Moszkva és Los Angeles után sokan úgy gondolták, az olimpiai mozgalom már sosem lesz olyan, mint régen. Szerencsére tévedtek. Pedig 1988-ban sem ment minden egyszerűen. Amikor a NOB Szöulnak adta a rendezés jogát, sokan ijedten hívták fel a figyelmet: egy diktatórikus, az északi "testvérével" fagyos viszonyban lévő ország várja a világ sportolóit.
Aztán a Koreai Köztársaság megmutatta, képes a megújulásra: demokratikus választásokat írtak ki, a politikai foglyokat kiengedték a börtönökből, és egyre több országgal vették fel a diplomáciai kapcsolatot. Modern stadionokat építettek, és a koreai emberek barátsága kellemes körülményeket teremtett a sportolóknak. Az olimpiai kabalafigurája, Hodori mindenki szívébe belopta magát.
Hogy azért ne legyen minden tökéletes, arról Észak-Korea tehetett. Bár korábban szó volt arról is, hogy a kettészakított ország közös csapattal induljon, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság ebbe nem ment bele, sőt, bojkottra hívott fel. Szerencsére csupán Albánia, Kuba és Etiópia csatlakozott a felhíváshoz, így viszonylag teljes olimpiai család utazhatott el Szöulba.
Az olimpia szélesedését mutatja, hogy 31 ország osztozott az olimpiai aranyérmeken, a 160 nemzet 9637 sportolójának részvétele rekordot jelentett. Olyan sportágak kerültek be, illetve vissza a programba, mint az asztalitenisz, illetve a tenisz. Utóbbinál érdemes megjegyezni, hogy a profi sport is kezdte betenni lábát az Olimpiára.
Több hős hódított Szöulban: Matt Biondi öt arannyal, egy ezüsttel és egy bronzzal zárt az úszócsarnokban. Ugyanitt aratott Janet Evans is (3 arany), illetve a kelet-német Kristin Otto – hat aranyérem, – aki utólag bevallotta, doppingolt.
Az atlétikai pályán Florence Griffith-Joynert ünnepelte a lelátó népe, "Flo-Jo" 100 és 200 gyorson, valamint mindkét váltószámban diadalmaskodott. Utóbb doppingolással vádolták meg őt is. Azóta szívelégtelenségben hunyt el a népszerű futónő.
Szenzációsan szerepeltek a magyar versenyzők is Dél-Koreában. Helsinki után a második legsikeresebb olimpiai szereplést nyújtotta csapatunk, a tizenegy arany-, hat ezüst- és hat bronzérem önmagáért beszél.
Négy aranyérmet kasszíroztak úszóink: Darnyi Tamás 200 és 400 vegyesen is világcsúccsal nyert, Szabó "Joe" pedig a 200 mell aranyát szerezte meg. Majd feltűnt egy törékeny, alacsony, mindössze tizennégy éves lány, aki 200 háton ámulatba ejtette a világot, legyőzve a marcona kelet-német úszókat. A hölgyet Egerszegi Krisztinának hívják, aki az úszósport egyik legnagyobb alakjává nőtte ki magát az évek során. Szöulban a 100 hát ezüstje is az övé lett.
Dupláztak kajakozóink: Gyulay Zsolt egyesben, míg az Ábrahám Attila, Csipes Ferenc, Gyulay Zsolt, Hódosi Sándor négyes csapatban bizonyult verhetetlennek. 28 évvel a római arany után újra a dobogó legfelső fokára állhatott fel kardcsapatunk, a döntőben 3:7-ről fordítottak Szabó Bencéék.
Magyar Zoltán sorozatát Borkai Zsolt vitte tovább lólengésben, míg a birkózók közül ezúttal Sike András hozta a "megszokott" aranyérmet. Öttusában a Martinek János, Mizsér Attila, Fábián László alkotta csapat utasította maga mögé a mezőnyt.
Hogy véletlenül se legyen minden felhőtelen, arról a dopping tehetett. Két súlyemelőnk is lebukott tiltott szer használata miatt. Az olimpiai legnagyobb drámáját is doppingbotrány okozta, a 100 méteres síkfutás győztesétől, a kanadai Ben Johnsontól elvették aranyérmet.
Az olimpiára visszatért Szovjetunió megközelíthetetlen volt az éremtáblázaton, 55 aranyérmet szereztek sportolóik. Utoljára szerepelt a Szovjetunió az olimpiák történetében, akárcsak a Német Demokratikus Köztársaság, amely 27 aranyával, összesen 102 érmével megelőzte az Egyesült Államokat is. Az amerikaiak 36 arannyal zártak.
Ugyan még mindig nem volt teljes az olimpiai család, és a doppingbotrányok rányomták bélyegüket a versengésre, Korea hangulatos, és ami lényeg, nagyobb politikai botrányoktól mentes olimpiát rendezett. A játékok után hatalmas változások mentek végbe a világpolitikában, amelyek éreztették hatásukat már a négy évvel későbbi játékok helyszínén, Barcelonában is.
Forrás: sportma.hu