Munka, munka, munka – A Loki sikerének titka

Minden idők legjobb őszi szezonját produkálta a Loki: 17 veretlenül megvívott bajnoki mellett a Ligakupában és a Magyar Kupában sem talált legyőzőre, de a legtöbb rúgott és a legkevesebb kapott gólt is a hajdúságiak nevéhez fűződik. Kondás Elemér, a DVSC-TEVA vezetőedzője tehát egy sikeres időszakot értékelhetett, ám mégsem elégedett maradéktalanul, és mint elmondta, mindig van hová fejlődni. A szakember kiemelte: fontos volt a küzdeni akarás, az, hogy első perctől az utolsóig hajtottak a játékosok, soha nem adták fel, ezért is sikerült ilyen szép eredménnyel zárni. Szó esett az esetleges erősítésekről, az első csapathoz kerülő saját nevelésű játékosokról és tavasz esélyeiről is.

– A szezon előtt gondolta volna, hogy decemberben veretlenül megy majd a csapat pihenőre?

– Úgy gondolom, senki nem hitte volna, hogy az ősz így sikerül. Nagyon sokat dolgoztunk, hiszen szerencséje annak van, aki tesz érte. Ehhez a szerepléshez nagyon sok mindenki kellett, a vezetők, a játékosok az edzőkollégák és tulajdonképpen mindenki, aki a DVSC-nél dolgozik.

– A játékosok gyakran említették, hogy nagyon egységes a csapat. Fontos tényező volt?

– Mindenképpen. A játékosok egymást segítik a pályán és azon kívül egyaránt. Egy olyan közösség, amelynek egyfelé húz a szekere, sokkal többre képes, és ehhez még párosul a játéktudás is. Az egységesség valóban jellemezte a csapatot.

– Nem volt könnyű dolga, amikor tavaly áprilisban átvett egy kissé padlón lévő társaságot, amelyből végül egy egységes gárdát kovácsolt össze.

– Letargikus állapotban voltak a fiúk, hiszen nem jöttek az eredmények. A győzelem a legjobb gyógyszer, így nagyon fontos volt, hogy amikor elkezdtük a közös munkát, az első mérkőzésen jó teljesítményt tudtunk nyújtani, és magabiztosan győztünk le egy olyan ellenfelet, amelyik korábban még gólt sem igazán kapott. Próbáltuk a rendet, fegyelmet megszilárdítani az öltözőben, mert ha ott megvan, akkor a pályán is az lesz. Igyekeztünk kicsit felpörgetni a csapatot, más jellegű edzésmunkát végezni, és úgy néz ki, ez segített.

– Egy ilyen sikeres szezon után lehet egy edzőnek hiányérzete?

– Teljesen elégedettek nem lehetünk, hiszen mindig van hová fejlődni. Ha elégedettek lennénk, akkor abba kellene hagyni az egészet. Mindig van min javítani. Több olyan ikszes mérkőzésünk volt például, amelyen nyernünk kellett volna. Gondolok itt a Vasas elleni idegenbeli bajnokira, amikor hat százszázalékos helyzetet nem használtunk ki. Ide sorolnám még a Kispest elleni mérkőzést, de Pécsen is végigtámadtuk a találkozót. Egyetlen meccs volt, amelyen nem volt győzelmi esélyünk, az a siófoki. Nem igazán alakítottunk ki helyzeteket, tehát a nulla nullával kihoztuk a maximumot. Azért hiányoznak ezek a pontok. A csapatjátékban nemegyszer kifejezetten jól teljesítettünk, máskor kevésbé volt meg az összhang, de akkor is küzdött a gárda az első perctől az utolsóig. Ezért is nyertünk meg több olyan mérkőzést, amelyen partiban voltunk az ellenféllel, de nagyon akartuk a sikert, tettünk érte, és ennek meglett a jutalma. Ilyen volt a Kecskemét elleni Magyar Kupa visszavágó is. Mentünk, megvoltak a helyzeteink, de nem tudtuk belőni. Mégsem adtuk fel, és végül az erőfeszítéseinket siker koronázta.

– Érdekesség, hogy kicsit rapszodikus volt helyzetkihasználásunk. Három olyan mérkőzés is akadt, amelyen nem rúgtunk gólt, de három olyan is, amelyen ötöt vágtunk az ellenfélnek. Említhetném a kaposvári bajnokit, amikor csak a hosszabbításban szereztük meg a pontot érő találatot, majd a következő mérkőzésen kiütöttük Diósgyőrt. Az Illovszky-stadionban szintén érintetlen maradt a háló, de egy héttel később átgázoltunk a Zalaegerszegen.

– Ahogy említettem is, a siófoki meccs kivételével, minden bajnokin megvoltak a helyzetek. Valamikor elkaptuk a fonalat, és jó százalékban használtuk ki, máskor kevésbé. Nagyon fontos a koncentráció, mert ha ez megvan, akkor általában jó megoldásokat választ az ember, de persze van egy ellenfél is a pályán, és tesz érte, hogy nekünk se sikerüljön minden.

– A Kecskemét elleni Magyar Kupa-visszavágó után azt nyilatkozta, hogy éppen itt az ideje szünetre menni…

– Igen, mivel úgy érzem, néhány játékos fejben elfáradt. Fizikálisan nem volt probléma, de az állandó győzelmi kényszer, a folyamatos koncentráció pszichikailag megterhelő.

– Van olyan játékos, akivel kimondottan elégedett volt a szezon során?

– Egyénileg nem szeretnék kiemelni senkit. Volt, amikor az egyik gyengébben futballozott, máskor a másik, de egymást mindig ki tudták segíteni. A legnagyobb erőnk abban volt, hogy csapatként funkcionáltunk, nem véletlenül nem kaptunk még ki.

– Nyáron négy játékost igazoltunk, közülük Selim Bouadla alapemberré vált, és a hajrában Stevo Nikolic is beverekedte magát. Vjatseslav Zahovaikót és Adnan Alisicet azonban ritkábban láthatták a szurkolók.

– Intelligens és jó képességű játékosokat igazoltunk a személyükben. Selim az elején nem nagyon játszott, majd megkapta a lehetőséget és élt vele. Nikolic is elég sok mérkőzésen szerepelt, szerencsére nagyon szépen zárta a szezont. Zahovaiko kezdetben csereként pályára lépett, de aztán megsérült, nem tudott velünk edzeni. Felépülése után játszott a Ligakupában, majd megint megsérült. Kicsit peches volt, nem tudta még megmutatni magát. Adnant is jó futballistának tartjuk, sajnos úgy alakult, hogy az elején nem tudott odaférni, a csapat elkapta a fonalat, ezért már nem nagyon akartunk változtatni. A Ligakupában azonban jól teljesített, gólokat rúgott.

– Télen érkezhetnek új játékosok? Van esetleg olyan poszt, ahol úgy gondolja, hogy szükség lenne erősítésre?

– Szerintem jó játékosok alkotják a keretet, de góllövő csatárra minden csapatnak szüksége van, abból sosem elég. Az átigazolás attól is függ, hogy ki marad, ki megy, ki kap esetleg olyan ajánlatot, ami a klub és a játékos számára is megfelelő, vagy ha valaki nem találta meg itt a számításait, és elmenne, mindenképpen pótolni kell.

– Nyáron a fiatal Ferenczi János első csapatba kerülését minden Loki-szurkoló nagy örömmel fogadta, és most Ludánszki Bencével is tovább nőtt a saját nevelésű játékosok száma.

– Ferenczi Janika már az első fordulóban bemutatkozott, utána azonban megsérült, elég hosszú időt kihagyott. Visszatért, majd megint megsérült. A vége felé a két hosszabb kihagyás látszott rajta, de egy jó felkészüléssel értékes tagja tud lenni a keretnek. Ludánszki Bencével kapcsolatban már nyáron is gondolkodtunk, de rengeteg belső védő volt, ezért nem hoztuk fel, most azonban eljött az ideje. Évek óta stabil tagja az NB II-es csapatnak, és ha nálunk is kapott lehetőséget a Ligakupában, akkor maximálisan megoldotta a feladatát. Ő is tehetséges labdarúgó, velünk kezdi el a felkészülést. Ha ilyen marad a fejlődése, és megszokja ezt a ritmust, értékes játékosa lehet a Lokinak.

– Hogy alakul a felkészülés?

– Január kilencedikén kezdünk. Lesznek orvosi vizsgálatok, tesztek, valószínűleg edzőtábor, de pontos programot még nem tudok mondani, a héten foglalkozunk a téli felkészülés felépítésével. Mindenképpen szeretnénk erős csapatokkal edzőmérkőzéseket vívni, ugyanúgy, ahogy eddig is tettük.

– Meddig lehet tartani a veretlenségi sorozatot, hiszen nagyon nehéz tavasz elé nézünk, a legnagyobb riválisokkal idegenben lépünk pályára?

– A múltkor már megkérdezték tőlem, kikap-e majd a csapat. Azt válaszoltam, előbb-utóbb igen, de, azon vagyunk, hogy ez minél később következzen be. Most elmennek pihenőre a srácok, feltöltődnek, utána megkezdődik a felkészülés. Egy jó alapozás után szeretnénk úgy nekivágni a tavasznak, hogy a hátralévő mérkőzéseken mindenki a lehető legtöbbet ki tudja hozni magából.