Olimpialexikon: amikor felépült az első olimpiai falu – 1932. Los Angeles

A X. olimpia ismét az újvilágba került, de sokkal jobb körülmények közé, mint ami ST. Louisban volt. A rendezésben felhasználták a technika vívmányait, ami kiválóan szolgálta a tájékoztatást. A nagy gazdasági válság ellenére 40 ország vett részt az olimpián, mindenki ott volt, aki számított. Los Angeles elhódította Párizstól a csúcsok olimpiája címet, atlétikában és úszásban 35 olimpiai, és egy sereg világrekord dőlt meg. Érdekesség, hogy atlétika számaiban országonként csak három versenyző indulhatott.

A gazdasági válság tetőpontján a magyar kormány nem sok jóval biztatta a magyar sportolókat. A sportvezetésnek nem kis áldozatok árán sikerült 47 versenyző részvételét biztosítani. A vízilabdázók és az úszók amerikai versenykörút révén saját maguk fedezték a költségeiket, sőt az olimpiai alapot is segítették. Érték ugyan csalódások hazánk küldöttségét, a hat olimpiai arannyal azonban csak öt ország előzte meg az aranytáblázaton.

Az 1932-es játékok nagy újítása az első olimpiai falu felállítása volt, amely több mint ötszáz kétszobás faházból állt – volt itt posta, könyvtár, kórház, még színház is, és minden nemzetnek külön konyha. Itt a sportolóknak lehetőségük nyílt kapcsolatokat teremteni és közös programokat szervezni egymással, ezzel sikerült tényleges közösségi élményt kialakítani, ami elindulása óta szerves része volt a modern olimpiai eszmének.A faluban csak a férfiakat helyezték el, a sportolónők a város szállodáiban laktak.

A vizilabdásoknak sikerült az, ami az előző olimpián nem, legyőzték a németeket a döntőben 6-2-re, és olimpiai bajnokok lettek, a legendás Komjádi Béla irányításával. Férfi tornászaink kitettek magukért. Pelle István az önálló számként kiírt műszabadgyakorlatban pompás kézállásaival és szaltóival győzelemmel kezdett. Ez nem tetszett a bíróknak, az összetett versenyben csúnyán lepontozták. Ennek ellenére a második helyen végzett. Az egyéni szerbajnokságok során lovon aranyat, korláton pedig ezüstöt vehetett át a kiváló tornász.

A kardozók ismét elsők lettek. A csapatdöntőben az olaszok 9-2-es vezetésünknél feladták a kilátástalan küzdelmet. Egyéniben Piller György egyéniben csak egyszer kapott ki olasz ellenfelétől, de így is egyéni bajnok lett. Kabos Endre jobb találataránnyal bronzérmet nyert, akárcsak tőrvívásban Bogen Erna. Az ökölvívók közül, egyedül európaiként, Énekes István nyert olimpiai bajnoki címet. A döntőben mexikói ellenfelét verte technikás bunyóval.

A kisöbű puskák céllövőversenyében az addig első helyen álló Barát-Lemberkovits Antal utolsó lövésével furcsa módon nem saját, hanem egyik ellenfele céltáblájára lőtt, méghozzá tízest, ami – ha a golyó jó helyre kerül – az első helyezést, a hetedik magyar aranyat jelentette volna, így azonban csak 18. lett.

Az összesített éremtáblázat első helyén az Egyesült Államok végzett, utána Olaszország és Németország. Magyarország hatodik helyével megelőzte Németországot és Nagy-Britanniát is. Eredményünket mind a hazai, mind a nemzetközi sportélet közvéleménye egyértelműen sikerként könyvelte el.  Érdekesség, hogy ezen az olimpián használták először a dobogót, a három érmes kihirdetésére.