NB I: "Egy óra alatt megállapodtunk" – ifj. Bene Ferenc, a Diósgyőr új másodedzője

– Hogyan kerültél Diósgyőrbe?
"A Pápáról való távozásom óta több megkeresésem is volt elsősorban a másodosztályból, de több helyen nem volt eléggé profi a háttér, ezért elakadtak a tárgyalások. Múlt hét csütörtök délután (miután a DVTK vezetése elfogadta Sisa Tibor lemondását – a szerk.) hívott Szentes Lázár, hogy Dudás Hunor szeretne velem beszélni. Azonnal autóba ültem és elindultam Miskolcra, mert azt gondolom, ha egy tradícionális, nagy múltú, profi klub hív, akkor meg kell hallgatni az ajánlatot. A találkozó során felvázolták a terveket, a rövid és hosszútávú szakmai koncepciót és azt, hogy ezen belül nekem mi lenne a feladatom. Ajánlottak egy másfél éves másodedzői szerződést, amit elfogadtam. A tárgyalás nem tartott tovább egy óránál."

– Legutóbb vezetőedző voltál Pápán, most pedig másodedző vagy Diósgyőrben. Nem érzed visszalépésnek?
"Mindig azt kell nézni, hogy mi a feladat és milyen szakmai tartalom áll mögötte. Mivel bíznak bennem, komoly feladatokat vázoltak fel előttem, nem érzem visszalépésnek. Pályafutásom korábbi szakaszában is előfordult, hogy NB II.-ben voltam vezetőedző, majd az élvonalban másodedző, de azzal persze tisztában vagyok, hogy ez most nem vezérszerep. Azért sem visszalépés, mert a DVTK egy fejlődőképes klub, magyarországi szinten ez az egyik legprofibb, ahol igazán jó játékosokkal, kiváló körülmények közt lehet dolgozni és edzőnek érzi magát az ember. Egyébként a legelső, Diósgyőrrel kapcsolatos élményem 1991 nyarára datálódik, amikor az NB I.-be frissen feljutott DVTK a házigazda Eger és az Újpest mellett vett részt a Marlboro Kupán. Az Újpest miatt apukámmal elutaztunk Egerbe, és nekem gyerekként meghatározó élmény volt, hogy az egész stadion diósgyőriekkel volt tele, akik végigszurkolták a mérkőzéseket. És ez egy szimpla felkészülési torna volt csak!"

– Szentes Lázár azt mondta, hogy nem bójatologatónak hívott. Mi a feladatod?
"A modern labdarúgás abba az irányba tart, hogy a vezetőedző csapatban gondolkodik és részfeladatokat ad a kollégáinak és ezáltal intenzívebbé tudja tenni az edzést. A keret heterogén, nem lehet minden labdarúgónak ugyanazt az edzés adagolni: egy támadónak és egy védőnek értelemszerűen más munkára van szüksége, miként egy fiatalnak és egy idősebb futballistának. Ezen kívül Szentes Lázár számíthat a meglátásaimra, ha igény tart rá, akkor az ellenfél feltérképezésére, de ismétlem, ő a vezető és ő hozza meg a végső döntést."

– A bemutatkozó edzésen a támadókkal foglalkoztál, ez lesz a specialitásod?
"Közelebb áll hozzám a támadófutball, játékosként magam is támadó voltam, soha nem játszottam védőt, de ennek kompenzálásaként edzőként tudatosan igyekeztem felkészülni a védőtaktikából. Sok egykori védővel beszéltem és külföldi szakirodalmat olvastam, hogy minél mélyebb legyen a tudásom. Saját tapasztalatból közelebb áll hozzám a támadás, edzőként felkészültem a védekezésből is, így nem okoz számomra egyik feladat ellátása sem."

– Térjünk át a pályafutásodra! Ezzel a névvel kötelező volt labdarúgónak, majd edzőnek lenni?
"Kötelező nem volt, de amióta az eszemet tudom, a labdarúgás tölti ki a mindennapjaimat. Gyerekkoromtól imádtam focizni, de ugyanúgy szerettem edzést nézni is."

– A családi kötődés ellenére soha nem játszottál lila-fehérben, a Vasasban és Finnországban viszont igen.
"Az Úttörőstadionban kezdtem a focit, ahonnan a barátaimmal együtt a Vasasba igazoltunk, ahol végigjártam a ranglétrát és eljutottam az első csapatig. Fiatalon jött a lehetőség, hogy 22 évesen Finnországba igazolhattam, ahol megismerhettem egy másfajta futballkultúrát. Már abban az időben feljegyeztem, hogy az edzésen milyen munkát végeztünk – a mai napig megvannak – és az angol nyelvtudásom is ebből az időszakból datálható. Egy krónikus ízületi kopás miatt döntés elé kerültem. Élsportolói pályafutásom csak egy műtétsorozat árán tudtam volna folytatni, azonban én tisztában voltam az értékeimmel és korlátaimmal. Alacsonyabb osztályban még fociztam, de ekkor már fontosabb volt az edzői pálya."

– A fiatal korod ellenére tekintélyes az edzői pályafutásod is, amiből elsőre az tűnhet fel, hogy azon kevés szakember egyike vagy, akik ültek a Ferencváros és az Újpest kispadján is.
"Igyekeztem mindig alázattal viselkedni mind a labdarúgás, a játékosok, mind az engem alkalmazó klubbal szemben. Fiatalon kezdtem az edzősködést – Magyarország legfiatalabb pro licences edzőjeként végeztem -, már így is van 11-12 év tapasztalat a hátam mögött, mintegy másfélszáz alkalommal ültem NB I.-es és NB II.-es mérkőzésen vezető- és másodedzőként a kispadon. Már nem vagyok zöldfülű edző, de tisztában vagyok azzal, hogy egy 34 éves edző milyen út előtt áll még ahhoz, hogy igazán tapasztalt edzővé váljon. A Ferencvárosnál csak Zoran Kuntić miatt vállaltam munkát, aki mellett először dolgozhattam Pápán felnőtt csapat mellett másodedzőként. Az Újpest pedig nem is kérdés, soha nem tagadtam meg, mennyire kötődöm a klubhoz, hiszen gyerekkoromtól járok a Megyeri útra. Magam nem vagyok szurkoló, de pont emiatt tudom megérteni a szurkolók lelkivilágát, pontosan tudom, hogy mit érez egy miskolci a DVTK iránt. És most egy harmadik nagy szurkolótáborral rendelkező csapat kispadján ülök és mondhatom, 24 órán keresztül csak a Diósgyőr tölti ki a gondolataimat."