Nyerhettek volna-e az olaszok? – Eurovarázs blog
Biztos vagyok benne, hogy Prandelli úr nem nézte meg videón a spanyolok Portugália elleni elődöntőjét. Pedig tanulhatott volna a luzitánoktól, akik minden ellenfelüknél szorosabb csatára kényszerítették Spanyolországot.
Mindenki tudja, hiszen bebizonyosodott már egy párszor, hogy ez ellen a spanyol csapat ellen nem lehet kivédekezni 90 percet és erre alapozva reménykedni abban, hogy elől valaki majd csak beszenved egy gólt, s így megnyerni a mérkőzést. Képtelenség, de mégis időről időre megpróbálkoznak vele. A portugálok, mint láttuk nem így tettek. Paulo Bento tanítványai agresszív módon már saját térfelükön letámadták a spanyolokat, és a szerzett labdákat a két szélre (de leginkább Cristiano Ronaldo oldalára) kijátszva gyors kontrákkal operáltak. Ugyanakkor hátul mégsem nyíltak ki túlságosan: a Pepe-Alves belső hátvédpáros a rendszeresen visszalépő Miguel Velosóval kiegészülve áthatolhatatlan falat képzett a spanyolok előtt. Ennek a játéknak is megvannak persze a maga rizikói. Egyfelől amint gólhelyzetben tört volna ki egy spanyol, már jött is a taktikai szabálytalanság, így mérkőzés végére a fél portugál csapat besárgult. Másfelől ezt az egészpályás letámadást erővel is bírnia kell a játékosoknak. Nem utolsósorban pedig rendelkeznie kell a csapatnak olyan labdaszerzésben remek és a támadások indításában is ügyes középpályásokkal, mint amilyen a portugáloknál a Veloso, Moutinho, Meireles hármas. Az olaszoknál őszintén szólva ilyen jellegű játékos talán csak De Rossi, de ennek ellenére azt mondom, mindenféleképpen érdemes lett volna kicsit támadóbb szellemű csapatot a pályára küldeni.
Ha már szidjuk a hadrendet, akkor nem mehetünk el szó nélkül Chiellini balhátvédként való szerepeltetése mellett. Már korábban is akadtak problémái ezen a poszton, de a döntőn egészen katasztrofális napot fogott ki. Az első gólban például nyakig benne volt. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy ha Prandelli a teljesítménye miatt nem is tette volna meg, a sérülése miatt mégis le kellett cserélnie. De ekkor már késő volt.
Az olasz szövetségi kapitánynak egyébként sem nagy szokása cserélgetni, szinte csak végső elkeseredettségében volt hajlandó változtatni kezdő tizenegyén. Nem értettem, hogy miért kellett az egész Eb-n Cassanót erőltetni Balotelli éktársaként, amikor a Milan csatára végig csak árnyéka volt régi önmagának. Biztos vagyok benne, hogy mind Di Natale, mind Giovinco hasznosabb lett volna elől.
Van persze még valami, amivel nem lehet számolni. Ez pedig a szerencse, amiből túl sok nem jutott ki Olaszországnak. A sorsolás miatt ugye eleve egy nappal kevesebbet pihenhettek a spanyoloknál, azután Thiago Motta lesérülése miatt a döntő utolsó fél órájában már egy mentálisan és fizikálisan is teljesen kikészült válogatott lézengett a pályán. Ezúttal "Super Mario" Balotelli sem szállította a csodát, de valószínűleg nem is gondolta senki, hogy egymaga meg fogja nyerni a kupát az azzurriknak.
A bevezetőben feltett kérdésre visszatérve tehát: elkerülhették volna a 4:0-ás égést az olaszok? Igen, minden bizonnyal. Megnyerni viszont valószínűleg másmilyen játékrendszerben sem tudták volna ezt az Európa-bajnokságot, egész egyszerűen gyenge volt ez a csapat ahhoz. A kalapemelés azért jár az azúrkékeknek, hiszen erőn felül teljesítettek, ebben megállapodhatunk.
