A kilencvenes-kétezres évek egyik legjobb horvát játékosa, Zvonimir Boban a marca.com újságírójával beszélgetett.

Az utóbbi időben radikálisan megnövekedett a mérkőzések ideje és a találkozók száma is. Boban szerint „Túl sok a játék, őrületes a naptár. A játékosok nagyon belefáradtak ebbe a ritmusba, és most a legnehezebb pillanatokban szeretnénk több percet kapni. Amikor elfáradsz, az egy óra játék után van. Száz nap alatt száz meccset játszhatnánk mindannyian, ha a játék hatvan percig tartana. Az utolsó 30 perc a legnehezebb, ha profi szinten játszol. De ez a döntéshozókat nem érdekli. Ez őrültség, mert a játékszabályok nem így vannak megalkotva. Úgy döntöttek, hogy megváltoztatják őket… vita nélkül. A labdarúgás nem Collináé, nem a FIFA-é, nem az UEFA-é, nem az öné vagy az enyém, hanem azoké, akik szeretik."

Ugyanakkor a szaúdiak térnyerésétől nem félti a futballt: „Joguk van a labdarúgás fejlesztéséhez. Mi, európaiak mindig is szerettük a focinkat és logikus, hogy ők is szeretik. A futball lényege más. Lehet teremteni, de nem hiszem, hogy nagy jövőjük lesz. Jó, szép, hogy szeretik a futballt, de soha nem lesz olyan, mint az európai. Az időt nem lehet megvenni, ahogy a történelmet sem.”

A világbajnoki bronzérmes úgy tartja, négy játékost lehet igazán kiemelni a futball történelméből: „Pelé, Maradona, a Fenomén Ronaldo és Messi. Senkinek, de senkinek nem volt olyan érzéke a labdához, mint Diegónak. Ha megnézed a gólt, amit a Napoli színeiben lőtt a Juve ellen, szabadrúgásból, esőben… Ezt csak ő tudja megcsinálni, és ezért Maradona a legnagyobb."

Az interjú végén Bobannak rövid kérdésekre kellett egyértelmű feleletet adnia: a Boca Juniors csapatában játszott volna még szívesen, Messit jobbnak tartja, mint Cristiano Ronaldót, futballistának pedig könnyebb lenni, mint menedzsernek.

Most pedig az az álma, hogy megvédje a labdarúgást az őrült ötletektől.

Borítókép: Luka Stanzl/Pixsell/MB Media/Getty Images