Norvégia felült a női kézilabda trónjára

A brazíliai vb döntője előtt az volt a kérdés, hogy a franciák vagy a norvégok szerzik-e meg második világbajnoki címüket, illetve hogy a gallok meg tudják-e tenni azt a szívességet férfi honfitársaiknak, hogy továbbra is ők legyenek az egyetlen csapat, amely jelenleg mindhárom nagy címet egyszerre birtokolja (a dán női válogatottnak egyszer, 1997-ben már sikerült ez a bravúr).

A francia szakvezető, Olivier Krumbholz dolgát nehezítette, hogy a torna során elvesztette két alapemberét, hiszen Allison Pineau és Mariama Signaté is menet közben dőlt ki a sorból. A norvégokról tudtuk, hogy alapból néhány sztárjuk nélkül indultak neki a vb-nek (Gro Hammerseng, Tonje Larsen, Nora Mörk és Tine Stange is hiányzott az elmúlt évek alapcsapatából), így nagyjából egyenlő feltételekkel és esélyekkel rajtolt a finálé.

Az első félidő első negyed órájában a franciák kezében volt az irányítás, ám a norvégok Sulland és Lunde-Borgersen góljaival ezt követően átvették az irányítást, és a 20. percben már 12-9-re vezettek. A játékrész utolsó tíz percében hiába kért időt Krumbholz, továbbra is az történt a pályán, amit Thorir Hergeirsson elképzelt, így a félidőben Norvégia hattal vezetett (19-13).

A második játékrész sem hozott jelentős változást – a franciák hiába jöttek fel öt gölre (16-21), mindig volt valaki a norvég csapatban, aki továbblendítette a holtponton az olimpiai címvédőt – ha kellett, góllal, ha kellett, egy jó időben érkező védéssel. Az északiak alig hibáztak, a franciák pedig ötven perc után beletörődtek abba, hogy zsinórban második vb-döntőjüket is elvesztik – két évvel ezelőtt, Kínában az oroszok győzték le őket a torna fináléjában.

Ezzel eldőlt, hogy a dán hölgyek 1997-es bravúrja, és a francia férfiak 2010 óta tartó egyeduralma után a norvég válogatott az új „szupercsapat”, amely jövőre az olimpián Hammersengék visszatérésével ennél csak még erősebb lesz…

20. Női kézilabda világbajnokság, Brazília