmét cserélte Atlantában aranyra, megszerezve ezzel a magyar ökölvívó sport tizedik olimpiai bajnoki címét. Mexikó és Szöul után harmadszor duplázott kajak-kenu együttesünk. Kőbán Rita harmadik olimpiáján második aranyérmét szerezte meg, míg a Horváth Csaba-Kolonics György kettős kenu 500 méteren nem talált legyőzőre.

 

 

Csollány Szilveszter ezüsttel, Kovács Ágnes pedig bronzéremmel mutatkozott be az olimpiák történetében. Szintén a dobogó harmadik fokára állhatott fel a Laurencz László irányította női kézilabda-válogatott. 24 év után újra kijutott az olimpiára labdarúgó-válogatottunk. A Dunai Antal vezette együttes a későbbi olimpiai bajnok Nigériától 1-0-ra kapott ki, majd a Ronaldóval, Bebetóval és Roberto Carlos-szal felálló brazilok ellen is tisztességesen helyt állt (1-3). A harmadik csoporttalálkozón azonban csalódást okoztak Lisztesék, a Japán elleni találkozón az utolsó percben még 2-1-re vezettek Sándor Tamásék, két gyors góllal azonban a távol-keletiek szerezték meg a győzelmet.

 

 

 

Magyarország 21dobogós helyével a tizenkettedik helyen végzett. Természetesen a házigazda amerikaiak arattak, 44 aranyérmükkel nem vetekedhetett senki. Őket az immáron Oroszország néven induló csapat követte (26 arany), míg a hagyományosan erős németek a harmadik helyen végeztek (20 arany). A záróünnepélyen mindenki érdeklődve várta, vajon Samaranch elnök a "minden idők legjobb olimpiája" hagyományos kitételként értékeli-e az atlantai játékokat. Nos, az elnök "különleges" jelzővel illette a játékokat.

 

Ami azt illeti, az amerikai nagyváros "különlegesen" fogta fel az olimpiai eszmét, üzletet csinált a játékokból, ráadásul szervezettségben sem jeleskedtek a rendezők. Kár, hogy nem sikerült méltóképpen megemlékezni az újkori olimpiák 100 éves történetére.