"Nem a szűk vereségért jöttünk ide, hanem nyerni akartunk"

Az utóbbi évek egyik legnagyobb győzelmét aratta női válogatottunk az Egyesült Államok ellen, a tokiói olimpián. Helyszíni tudósításunk Leimeter Dóra, Rybanska Natasa, Parkes Rebecca, Keszthelyi Rita, Magyari Alda és Bíró Attila értékelésével.

Milák Kristóf aranyérme után sétáltunk át a Tatsumi Waterpolo Centerbe, és nem kellett csalódnunk: hasonlóan katartikus élményben volt részünk, mint a 200 pille után.

Sőt, olyat láttunk, amire – Kristóffal ellentétben – nem feltétlenül számítottunk. Vagyis nem feltétlenül így. Egy minden elemében klasszis magyar válogatottra, amely 8-6-os hátrány után sem roppant meg, visszajött és megnyerte az olimpiai és világbajnok elleni csoportmeccset – tudósításunk itt olvasható!

Jártunk már pár vízilabdameccsen, de talán nem volt olyan a közelmúltban, amely után ennyire fáradtan sétáltak volna a játékosok az úgynevezett vegyes zónában. S akkor jöttünk még csak mi, akik a történelmi siker után még faggatni is kezdtük őket.

Persze, egy ilyen siker után édesebb a „kötelező" munka is:

„Tényleg nagyon elfáradtam, elég kemény meccs volt, nincs most elég oxigén a fejemben" – fogalmazott például Rybanska Natasa, akinek ez volt az első olimpiai találkozója (az oroszok ellen nem játszott). – Felejthetetlen nyilván, emiatt is, hiszen az olimpiai bajnok ellen játszottunk és nyertünk, nagyon boldog vagyok, de most nem szabad hátradőlni. Ezért a győzelemért is nagyon meg kellett dolgozni, nem csak úgy jött és Kína ellen sem szabad elhinni, hogy magától jön majd. Kemény folytatásra számítok."

Leimeter Dóra is boldog volt, hiszen a csapat hatalmas lépést tett a csoportelsőség felé:

„Beszéltük a meccs előtt a lányokkal, hogy ezt a csapatot lehet, hogy csak egyszer lehet elkapni, de azt is, hogy nem akarjuk tartogatni ezt a bravúrt máskorra, a döntőre vagy bármilyen olyan más alkalomra, amikor találkozunk velük. Igenis több alkalmat kell teremteni arra, hogy megverhessük őket. Ki is derült ma, hogy nem verhetetlenek, nagyon jól összeálltunk védekezésben és támadásban is, türelmesek voltunk, észrevettük a helyzeteket és amikor kellett, akkor még jobban összezártunk. Gondolok itt arra, hogy nem feltétlenül kaptunk elöl ítéleteket, mégis tovább tudtunk építkezni. Nagyon jó érzés, nem tudom, ez az amerikai csapat mikor kapott ki utoljára."

Tőlünk világversenyen legutóbb 2005-ben, egyébként 2015-ben, a kazanyi világbajnokságon az olaszoktól, míg olimpián 2008-ban, Pekingben.

„A tudás eddig is bennünk volt, a Világliga-döntőn is közel álltunk hozzájuk, akkor nem feltétlenül hittük el, hogy meg lehet őket verni, most igen. Az segített, hogy mindenki úgy feküdt le tegnap és kelt ma fel, hogy igenis meg szeretnénk őket verni. A tegnapelőtt elhullajtott pontokat most sikerült visszavenni egy nagyon nagy revanssal. Megmutattuk, hogy velünk nagyon is számolni kell."

Parkes Rebecca főszerepet vállalt a győzelemből, három gólt szerzett, közte a döntő találatot. Arra voltunk kíváncsiak, vajon mi volt a különbség a mostani mérkőzés, és mondjuk az athéni világliga-döntő között, amikor szintén sokáig szoros volt a meccs, de 8-5-nél elléptek az amerikaiak.

„Azt gondolom, a világligában megvolt az esélyünk, ott volt a lehetőségünk, de bepánikoltunk, amikor rájöttünk: ‘Oh, ezt a meccset meg is lehet nyerni’. Ráadásul Athénban a végén kaptunk egy gólt, amivel három lett a különbség, és ez döntő volt. Most nem engedtük, hogy túl nagy előnyt harcoljanak ki maguknak, és megint meglegyen az esélyük, hogy befejezzék a meccset. Nagyszerű csapatmunkát végeztünk, végigjátszottuk a 30 másodperceket a támadásoknál, jó helyre adtuk a labdákat. Igen, egyértelműen ez a legnagyobb sikerem a karrierem során."

Keszthelyi Ritának felvetettük, mit szól a 4-1-es utolsó negyedhez:

„Én 2-0-s utolsó negyeddel is elégedett lettem volna. A meccs előtt azt beszéltük, hogy a győzelemre megyünk, nem gólarányra, nyerni akartunk. Lesz, ami lesz, ami kisül belőle – így mentünk nekik. Érezhető volt az amerikaiakon, hogy egy rosszabb periódusban vannak, de még mindig ők a toronymagas esélyesei a tornának. Mindenki nagyon jól tudja, hogy nem az első héten, hanem a másodikon kell igazán produkálni."

Magyari Alda parádésan védett a meccsen, egyértelmű, hogy vezére ennek a védelemnek, és hasonlóan az athéni világliga-döntőhöz, most is kulcsfigurája a csapatnak:

„Nagyon-nagyon fárasztó és kemény meccs volt, de erre is számítottunk. Tudtam, hogy az amerikaiak ellen lesz a legnehezebb a dolgom, bármikor is játszunk velük. Arra készültem, hogy nagyon gyors játék lesz, sok lefordulással, oda-vissza játékkal, szöglet utáni újratámadással. Ebből mi most jobban jöttünk ki, de látszik továbbra is, hogy az amerikai egy nagyon jó csapat."

De mégis mi volt ma meg, ami korábban nem?

„Sokat számít az, hogy nagyon jól ismerjük őket, a közös edzőtáborban is tanultunk tőlük sokat, ez most nekünk kifizetődött. A tengerentúliak közül sokszor nem ismerjük a másikat, például az ausztrálokat sem, de most egy ideje másról van szó, hiszen gyakran találkozunk az amerikaiakkal. Ha jól megyünk tovább, lehet, hogy összefutunk még velük, de ott meg még többet kell majd beletennünk, még a mostaninál is."

A kérdésre, mennyire foglalkozott a csapat az oroszok elleni pontvesztéssel, így válaszolt Alda (kabalamacijával a kezében):

„Sajnáltuk az orosz meccset, több volt bennünk, nyilvánvaló, hogy nem szabad egy megnyert meccset kiengedni a kezünkből. Örülök, hogy most viszont mi tudtunk fordítani, és amit kért Birge – hogy az utolsó negyedet bárhogyan is, de nyerjük meg -, azt sikerült megvalósítani."

Vályi Vanda is nagyszerűen játszott, pazar gólokat szerzett, naná, hogy elégedett és felszabadult volt.

„Azt éreztem, mindenki minimum 135 százalékot beletett a védekezésbe, legyen az csak plusz-mínusz öt centi, előre-hátra, jobbra-balra, és hála az égnek, támadásban is nagyon sokat mozogtunk, így volt üres ember, türelmesek voltunk."

Mi volt a kulcsa ennek a sikernek – kérdeztük Vandától is:

„Talán az volt a mentális erő, hogy 8-6-nál ezúttal nem engedtük elmenni őket, és ennek külön örülök. Szerettünk volna első körben a legjobb játékosaikra koncentrálni, ne legyen sok blokk melletti lövésük. Nem akartuk elfelejteni azt sem, hogy nekünk mi a játékunk. Magunkkal kell foglalkozni, a saját erősségeinkkel, semmint a másik csapat előnyeivel, ez is meghatározó volt ma. S hát nagyobb önbizalommal álltunk neki a meccsnek, és nem lepődtünk meg a játékszituációkon, uraltuk az érzéseinket és a stabilitásunkat is."

Felvetettük, hogy fizikálisan is jól bírtuk a meccset, amire frappáns válasz érkezett:

„Olyan tizenhárom hét edzőtábor után, amit lenyomtunk, nem csodálkozom azon, hogy nem tudunk elfáradni. Birge a kiutazásunk napjáig gyilkolt minket, szóval ez a két hét már mindennek a paradicsoma. Magasan a léc, ez tény, de fontos, hogy mindenki számoljon velünk. Mi is szeretnénk erőt demonstrálni. Itt van ez a magyar csapat, partiban vagyunk a legjobbakkal, szeretnénk megmutatni, hogy nagyon komoly céljaink vannak."

Bíró Attila szövetségi kapitánytól azt kérdeztük, vajon a meccs után pár perccel, az adrenalin és a friss élmények után emlékszik-e egyáltalán, mi lett az utolsó negyed végeredménye. Nem emlékezett, de ezt el tudjuk neki nézni.

4-1-re nyertük a szakaszt, ezért:

„Voltak jó blokkok, jó védések Aldától az utolsó negyedben, amik hozzásegítették a csapatot ahhoz, hogy megnyerje a mérkőzést" – így a kapitány. – Az amerikaiak talán nem hitték el, hogy rosszkézről vagy centerből gólt tudunk lőni, ez lehetett a kulcsa a sikernek. Az a helyzet, hogy ma két-három pozícióban, főleg center- és kapusposzton jobbak voltunk az amerikaiaknál, ez nagyon ritkán fordult elő, már-már a lehetetlen kategóriája volt az utóbbi időben. Felvettük azt a gyors, átlag feletti ritmust, amit diktálnak, illetve néha nagyon jól le tudtuk lassítani a játékot, amikor nekünk volt erre szükségünk. Ennek kifejezetten örültem."

„Nem a szűk vereségért jöttünk ide, hanem nyerni akartunk. Tudnivaló volt, hogy a csoport második helyét adott esetben az dönti el, ki, milyen mértékben kap ki tőlük. Most már nem ezt kell figyelnünk, mostantól a Kína és a Japán elleni mérkőzésekre kell fókuszálni, amik – főleg a Kína elleni – semmivel sem lesznek könnyebbek a mainál" – mondta Bíró Attila.

A lányok két nap múlva Japán ellen folytatják!

Forrás: Waterpolo.hu
Borítókép: Facebook.com/ MVLSZ