Olimpialexikon: az újkor egyik leggyengébb magyar szereplése – 1976., Montreal

Minden idők legveszteségesebb olimpiáját rendezték a kanadaiak. A tervezett 310 millió helyett 1400 millió dollárba kerültek a költségek. Ráadásul politikai vita és bojkott is beárnyékolt a játékokat.

A kanadai kormány ugyanis Tajvan versenyzőit nemkívánatos szereplőnek tartotta, és a Kínától elszakadt ország sportolóinak távolmaradására hívott fel. Erre az USA bojkottal fenyegetőzött. Áthidaló megoldásként Kína nevének említése nélkül, Tajvan név alatt részt vehettek volna a játékokon az ázsiai sportolók, ezt a megoldást azonban nem fogadták el.

Sor került az első – és sajnos nem utolsó – csoportos bojkottra is. 16 afrikai ország Új-Zéland kizárását követelte, mivel egy rögbicsapata az olimpiai mozgalomból apartheid politikája miatt kizárt Dél-Afrikában szerepelt. A NOB azonban nem olimpiai sport küzdelmeibe nem kívánt beavatkozni, így az említett 16 afrikai ország hazautazott. Az eredetileg tervezett 119 ország helyett mindössze 94 vett részt az olimpián Montrealban.

A játékokra aztán rányomta a bélyegét a bojkott, valamint az a hihetetlen biztonsági intézkedések sorozata, amellyel a münchenihez hasonló támadás kivédését célozták. Nem is került sor semmiféle terrorcselekményre, de az olimpia nem volt ugyanaz a nyugodt béke szigete, mint korábban.

De nem csak ez volt az egyetlen sötét folt Montreal egén. Előretört a dopping, több súlyemelő fennakadt a vizsgálatokon. Az olimpiák történetének egyik legnagyobb csalását követte el az orosz Borisz Onyiscsenko. Az öttusázó olyan szerkezetet szerelt párbajtőrébe, amivel működésbe hozta a találatjelzőt. Természetesen lebukott, és kizárták a versenyből.

Montreal a kelet-német sportolók térhódítását is hozta. A tudatosan, államilag felépített sportolói pályafutás csúcsaként záporoztak az olimpiai aranyak, fájdalom, utólag derült ki, hogy a kelet-német orvosok keze legalább annyira benne van a győzelmekben, mint a sportolók tehetsége.

Térjünk azonban át végre Montreal pozitív hőseire: az úszócsarnok két amerikai nevétől volt hangos: John Naber száz és kétszáz méteren is világcsúccsal nyerte a hátúszást. Száz gyorson pedig Jim Montgomery áttörte az ötven másodperces álomhatárt.

A tornacsarnok egy mindössze 14 éves román sportolónő lába előtt hevert: Nadia Comaneci, Károlyi Béla és felesége tanítványa három számban is aranyat szerzett, és ő volt az első tornász, aki gyakorlatára a maximális tízes pontszámot kapott. Nem is egyszer, hanem hétszer…

Szintén a tornacsarnok hőse volt a szovjet Nyikolaj Andrianov, aki négy aranyat, két ezüstöt és egy bronzot vitt haza Moszkvába. Az atlétikai pályán feltűnt Edwin Moses, aki a 400 méteres gátfutás egyeduralkodója lett a 80-as években. Az afrikai futók távollétében duplázott a finn Lasse Viren, valamint a kubai Alberto Juantorena is.

A hazai közvélemény a csalódás olimpiájaként tartotta számon a montreali játékokat a magyar csapat tekintetében. Mindössze négy aranyérem jutott versenyzőinknek, igaz, azok klasszikus számokban. A gerelyhajító Németh Miklós a kalapácsvetésben londoni olimpiai bajnoki címet szerzett édesapja emlékének adózott – elsőre világcsúcsot hajított.

Magyar Zoltán szenzációs gyakorlattal nyerte a lólengést, különleges technikájáról nevezték el a "Magyar vándort." Tordasi Ildikó a tőr egyéni aranyérmét hozta haza, míg a vízilabda-válogatott Faragó Tamás vezetésével nyert, "Go, go, Faragó" kiáltással szurkoltak csapatunknak a lelátón.

A négy arany mellé azért öt ezüstöt és tizenhárom bronzérmet is hazahoztak sportolóink, de a korábbi sikerekkel "elkényeztetett" hazai közvélemény így is csalódásként értékelte a montreali szereplést. Még az sem vigasztalta a szurkolókat, hogy a hazai kanadaiaknak egy aranyérem sem jutott.

Az éremtáblázat "szocialista" fölényt mutatott, a szovjet 47 arany mellé az NDK sportolói 40 bajnoki címet gyűjtöttek be – éljen az orvostudomány! – míg az amerikaiaknak ezúttal a harmadik hely jutott 34 aranyérmükkel.

Nem erősítették éppenséggel a montreali játékok az olimpiai eszmét, a bojkott, a dopping és a túlzott biztonsági intézkedések rányomták bélyegüket a játékokra. De a mélypont nem ez volt az olimpiák történetében, hanem a négy és nyolc évvel később megrendezett moszkvai és Los Angeles-i olimpia.

Forrás: sportma.hu