Olimpialexikon: Amikor megjelenik a televízió – 1936. Berlin

A helyszín kijelölését a Nemzetközi Olimpiai Bizottság az 1931-es barcelonai ülésszakán döntötte el. A nemzetiszocialisták 1933-as hatalomra jutása miatt elterjedt a hír, hogy Németországot megfosztják az olimpiai játékok rendezési jogától. A júniusi bécsi ülésen a német kormány képviselője kijelentette, hogy tiszteletben tartják az olimpiai szabályzatot, és a német származású üldözöttek részére is lehetővé teszik a játékokon való részvételt. E nyilatkozat folytán a NOB meghagyta Berlinnek a megrendezési jogot.

49 nemzet közel 4000 sportolója küzdött az olimpiai bajnoki címekért. Ezen az olimpián érkezett meg először az olimpiai láng, és égett a fáklya a versenyek végéig. Az ősi Olümpia romjai között a nap tüzével gyújtott fáklyát 3000 atléta futva, egymást váltva vitte a berlini játékok megnyitójára, Magyarországon keresztül. 21 sportág 129 versenyszáma szerepelt a műsoron.

A XI. nyári olimpiai játékokat gyakran nevezik a propaganda olimpiájának. Kétségtelen, hogy a náci rezsim alaposan kihasználta országának népszerűsítésére a sporteseményt, de a nagyszerű sportemeberek, kiváló teljesítmények, sikerek és kudarcok mégis inkább a sportra, a nemes küzdelemre irányították a figyelmet.

Az olimpiát grandiózus módon, szinte forgatókönyvszerűen "megtervezték", nagylétszámú rendezősereg gondoskodott a gördülékeny lebonyolításról, a versenyzők, vezetők, nézők és a sajtó kiszolgálásáról.

Itt érdemes megjegyeznünk, hogy már a televízió is jelen volt az eseményen, de a rádió és az írott sajtó képviselői is nagy számban vettek részt a játékokon. A földrajzi közelség is közrejátszott abban, hogy Magyarországot is népesebb újságírótábor képviselhesse, mint a 4 évvel korábbi, Los Angelesben rendezett versenyeken.

A berlini olimpia rendezőinek egyik újítása az volt, hogy Olümpiából indulva hét országon keresztül (Magyarországot is érintve) futóváltó hozta a versenyek színhelyére az olimpiai lángot. Minden győztes kapott egy tölgyfacsemetét. Új sportágak is megjelentek a műsoron: kézilabda, kosárlabda, kajak-kenu.

A megnyitóra július 31-én került sor. Az esküt a súlyemelő Rudolf Ismair tette le, ő később ezüstérmet szerzett Németországnak. A versenyeket augusztus 1. és 16. között bonyolították le. 49 ország 4794 versenyzője 21 sportág 144 versenyszámában mérte össze erejét. A sok sportember közül a "felsőbbrendű faj" dicsőségét hirdető olimpián ironikus módon egy színesbőrű versenyző, az amerikai Jesse Owens produkálta a legkiemelkedőbb eredményt, 4 aranyérmével egycsapásra máig élő sportlegendává vált. Közkeletű tévedés, hogy Hitler bőrszíne miatt nem fogott kezet a világklasszis sportolóval, a német diktátor ugyanis csak az olimpia első napján gratulált a győzteseknek, utána már senkinek sem, hogy bizonyítsa pártatlanságát.

A holland Hendrika Mastenbroek a női úszószámok közül hármat megnyert, és szerzett egy ezüstérmet is. Az amerikai Majorie Gestring 13 évesen nyerte meg a műugrást. A finn birkózó, Kustaa Pihlajamäki 1924-es párizsi elsősége után 12 évvel ismét a dobogó legmagasabb fokára állhatott. 31 nemzet sportolói szereztek érmet, 21 ország nyert olimpiai bajnokságot. Az éremtáblázat és a nemhivatalos pontverseny első helyezettje egyaránt a rendező Németország csapata lett.

Berlin közelsége miatt nagy létszámban képviselhette magát országunk. A kezdeti kudarcok után a szereplés minden várakozást felülmúlt. A kilencedik napon három bajnokságot (Csík-Csák-Lőrincz) nyertünk. Magyarország tíz aranyérmével a 3. lett a ranglistán.

A sort a szabadfogású birkózók nyitották meg, Zombori Ödön és Kárpáti Károly vehették át elsőként az aranyérmet. Kötöttfogásban Lőrincz Márton diadalmaskodott. A vívók folytatták a sorozatot. Női tőrvívásban Elek Ilona (jobbra), a férfi egyéni karddöntőben Kabos Endre győzött. Előtte azonban még a kardcsapat szerzett aranyérmet. Az egyik legnagyobb meglepetést a 100m-es gyorsúszásban Csík Ferenc okozta. Csák Ibolya (balra) személyében pedig végre újra atlétabajnokot ünnepelhettünk magasugrásban. Vízilabda-csapatunknak sikerült megvédenie korábbi győzelmét. A méltó befejezésről az ökölvívó Harangi Imre gondoskodott, s "véres" küzdelemben vívta ki a 10. aranyérmet.

Elek Ilona lett  Az 1936. évi olimpia hőse, zongoraművésznek készült, de a vívás kedvéért feláldozta a művészi pályát, köztisztviselő lett. Versenyzői pályafutása mellett a vívósport népszerűsítésében, a víváskultúrában és fejlesztésében is hatásosan tevékenykedett, nagy nyelvtudásával rendkívüli szolgálatokat tett a sportágnak.