Olimpialexikon: a szocialista tömb bosszúja – 1984. Los Angeles

Los Angeles 1932 után másodszor rendezhetett olimpiát. A négy évvel korábbi csonka játékok után a NOB – élén Samaranch-csal – mindent megtett, hogy ezúttal ne essen csorba az olimpiai játékok becsületén, azonban a politika ismét győzedelmeskedett.

Már az év elején többször tiltakozott a Szovjetunió a rendezés hiányosságai miatt. A szervezők illedelmesen válaszoltak minden esetben, majd Moszkvából újabb panasz érkezett. Csernyenko aztán bejelentette a bojkottot, arra hivatkozással, hogy "nem garantált a szovjet sportolók biztonsága" az USA-ban. Ráadásul azzal a naiv elképzeléssel éltek a Központi Bizottságban, hogy a bojkott Reagen elnök újraválasztását megakadályozhatja. Nem tette…

A szovjet pártvezetés aztán felhívta a "baráti országok" sportszervezeteit is, hogy álljanak melléjük, és ne vegyenek részt a Los Angeles-i olimpián. Ebbe – ha nem is könnyen, – de szinte az összes szocialista ország belement, az utolsók között Magyarország is. Hiába utazott Samaranch Moszkvába, Csernyenko arra sem méltatta, hogy fogadja a sportvezetőt.

Mindössze Jugoszlávia és Románia döntött úgy, hogy nem hallgat a szovjetekre, és ezzel óriási népszerűségnek is örvendtek a nyugati világban. A döntés megszületett, és a politika sportolók ezreinek álmát tette semmissé.

Los Angeles aztán nem szomorkodott sokáig, hanem színpompás, gazdaságilag kiemelkedő olimpiát rendezett. A szervezőbizottság 240 millió dolláros nyereséget tudott felmutatni, a televíziós bevételek 288 millió dollárra rúgtak. Hollywood pedig – akárcsak ’32-ben – ezúttal is a játékok mellé állt.

Fantasztikusra sikeredett a megnyitóünnepség, egy robot az égből szállt alá, Reagen elnök pedig golyóálló üvegfala mögül nyitotta meg a játékokat. Az olimpiai fáklyát Berlin hőse, a négyszeres olimpiai bajnok Jesse Owens unokája gyújtotta meg.

A játékokon aztán 141 ország 6071 sportolója vett részt, mintegy tucatnyi ország maradt távol a szocialista blokkból. Az olimpia természetesen az amerikaiaknak "állt", összesen 83 aranyérmet szereztek a hazai sportolók.

Los Angeles kiemelkedő alakja volt Carl Lewis, aki Jesse Owens nyomdokain négy aranyérmet szerzett, százon, kétszázon, a váltóban és távolugrásban is diadalmaskodott. Újabb immáron amerikai Károlyi-tanítvány tűnt fel a tornacsarnokban Mary Lou Retton személyében.

Az olimpia hősei viszont a bojkottfelhívásnak nemet mondó Románia aratta: rendkívüli népszerűségnek örvendtek a hazai szurkolók körében, és végül húsz aranyéremmel térhettek haza. Közülük is kiemelkedett Szőke Kati, aki tornában négy aranyéremmel gazdagodott.

Az éremtáblázaton az amerikaiak megközelíthetetlenek voltak, 83 aranyuk mellé 61 ezüstöt és 30 bronzot is begyűjtöttek. Őket a már említett románok követték összesen 53 éremmel, majd az egyre markánsabb tényezőt jelentő NSZK és Kína következett (17 illetve 14 aranyéremmel).

Számunkra pedig maradt a csalódás, ahogy 1920-ban az első világháborúban győztes nagyhatalmak akadályozták meg sportolóink részvételét, ezúttal a hazai politikai és sportvezetés nem volt képes ellenállni a Moszkvából érkező nyomásnak.