Bár Los Angeles is pályázott, a háborús feszültségek miatt végül Amszterdam kapta meg az 1928-as olimpia rendezési jogát, ráadásul a németek letöltötték "eltiltásukat", és 1912 óta először újra ott lehettek legjobb sportolóik a holland fővárosban.
A játékok a béke és harmónia olimpiájaként kerültek be a sport nagykönyvébe, hiszen diplomáciailag hatalmas siker volt az olimpiai, semmilyen ellenségeskedő attrocitás nem zavarta meg a békés menetet. A megnyitó ünnepségen ekkor gyulladt meg először az olimpiai láng, a sportolók bevonulásakor Görögország nyitotta és a házigazda holland csapat zárta a sort. Ezen az olimpián szereztek először aranyat ázsiai sportolók: a japán Mikio Oda hármasugrásban, Csuruta Josijuki 200 méteres mellúszásban diadalmaskodott, miközben India gyeplabda-válogatottja megkezdte félelmetes menetelését: 1928 és 1960 között sorozatban hat aranyat nyertek a délkelet-ázsiaiak.
Ami a mieinket illeti: sportolóink öt arany- és öt ezüstérmet szereztek. Ezen az olimpián kezdődött a most, Londonba ki sem jutó kardcsapatunk félelmetes sorozata: az 1928-as első helyezést követően zsinórban még hatszor (!) nyerték meg a mieink ezt a számot! Vízilabda-válogatottunk ezüstérmet szerzett, a döntőben a jóval esélytelenebb németektől kikapva, és itt született meg a hölgyek mezőnyében az első magyar pontszerzés: Tary Gizella tőrvívásban lett hatodik.
A magyar csapat a maga tíz szerzett medáliájával az éremtáblázat kilencedik helyén végzett, Tersztyánszky Ödön mind a férfi kardcsapattal, mind egyéniben a dobogó legfelső fokára állhatott.