NB III: 43 meccs után verték a Várdát

 “Még ilyen hosszú idő eltelte után sem jó veszíteni, de valamivel könnyebb úgy elviselni, ha azt látja az ember, hogy különösebben nem tehetett volna az ellenkezőjéről. Remek formában lévő csapat ellen játszottunk, a mi csapatunk viszont a forduló előtt meglévő tizenkét pontos előny birtokában kényelmessé vált, és az agresszivitásából is veszített. Csak kettő nullás hátrányban kezdtünk ébredezni, de egy kontrából kapott gól végleg eldöntötte a mérkőzés sorsát. A létavértesi eredménnyel eldőlt, hogy már nem kell figyelnünk a veretlenségi sorozatra, csupán arra, az osztályozóra minden játékos bevethető legyen. A következő, Tiszakanyár elleni mérkőzésen csak a győzelem az elfogadható, és azt szeretném, ha legkésőbb az utolsó hazai mérkőzésünkön, a Baktalórántháza ellen már bajnokként lépnénk pályára. Ha ez bekövetkezik, akkor olyan játékos már nem jut lehetőséghez, akit az osztályozó első mérkőzésén vagy a visszavágón fenyegetne a sárga lapos eltiltás veszélye. Annak ugyanis nincs értelme, hogy a fiúkat arra kérjem: a lapok veszélye miatt kevésbé agresszív teljesítményt nyújtsanak, mert az oda vezet, ahogy Létavértesen jártunk. Valóban megnéztem a Putnok–Cegléd NB II-es bajnokit, és a következő hetekben több lehetséges ellenfelet megtekintek még, hiszen annyira kiegyensúlyozott a Keleti csoport mezőnye, hogy nem lehet tudni, ki végez a nekünk ellenfélül jutó hetedik pozícióban. Legyünk őszinték, a megizmosodó NB II-ben aligha lennénk képesek hasonló szárnyalásra, főleg, hogy vasárnap is kiderült, több poszton is erősítésre szorul a keretünk. Brankovics Péter és Ivan Szkunzjak is sérült, ők nagyon hiányoznak a támadójátékunkból. Úgyhogy nagyon remélem, a következő vereséget hamarabb, de csak valamikor ősszel gyűjtjük be. Engem az NB III már nem motivál, és attól tartok, így van ezzel több játékosom is.” –mondta a szon.hu-nak Révész Attila.