Nikolics: vége!

"Ha belegondolok, ettől a szótól féltem a legjobban. Amióta elindult a futballpályafutásom, attól rettegtem, hogy egyszer ki kell mondanom: vége! Azért volt mindig is rémisztő ez a gondolat, mert tudtam, ha befejezem, azt kell elengednem, attól kell elbúcsúznom, amit mindennél jobban szerettem csinálni." – írja hivatalos oldalán a támadó, aki legutóbb a ciprusi AEK Larnaka együttesében szerepelt.

"Ami – a családom mellett – az életem volt – és aminek az életemet köszönhetem. Ha nincs a futball, én nem csomagolok össze tiniként, hogy szerencsét próbáljak Magyarországon, és így sosem találkozom azzal a lánnyal, aki ma már a feleségem, a három gyermekem anyja. Ha nincs a futball, akkor nem ismerem meg azt a számtalan jó embert, akikből csapattársak, ellenfelek, barátok, lettek az évek alatt. Büszke vagyok arra az útra, amit bejártam, sosem felejtettem el, hogy ki vagyok, hogy honnan jöttem és hogy miért küzdök.

Nem tennék semmit másképp, nekem ez volt megírva: a szenvedős, mellékvágányokkal, kerülőkkel tarkított, kikövezetlen út. Lehetetlen és felesleges kiemelni bármit is ebből a kalandból, mert mindennek megvan az értéke, a helye a szívemben. Aki ismer, tudja, egy makacs, konok ember vagyok, akit ha kiküldenek az ajtón, visszamászik az ablakon. Aki csatárnak született, mert hát így, 35 évesen el kell ismernem: én ebben a játékban gólt szerettem a leginkább szerezni. Az a vicc, hogy számomra minden találat épp olyan kedves! Sőt, állítom, minden egyes gólomnak – lehetett az a szerb negyedik vonalban, a magyar ligakupában, külföldön, a Bajnokok Ligájában vagy éppen a válogatottban –, ugyanúgy tudtam örülni. Köszönöm, aki végigkísérte ezt a 15 évet, hálás vagyok a családomnak, a szeretteimnek, hogy mindig hittek bennem és támogattak. És persze nektek, tisztelt magyar futballszurkolók, hogy befogadtatok és szerettetek, mert nélkületek nem lett volna kerek ez a történet.

Mert kereknek érzem. Ezért is merem kimondani: itt a vége!" – zárul a bejelentés.

Borítókép: UEFA/UEFA via Getty Images