NB I: a Diósgyőr kapusa szívesen játszana mezőnyben – hokiban

Hétfő reggel kilenc órakor találkozott a csapat a Diósgyőri Stadionban, hogy megkezdje a felkészülést a tavaszi szezonra, de Te néhány perces késessel érkeztél meg. Történt valami az úton Miskolc felé?
– Volt egy kis fennakadás az úton. Korán reggel indultam otthonról, Érsekújvárról, de sajnos Párkány és Esztergom térségében karambolozott néhány autó, ami miatt leállt a forgalom. Szerencsére én nem voltam érintett az ütközésben, csupán várakozásra és kerülőre kényszerültem. Vissza kellett mennem egészen Komáromig, így az alig három órás út jelentősen megnőtt.

Kalandosra sikerült a visszatérés, de milyen volt maga a téli pihenő?
– Jól éreztem magam az ünnepek alatt. Volt egy kis mozgás az otthoni barátaimmal, de a legtöbb időt a családommal töltöttem. Megszületett a kislányom, így érthető, hogy vele foglalkoztam a legtöbbet. Amikor nem a rokonaimhoz mentünk, akkor ők jöttek hozzánk. Mindenki babázott, amit nagyon élveztünk.

Feltételezem a pihenő végére már kezdett hiányozni a foci?
– Az egy hónapos kihagyás bőven elég, az ember már azon gondolkozik az utolsó napokban, hogy milyen jó lenne újra beállni.

Aki nem tölt sok időt januárban a szabadban, talán nem is tudja, hogy mennyire megerőltető, illetve néha fájdalmas a téli hidegben mozogni. A kapusok még nehezebb helyzetben vannak, hiszen a mezőnyjátékosokhoz képest kevesebbet kell futniuk.
– Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy télen hideg van, ami nagyon kellemetlen tud lenni. De a kapusok is elvégzik a maguk munkáját, így melegen tudjuk tartani a testünket. Vannak olyan portások, akik kellően leleményesek, és bármit magukra vesznek, melegítőt, búvárruhát vagy hasonló öltözékeket. Én azonban a klasszikus ruházat híve vagyok; a lényeg, hogy ne fázzak.

A téli alapozás célja, hogy a labdarúgók megszerezzék a szükséges erőnlétet, de a kapusoknál is számít ez?
– A januári, februári edzések számunkra is ugyanolyan fontosak. Nekünk is alapoznunk kell, hogy legyen dinamikánk, erőnk, gyorsaságunk. A most elvégzett munka egész évben kamatozik majd. Személy szerint én is azért dolgozok, hogy a hátralévő tizenhárom mérkőzésen a lehető legtöbbet tudjam a DVTK teljesítményéhez hozzátenni.

Mondjuk ezen a hétvégén kellene beállnod védeni tétmeccsen, akkor képes lennél olyan színvonalon teljesíteni mint a bajnokság közben?
– Senki sem tudhatja, hogy mit produkálnék. Az biztos, hogy szívesen odaállnék a gólvonalra, de nem ígérhetnék szuper teljesítményt. Jelen pillanatban elégé fáradtnak érzem magam, de márciusra már sokkal frissebb leszek, hiszen megváltozik az edzések intenzitása.

Ha kisebb lenne a kapu, nyilván jobban menne a védés?
– Akkor én lennék a legjobb, hiszen csak odaállok, és a labda elakad a testemben. Ezért jobb a kézilabda vagy a jégkorong kapu. Bár ha már a hokinál tartunk, akkor elmondanám, hogy nagyon szeretek jégkorongozni, de csak kizárólag a mezőnyben. Soha nem vetődnék bele egy korong útjába, hiszen a kemény műanyag ütése borzasztóan tud fájni. Minden tiszteletem a hoki kapusoké.