"Nem tudom szétválasztani az anya-gyermek kapcsolatot, ha a fiam az olimpiai aranyért lapátol"

Manapság hangos a sajtó az úszósportban kirobbant edző-tanítvány konfliktusoktól, s a jelenség nem sportágspecifikus. Bajnokot nevelni roppant nehéz és surlódásokkal terhelt folyamat is lehet. Anya-fia, edző és tanítványa – talán még ennél is bonyolultabb érzelmi kötelék, és mégis, Kopaszné Demeter Irén és Kopasz Bálint életének legboldogabb pillanatait jelenti ez a kettős kapocs. Az olimpiai bajnok kajakos és édesanyja a Csisztu Sport Castban beszélt a közös munkáról, Tokióról és a folytatásról.

Több, mint három hónap eltelt már a férfi kajakosok 1000 méteres olimpiai döntője óta, van azonban valaki, aki nap, mint nap újra átéli a futamot, csak, hogy jól induljon a napja: „amikor felébredek, szeretném jól kezdeni a napot, mindig felidézem az olimpiai győzelem pillanatait, szeretném ezt életem végéig intenzíven megélni” – árulta el Kopaszné Demeter Irén.

A királykategória aranyérmese ugyanezzel kapcsolatban már óvatosabban fogalmaz: „vegyesek az érzések bennem, amióta olimpiai bajnok lettem: sokkal könnyebb volt nyerni a döntőben, mint feldolgozni az utána következő hónapok történéseit. Akkor voltam a legboldogabb, amikor láttam, hogy tisztán nyertem, de ahogy teltek a napok, ez is leülepedett”.

„Nem tudom szétválasztani az anya-gyermek kapcsolatot, egyszerűen még nem találtam meg a technikát, hogy szakemberként nézzem a futamot, de így sem maradok le semmiről, hiszen később százszor is visszanézem, elemzem Bálint mozgását” – mondta a közös munkáról az edző édesanya, majd hozzátette: Tokióban olyan eufória kerítette hatalmába a győzelem pillanatában, mint legutóbb a gyermekei vagy unokája születésekor.

„Nem mertem nézni a fiam olimpiai döntőjét!" – Kopasz Bálint és edző édesanyja megható története

„Nem tudom szétválasztani az anyát és az edzőt magamban, amikor a fiam az olimpiai aranyért lapátol" – mondta a Csisztu Sport Castban Kopaszné Demeter Irén, …

A Győri VSE olimpiai bajnoka szintén meghatóan nyilatkozott édesanyjáról: „tizenegy éves voltam, az algyői Tiszán kajakoztunk és emlékszem, hogy anya már akkor megmondta, hogy szerinte 24 éves koromra érem el a csúcsformát, azt gondolom, hogy mára elérte a mesteri szintet a munkájában”.

Kopaszné Demeter Irén hozzátette, szerencsésnek érzi magát, hogy utánpótlásedzőként kezdte a pályát, ezáltal széleskörű tapasztalatokat szerzett és sok fiatallal megszerettette a sportot, de sosem tartotta magában, ha úgy látta, valaki nem elég tehetséges:

„az edzőnek erkölcsi kötelessége a gyermek 17 éves kora körül őszintén elmondani, hogy van-e értelme folytatni, az addig sporttal töltött évekből azonban élete végig táplálkozhat az ember.” 

Szól a mondás: a csúcson érdemes abbahagyni – Irén ragaszkodott hozzá, hogy a folytatásról fia önállóan döntsön.

„Nem lenne bennem tüske akkor sem, ha úgy döntött volna, hogy elég volt és akkor sem, ha másik edzővel szeretné folytatni, de nem így lett, aminek én örülök, úgyhogy együtt kezdjük meg a felkészülést a párizsi olimpiára” – zárta a beszélgetést ezzel a pozitív gondolattal Kopaszné Demeter Irén.

Forrás: Csisztu Sport Cast

Borítókép: kajkkenusport.hu