"Nem harmincévesen akartam belecsöppenni a nagybetűs életbe"

Lakatos Zsanett 2012-ben robbant be a kajak-kenusok élmezőnyébe. Akkor a kenu kettesek ötszázas mezőnyében nyert Eb-aranyat, amelyet az elkövetkező években további kettő követett. Egy évvel később a világbajnokságon is bizonyított. Az egyéni versenyzők sprintszámában bronzérmet, míg Takács Kincső párjaként ötszáz méteren ezüstérmet szerzett. 2014-ben ugyanez az egység már világbajnok volt, de Zsanett egyéniben is ott volt az élmezőnyben. A maratoni vb-ken kétszer is legyőzhetetlennek bizonyult. Pályafutása ekkor kicsit megtorpant, de a 2020-as tokiói olimpiára való felkészülésbe újra nagy lendülettel vágott bele. Bár mindent megtett a legjobb tudása szerint végül nem lehetett ott a 2021-re halasztott ötkarikás játékokon, szeptember elején pedig bejelentette végleg szögre akasztja a lapátot. A visszavonulásáról, pályafutásáról és a terveiről vele beszélgettünk.

– Miért döntöttél úgy, hogy most mondod ki: itt a vége?

– Tudatos döntést hoztam. Már korábban elhatároztam, hogy a 2020-as lesz az utolsó szezonom, de a koronavírus járvány közbeszólt. Ezért az olimpia miatt ezt a dátumot eltoltam egy évvel.

– Három évig készültél az UTE színeiben, majd 2020 őszén klubot váltottál. Akkor még arról nyilatkoztál, ez új lendületet hozott az életedbe.

– Amennyiben az eredeti időpontban megrendezték volna az olimpiát, biztosan nem igazoltam volna át, de úgy gondolom, mindennek oka van. Talán az sem véletlen történt, hogy visszakerültem Velencére, oda, ahonnan indultam, és ha a sors vagy az élet elvesz valamit, azt okkal teszi, és vissza is fogja adni valahol. Bár új impulzusok értek, idén akkor is befejeztem volna, ha kijutok Tokióba.

– Akkor valóban tudatos döntés volt. Miket mérlegeltél mikor meghoztad azt?

– Nőként nem szerettem volna, hogy csak 30 éves korom körül kezdődjön el számomra a „nagybetűs élet”. Gondolok itt a munkára és a családalapításra, de említhetném akár azt is, hogy sosem volt egy hagyományos nyaram.

– Ha visszanézel a pályafutásodra elégedett vagy?

– Nagyjából igen. Amennyiben kijutottam volna az olimpiára azt mondanám, hogy 100 %-osan, így inkább olyan 80-90-et mondanék, ha számszerűsíteni kéne, de nincs bennem tüske. Inkább hálás vagyok, hogy ennyi helyre eljuthattam és ilyen eredményeket érhettem el. Örülök, hogy a sport megtanított a kitartásra és a küzdeni tudásra. Nem utolsó sorban pedig hálával és köszönettel tartozom a családomnak, a páromnak, a támogatóimnak, Velencének és mindenkinek, aki akár csak egy kicsit is hozzájárult a sportolói életemhez.

– Mi az, amit pályafutásod csúcsának tartasz?

– Az első egyéniben nyert világbajnoki érmemet, még 2013-ból és a párosban szerzett 2014-es világbajnoki címemet.

– Hogyan tovább? Mik a terveid a jövőben?

– Jelenleg a Kovács Katalin Nemzetközi Kajak-Kenu Akadémián edzőként segítem a kiskenusok munkáját, illetve utolsó hónapjaim vannak hátra a HCA-ban, ahol fodrásznak tanulok.Szeretnék egyszerre két almába is beleharapni, de tudom, hogy mire minden letisztul, arra évek is eltelhetnek. Ennek ellenére nem stresszelek, kivárom türelmesen, míg megvalósul.

Képek: Prémium Média & Sport Management Zrt.