AtlétikaParis 2024

Az aranyérmes sprinter motivációs üzenetétől már nem látunk jobbat az olimpián

Kép forrása: Mehmet Murat Onel/Anadolu via Getty Images

Minden nehézsége ellenére - amiből volt és van bőven - odaért a világ tetejére. Pedig nagyon kemény út vezetett idáig.

Sokáig emlékezetes döntőt hozott a férfi 100 méteres síkfutás fináléja vasárnap este a párizsi olimpián. A számban a valaha volt legkisebb különbség volt az első és a nyolcadik között, csupán 0,12 másodperc. És arra is először volt példa, hogy mind a nyolc finalista 10 másodpercen belüli időt fusson. A királyszámot az amerikai Noah Lyles nyerte, mindössze öt ezredmásodperccel (!) megverve a jamaicai Kishane Thompsont. 

A 27 éves sprinterről tudni érdemes, hogy alapvetően 200-as futó, ám 100-on is egyre jobb eredményei vannak. Tavaly a budapesti vébén triplázott, a 4×100-as váltóval is vb-aranyat nyert, a tervei most is hasonlóak.

Lyles 2004 óta az első amerikai férfi, aki Justin Gatlin pekingi sikere óta olimpiai bajnok lett 100 méteren. Teljesítményének értékét megemeli, hogy gyerekkorától kezdve asztmás és légzési nehézségekkel küzd, ami a rövidtávú futásban nem kis hátrány. Édesanyja, Keisha Caine Bishop az ESPN-nek vasárnap úgy nyilatkozott

Nem tudott enni köhögés nélkül, nem tudott játszani sem”

A kis Lyles-t 7 éve korában megműtötték, kivették a manduláját, ami sokat segített a légzési nehézségein. Az amerikai ESPN megemlítette, hogy az atléta a gimnáziumi évei alatt gyakran kihagyta hétfőnként az iskolát, hogy kipihenje a versenyek okozta utóhatásokat, és hogy rá tudjon készülni a következő hétvégi futásokra. Azonban Noah Lyles folyamatosan dolgozott ezen, étrend-kiegészítőket és gyógyszereket szedett, követte orvosai és édesanyja tanácsát, hogy felépítse a tüdejét a legmagasabb szintű versenyzésre.

2016-ban az asztmás rohamok abbamaradtak a gyógyszerek miatt, de az is lehet, hogy úgymond „kinőtte” a betegségét. Azonban így is bőven vannak problémái, melyekről X-oldalán (korábban Twitter) posztolt.

„Asztmám, allergiám és diszlexiám van. Figyelemzavaros vagyok, szorongok és depressziós is vagyok. De elárulom, amid van, az nem határozza meg, mivé válhatsz. Te miért ne lennél rá képes?!”