Nemzetközi rövidpályás gyorskorcsolya edzőtábor Budapesten

A Stadionok Gyakorló Jégpályája adott otthont annak az ISU edzőtábornak, amely az európai junior tehetségeket gyűjti össze. Elsőként a jeges edzéseket vezető, kanadai, több olimpiai- és világbajnokot kinevelő Yves Nadeau válaszolt néhány kérdésemre.

– Miért látta szükségesnek az ISU a rövidpályás gyorskorcsolya táborrendszerének kialakítását?

– A ’90-es évekre az ázsiai és észak-európai rövidpályás elit nagyon elhúzott fejlődésben az európai mezőnytől, kevesen maradtak, akik legalább nagyjából fel tudták venni velük a versenyt. Azért volt szükséges kiépíteni a rendszert, hogy sikerüljön egy erős európai mezőnyt nevelni, akik az élmezőny közelébe érhetnek.

– Mi a célja ennek a budapesti tábornak?

Igyekszünk összegyűjteni azokat a közép- és kelet-európai tehetségeket, akik saját hazájukban esetleg elkallódnának a nem megfelelő edzésmódszerek, illetve a kevésbé jó edzéslehetőségek miatt. Itt a legmodernebb edzéstechnikával készülhetnek szakértő edzők felügyelete mellett, hasonló korú és szintű társaikkal együtt. Olyanok is járnak ide, akik most az ausztráliai junior világbajnokságra készülnek, nekik a fomraidőzítés isfontos, ebben is segítjük őket.

– A legerősebbek közül érhet el valaki komolyabb sikert Melbourne-ben?

Többféle siker létezik. Összehasonlíthatjuk őket a legerősebb versenyzőkkel, megnézhetjük, hogy hozzájuk képest milyen eredményt érnek el, de figyelembe vehetjük azt is, hogy önmagukhoz képest mennyit fejlődtek. Számukra leginkább a saját egyéni legjobbjuk megjavítása a cél, arra érdemes odafigyelni.

– Nem csak versenyzők edzése folyik a helyszínen, hanem edzők oktatása is. Mit sajátíthatnak itt el, és mennyire sikeres a tábor ezen vonatkozása?

– A legmodernebb edzéstechnikákat sajátíthatja el itt a fiatal generáció. Az ISU táborrendszer nélkül nehezebben jutnának el Európába az újítások. Az edzők ügyesek, odafigyelnek a tapasztaltabbakra, egymástól is tanulhatnak, és ez hasznos a készülő versenyzőknek is.

– Ön mióta jár rendszeresen dolgozni ide, a budapesti táborba?
 

– 2003 óta jövök ide fiatalokat edzeni, képezni. A város szép, a tábor jó hangulatú, jól érzem magam itt.

A tábor szervezését már kezdetek óta koordináló Darázs Istvánt, a két ismert nevű korcsolyázó, Darázs Rózsa és Darázs Péter édesapját is alkalmam nyílt kérdezni.

– Milyen okból esett épp Budapestre a választás, mikor helyszínt kerestek a tábornak?

– 1998 óta létezik ez a tábor, mely évente háromszor kerül megrendezésre. Eleinte mindig különböző helyszíneken dolgoztunk, ám ez sok nehézséget felvetett, első sorban a hoki és a korcsolya sportok közötti feszültésgből adódóan. Az európai országokban a jégkorong mindenhol népszerűbb, mint a rövidpályás gyorskorcsolya, emiatt pályabérléskor a hokicsapatok igényei részesültek előnyben. Így gyakran előfordult, hogy lehetetlen időpontokban kaptunk csak edzéslehetőséget, kora reggel, vagy akár este 11-kor. A sportolók felkészülésének szempontjából nem egészséges, ha minden nap szélsőségesen eltérő időpontokban edzenek, hiszen nem alakul ki a napi ritmus. Ezt a gondot nálunk sikerült áthidalni, bár idén akadt néhány probléma a műkorcsolya országos bajnokság miatt, amit szintén ezen a héten tartottak, de ebből sem adódott nagyobb nehézség. Emellett Budapestnek megvan a maga varázsa. Ez persze így volt a többi helyszín esetén is, így pélául Lettországban a tenger volt vonzó, de fővárosunk hangulata mindenki számára különleges.

– Hogyan zajlik pontosan a tábor élete?

– Az edzőtábor 10 napot ölel fel. Régebben felnőttekkkel is foglalkoztunk, de mára specializálódtunk az utánpótlásra.Többnyire Kelet- és Közép-Európából jönnek hozzánk atléták, például Lengyelországból, Ukrajnából, Szlovákiából, de voltak már nálunk olasz versenyzők is. A gyerekeket 3 csoportba osztjuk, szintüknek megfelelően. Ez azért jó, mert otthoni edzéseken náluk gyengébb vagy erősebb versenyzőkkel is kénytelenek együtt gyakorolni, ami a jobbak számára visszahúzó erő. Előfordulhat, hogy az edzéstárs nem veszi komolyan az edzést, és ez hátráltatja a többieket. Itt ez teljesen másképp van, mert egy ilyen edzőtábort csak annak érdemes kifizetni, aki valóban fejlődni szeretne, ezért a hasonló képességű tehetségek akár egymástól is tanulhatnak, inspirálják egymást. Itt a legerősebb csapat a junior világbajnokságra készül. Nem csak jeges edzések vannak, hanem száraz, állóképességi edzések is. Ehhez edzőterembe is kell járniuk a résztvevőknek, ahol Charles Poliquin és csapata segítségével összeállított edzéstervek alapján dolgoznak. A 4-5. nap környékén bekövetkezik egy holtpont, amin többnyire a társaság segít átlendülni. Szabad délutánt is kapnak a versenyzők, amikor pihenhetnek, várost néznek.

– Itt a pályán nincs edzőterem, hogyan tudnak így megfelelő felszereltség mellett edzeni az ide érkezők?

– Valóban elég nehéz volt megoldani az edzőterem problémáját. Korábban ide jártunk a Récsei centerbe a Gilda Max stúdióba, ám ezt gyakorlatilag egyik napról a másikra megszüntették. Azóta ugyanennek a láncnak egy másik termébe helyeztük át a száraz edzéseket, de olyanok is vannak, akik az Erzsébet Királyné útján található egyik stúdiót részesítik előnyben. Mivel a pályán csak balett terem van, tervezzük egy edzőterem építését is itt a jégcsarnoknál, ahol könnyebben és kényelmesebben tudnánk biztosítani az állóképességi felkészítéshez szükséges eszközöket.

– Milyennek látja Ön a magyar rövidpályás gyorskorcsolya jövőjét?

-Alapvetően két oktatási stílus van. Az egyik az ázsiai, ahol pontosan, vasszigorral tanítják a precíz technikát. Versenyzők valóságos sorozatgyártása ez. Már fiatalon kiválasztják azokat, akik tehetségesek, és nagy fegyelem mellett, kemény edzésekkel hajtják őket a cél felé. Ezzel szemben az Észak-Amerikai iskola több teret enged az egyéni stílus kialakulásának. Persze ott is odafigyelnek arra, hogy nehogy rossz irányba fejlődjön a versenyző, és a legkorszerűbb edzésmódszereket alkalmazva terelik őket a megfelelő úton. európa pedig csiki-csuki játékot játszik. hol az egyik, hol a másik iskola felé nyit. Az lehet sikeres, aki megfelelő arányban tudja ötvözni a két stílust. Így sikerült elérni, hogy legyen egy olyan ütőképes középmezőny, ami időnként bele tud kavarni az egyébként elég homogén élmezőnybe.  A felnőttek egyre szebb eredményeket érnek el hazánkban, de ez nem elég ahhoz, hogy igazi sikersportág legyen. Nem egy olcsó sport, ezen kívül a jég sok szülő számára riasztó tényező, ezért kevesen hozzák le gyermeküket korcsolyaedzésre. Minden tiszteletem azoké a szülőké, akik pénzt és energiát képesek áldozni gyeremekük sikeréért. Igyekszünk elérni, hogy sportiskolai rendszerben legyen lehetőség ennek a sportágnak az elsajátítására is. Ma nagyobb divat, magasabb értéket képvisel a társadalom szemében a tanulás, mint a sport, és a szülők nem szívesen engedik a gyerekeket edzeni, ha az a tanulás rovására megy. Ma versenysportból ráadásul nálunk nem lehet megélni, ezért szükséges iskolába is járni. Ha sportiskolai keretek között járhatnának a diákok edzésre is, akkor az edzések ideje össze lenne hangolva a tanórák idejével, és a szülőknek sem kellene azon idegeskedni, hog a gyereket mikorra kell vinni edzésre, mikor fog tanulni, hogy lehet ezt megoldani.