NB I: a PSG-be vágyik a George Weah által protezsált libériai labdarúgó

– Joel, az eddigi pályafutásod egyáltalán nem mondható szokványosnak…
"Ez valóban így van. Elég talán annyit mondanom, hogy a libériai polgárháború miatt az egész családommal együtt Ghánába kellett menekülnünk. A világhírű ghánai játékos, Abedi Pelé akadémiáján nevelkedtem. Vele a mai napig tartom a kapcsolatot, a két fia pedig a legjobb barátomnak mondható, rendszeresen beszélünk egymással. Később Tunéziában is játszottam, aztán onnan is politikai okok miatt kellett eljönnöm. A menedzsment segítségével Dél-Afrikába kerültem, itt az Aziz Kara FC csapatánál játszottam, innen kerültem a Honvédhoz. A libériai U 20-as és U 23-as válogatottban is szerepeltem."

– Ha jól tudjuk, George Weah is sokat segített neked.
"Mr. Weah a világ valaha élt legjobb afrikai játékosa. Ő is libériai, és büszke vagyok arra, hogy a fiává fogadott. Nagyon sokat köszönhetek neki, sok meghatározó emberrel találkozhattam általa."

– Korábban több honfitársad is játszott itt Kispesten. Philip Tarlue több évet is eltöltött nálunk, de szerepelt a Honvédban a többszörös libériai válogatott John Moses és George Gebro is.
"Szerencsére mindannyiukat ismerem, nálunk Libériában a focisták egy nagy családot alkotnak. A külföldön játszó játékosainknak – így szerencsére nekem is – megkülönböztetett figyelem jár. George-nak kissrác koromban gyakran szedtem a labdát, vele is gyakran beszélünk. A legjobban azonban John Moses hatott rám: hihetetlenül pozitív kisugárzása van. Ez engem is inspirál, a pozitív életfelfogásom nagy részben neki is köszönhető. Én is boldog ember akarok lenni, és boldog embereket szeretnék magam körül is látni."

– A szezon végén milyen eredménnyel lennél elégedett? Gondolok itt az egyéni teljesítményre és a csapat szereplésére is!
"Először is mindenkinek köszönetet szeretnék mondani azért, hogy itt lehetek. Nagyon sokan azt hitték, hogy mivel én vagyok itt a legkisebb, nem tudok majd megfelelően szerepelni. Elsősorban köszönöm a Jóistennek, hogy figyel rám. Köszönettel tartozom Supka Attilának is, aki napi háromszor tartatott nekem külön edzést, hogy fizikailag is megerősödjek. Külön köszönöm Hemingway úrnak a támogatást. Marco Rossiról szintén csak a legjobbakat tudom elmondani: szinte olyan, mintha az apukám lenne. Felkarol, támogat, figyel rám és bíztat: nagyon hálás vagyok neki. De a csapattársaim és az akadémista srácok is nagyon jó fejek, sok időt töltünk el együtt, szóval igazán jól érzem magam. Hogy a kérdésedre is válaszoljak: a Honvédnál nincsenek kimagasló képességű játékosok, azonban a csapategység nagyon erős. Mindenki egy közös cél érdekében dolgozik, és ezzel akár nagyon messzire is képesek lehetünk eljutni."

– Van kedvenc játékosod, illetve kedvenc csapatod?
"A kedvenc játékosaim Weah, Batistuta valamint Eto’o. Samuel a legnagyobb példaképem, nagyon boldog voltam, amikor az Anzsi csapatával Kispesten szerepelt, és néhány szót tudtunk váltani. Közös kép is készült, amit aztán jó sok ismerősömnek el is küldtem. De Cristiano Ronaldo játéka is tetszik, különösen a gyorsasága miatt. A csapatok közül pedig a Chelsea, a Milan és a PSG játékát kedvelem a leginkább, az az álmom, hogy egyszer a PSG játékosa lehessek."

– Mivel töltöd a szabadidődet?
"Sokat játszom az akadémista srácokkal. A csapatból a legjobb barátaim közé tartozik Bjelkanovic, Tchami pedig olyan, mintha a testvérem lenne. Gyakran nézünk együtt meccseket, de amikor van rá lehetőségünk, akkor eljárunk olyan helyekre is, ahol afrikai zenére tudunk bulizni."