Ökölvívás: Harcsa Zoltán a vb-n visszavág – interjú

Egy ország zárta a szívébe a 19 éves Harcsa Zoltánt, amikor a londoni olimpia negyeddöntőjében az utolsó gongszót követően elsírta magát a ring sarkában. A magyar válogatott 75 kilós reménysége ugyanis kőkemény csatában, 14:10-es pontozásos vereséget szenvedett a 4. kiemelt brazil Falcao Florentino ellen, aki később ezüstérmesként zárta a nyári játékokat. Harcsa sokáig úgy érezte, a dél-amerikai ellen nyújtott teljesítményével és ötödik helyével szégyent hozott önmagára és hazájára, ám azóta már tudja, élete első olimpiáján nemcsak helyt állt, hanem a magyar válogatott legeredményesebb tagja lett. Már tud örülni a londoni eredményének, és megfogadta magában, hogy 2016-ban, a riói olimpián mindenképpen eljut a fináléig.

– Élete első felnőtt olimpiáján azonnal a pontszerző ötödik helyen végzett. Sikerült már feldolgoznia mit ért el 19 évesen?

– Noha az elveszített negyeddöntőt követően azt hittem, eljött a világ vége, és otthon majd bujkálnom kell a londoni teljesítményem miatt, mára azért már néha-néha büszke is vagyok erre a helyezésre. Már kezdem értékelni, mit értem el, sőt egyszer már azon kaptam magam, örülök neki.

– Azért ez nagy előre lépés ahhoz képest, ahogy zokogott a brazil Falcao Florentino ellen elveszített, négy közé jutásért vívott meccset követően.

– Akkor úgy éreztem, mindenkire szégyent hoztam a vereségemmel. Már akkor is mondta Szántó Imre edzőm, hogy nagyon szépen teljesítettem, életem első felnőtt olimpiáján nem rossz egy ötödik hely. De én érmet szerettem volna nyerni, és igazán akkor nyugodtam meg, amikor Kovács László szövetségi kapitány és Kovács Kokó István is ugyanezt mondta nekem. Ráadásul a brazil meg sem állt a fináléig, ahol igencsak szoros meccsen kapott ki egy ponttal a japán ellenfelétől.

– Még mielőtt kielemeznénk a brazil elleni negyeddöntőjét, azért arról se feledkezzünk meg, hogy előtte két meccset nyert meg igencsak jó teljesítménnyel. Melyik sikere volt a szebb?

– Mindenképpen a második, ugyanis az első találkozón, a venezuelai Jose Alexander Espinosa Mena ellen csak az első menet végén esett le a tantusz, hogy olimpián vagyok, egyszerűen nem kaphatok ki. A második találkozón, a namíbiai Mujandjae Kasuto ellen már majdnem az igazi Harcsa volt a ringben. Bevallom, élveztem a bunyót, és ekkor azt hittem, ez elég lesz egy éremhez. Sajnos tévedtem…

– Mi hiányzott a brazil vb-bronzérmes ellenfele ellen?

– A komplett első menet. Ugyanis úgy léptem szorítóba ellene, hogy a nyitó három percben majd kiismerem, rájövök, mi a taktikája. Sajnos hamar rádöbbentett, hogy ő nem ismerkedni, hanem bokszolni akart az első pillanattól kezdve. Betalált tisztán párszor, ezzel teljesen megzavart, felborult minden, amit addig magamban felépítettem. Az első szünetben aztán edzőim megnyugtattak, majd új taktikát dolgoztak ki a számomra, és innentől kezdve már jól éreztem magam a ringben, mert tudtam, mit kell csinálnom ahhoz, hogy én találjak többet. Ám csinálhattam bármit, az első három perc alatt összeszedett négy pontos hátrányomat nem tudtam behozni.

– Sokan már a londoni olimpia előtt azt mondták Önről, hogy itt a tapasztalatszerzés lehet a célja, az igazi az majd Rióban jön el…

– Ez így nem igaz, hisz, tessék, egy lépés választott el most is az éremtől. De természetesen ez az ötödik hely erőt ad a folytatáshoz, és Rióban mindenképpen döntőt szeretnék vívni.

– Netán Florentino ellen?

– Akár ellene is, de őt már a jövő évi világbajnokságon szeretném legyőzni. Most már tudom, miként kell csinálnom.

– Mivel telnek az olimpia utáni napjai?

– Szívesen kisérem el a húgomat, Rebekát edzésre, aki a Fradiban kézilabdázik, és azt tervezi, hogy a 2016-os olimpiára velem együtt utazik majd ki, mint válogatott. Szeretném kipihenni magam, hiszen elképesztő hónapok vannak mögöttem. Behozom a lemaradásomat a barátaimnál, és nyaralni is elmennék a Balatonhoz egy kis időre. Amikor a héten Öcsi bácsi felhívott, hogy menjek le az edzőterembe, azt hittem, hogy viccel. Ám kitartott mellette, de nem bántam meg, mert egészen megható volt, ahogy a kispesti bunyósok fogadtak. Élménybeszámolót tartottam nekik, és azonnal azt éreztem, nagyon jó újra otthon lenni.