"Negyedik lettem egy ekkora versenyen, mégis hova mérgelődjek."
Mint ahogy arról beszámoltunk, Valter Attila óriási bravúrral, negyedik helyen ért célna tegnap a Strade Bianchén, amelyen először indult.
A magyar kerékpáros Facebook posztjában így értékelte a versenyt.
Sziasztok!
Tegnap a világ egyik legszebb versenyén vehettem részt és úgy érzem tudnék miről mesélni!
Először indultam a Strade Bianche versenyén, de a tavalyi Giro szakaszról ismerős volt Siena és a fehér utak. Az év eleji közepes kezdés után tegnap reggel már éreztem, hogy ez egy nagyon jó nap lehet, leginkább abból, hogy kevésbé stresszeltem az átlagosnál. Volt bennem egy nyugodtság az izgalom mellett.
Megint nagyon sokat hozzátett, hogy két nagyon jó barátommal tudtam magyarul beszélgetni a verseny közbe. Marcinak mondtam is az első szektorban, hogy ez olyan mint az Israeli montiverseny amit pár éve nyomtunk együtt.
Erikkel pedig a vége felé bíztattuk, segitettük egymást infókkal, vagy csak poénokkal, hogy teljen az idő.
Szerencsére bukás vagy bármi rizikós helyzet nélkül jutottam el az utolsó hosszú szektorig, ahol Pogacar ellépett. Talán az volt a verseny egyik legnehezebb pontja, nagyon lecsökkent a mezőny volt, hogy csak 10-en voltunk az élbolyba, ez pedig nagyon felspanolt engem.
A végén elléptek páran, de egy szuper eredménybe még mindig bíztam. Az utolsó meredek szektorba mindent beleraktam, majd Bilbaoval felértünk az előttünk haladó három főre, majd egész jól összedolgozva jutottunk el az utolsó kis emelkedőig, ami élőben nem olyan vészes, mint a TV-ből.
Hónapok óta dolgozok a robbanékonyságom visszaszerzésén, az utolsó pár száz méteren pedig úgy éreztem magam mint anno csömöri montisként: gyorsnak!
A célban pedig örömömben csapkodtam a levegőt! Negyedik lettem egy ekkora versenyen, mégis hova mérgelődjek?!
Borítókép: Facebook.com/ Valter Attila
