Olimpialexikon: A "zűrzavarok olimpiája" – 1900., Párizs

Mint azt sorozatunk első részében már említettük, 1894-ben Párizsban alakult meg a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB), hála a francia Pierre de Coubertin báró hathatós közreműködésének. Így aztán Athén hiába szerette volna azt, hogy minden további (akkor még nem) ötkarikás eseménynek a görög főváros adjon otthont, a NOB ezt másként gondolta, és a századfordulón Coubertin hazájába vitte az olimpiát. Mindenki azt gondolta, hogy színpompássabb, nagyobb szabású, és sokkal jobb játékokat rendeznek majd Franciaországban, mint négy évvel korábban, és majd milyen sokáig beszélni fognak erről a seregszemléről – nos, sokáig beszéltek is, ám nem éppen pozitív visszhangokkal…

Történt ugyanis, hogy 1900-ban világkiállítás volt Párizsban, és ennek egy aleseményévé silányult az olimpia – ráadásul Coubertint félreállították a szervezőbizottságból, melynek élére egy tökéletesen hozzá nem értő ember került, aki minden pátoszt kiölt a játékokból. Több, mint 160 napig zajlottak az események, nem volt se megnyitó-, se záróünnepség, a versenyeket közparkokban és utcákon bonyolították le, amelyről a járókelők (de olykor még maguk a sportolók sem) tudták, hogy ez bizony egy olimpiai megmérettetés.

Ennek ellenére (vagy éppen pont a hosszúra nyúlt eseménysor miatt) huszonnégy ország 997 sportolója vett részt a párizsi olimpián, amelyből 17 volt magyar. A mieink egyetlen aranyérmet szereztek, mégpedig Bauer Rudolf révén – ő diszkoszvetésben 36.04 méteres dobásával bizonyult a legjobbnak. Itt villantotta meg először oroszlánkörmeit a magyar úszósport Hajós Alfréd utáni első igazán legendás alakja, a később szövetségi kapitányként is tevékenykedő Halmay Zoltán, aki két ezüst- és egy bronzéremig jutott Párizsban. Hogy Bauer öröme azért ne legyen teljes, arról a helyi szervezők gondoskodtak, miután az eredményhirdetésnél az osztrák himnuszt játszották le neki…

Voltak persze egyéb érdekes esetek, a legkaotikusabb versenyszámra talán a maratonfutás sikeredett, hiszen a mezőnyből többen is eltévedtek, illetve az amerikai Newton Arthurt például egy közlekedési rendőr rossz irányba küldte, és bár némi kitérő után célba ért, hiába hitte, hogy nyert, a győzelem az alapos helyismerettel rendelkező francia Mechel Théatoé lett.

Az éremtáblázatot egyébként az amerikaiakat megelőzve a házigazda franciák nyerték, 26 arany-, 41 ezüst- és 34 bronzérmet szerezve, a mieink egy arany-, két ezüst- és két bronzéremmel az éremtáblázat 11. helyén zártak.