Műkorcsolya: Miért utáljuk azt, amit nem ismerünk? 2. rész

Sok néző több évnyi kitartó szurkolás után sem tudja, hogy az ugrásokat hogyan lehet megkülönböztetni. Azok, akik kevésbé érdeklődnek a sportág iránt, egész egyszerűen csak egyformának titulálják őket. Természetesen ez nem így van, az ugrások igenis különböznek, és a versenyzők évekig gyakorolják őket, mire tisztán meg tudják ugrani.

Alapvető probléma, hogy sokan nem tudják: a műkorcsolyának is két éle van. Így beszélhetünk természetesen jobb- és bal korcsolyáról, ám azon belül is elkülönítjük a jobb belső és jobb külső élet, valamint a bal belső és bal külső élet. Ezen kívül, ha valaki szembe korcsolyázik, akkor az él elülső részéről ugrik el, míg ha hátrafele, akkor a hátsó részéről.

Tripla, leszúrt rittberger. Ezt a kifejezést általában azok is ismerni szokták, akik nem nagyon néznek műkorcsolyát. Csakhogy a rittberger egyáltalán nem leszúrt ugrás, amit pedig néha leszúrt rittbergernek hívnak, az tulajdonképpen nem rittberger. Nézzük csak, miért.

Az ugrásoknak két alaptípusa van. Vannak élugrások, és leszúrt ugrások. A műkorcsolya története során először élugrásokat ugrottak, így azokkal kezdjük a felsorolást, időrendi sorrendben haladva.

1882, Bécs, korcsolya világbajnokság. A norvég Axel Paulsen indul gyorskorcsolyában és műkorcsolyában is. Mindkettőt megnyeri. A műkorcsolya versenyen is gyorskorcsolyával a lábán indul, így mutatja be a róla elnevezett élugrást, az axelt, amit a legnehezebbnek tartanak az összes ugrás közül.

Nehézségét az adja, hogy az ugrás igazából fél fordulattal mindig több, mint amire az elnevezés alapján gondolnánk. A dupla axel tulajdonképpen két és fél fordulatos. Ennek az az oka, hogy a bemenetelnél a versenyző előrefele korcsolyázik, viszont mint minden ugrásnál, itt is hátrafele érkezik. Elülső bal külső élről indítják, és a hátsó jobb külső élre kell érkezni. Ezt az ugrást a legegyszerűbb felismerni, hiszen ez az egyetlen, amit nem háttal, hanem szembe ugranak.

Férfi mezőnyben tripla axel nélkül már nem lehet jó eredményt elérni. A legstabilabban és igazán szépen a cseh Michal Brezina ugorja, egy nyilatkozata szerint hosszabb távú tervei között szerepel, hogy szeretné megpróbálni a négyfordulatosat, elsőként a történelem során. A nőknél is egyre többen próbálkoznak a triplával, több-kevesebb sikerrel. Párosoknál nagyon kevesen csinálják a dobott változatát, elsőként az amerikai Rena Inoue, John Baldwin kettős mutatta be, először a 2006-os amerikai bajnokságon, majd nem sokkal később a torinoi olimpián is megismételve a bravúrt.

1908: a dán származású, Svédországnak versenyző Ulrich Salchow aranyérmet nyer a londoni téli olimpián, ahol először rendeztek férfiaknak műkorcsolya versenyt. Egy évvel később, 1909-ben bemutatja a róla elnevezett élugrást, a salchowot. Salchow összesen tízszer nyert világbajnokságot, Európa trónjára pedig kilencszer ülhetett fel.

 Az ugrást hátsó bal belső élről ugorják a hátsó jobb külsőre érkezve. A korcsolyázó előrefele siklik, majd egy fél fordulat után lendületet vesz a jobb láb előrelendítésével, és úgy fordulva ugrik el.

 Egyre gyakrabban láthatunk négy fordulatos salchowot a férfiaktól, és ez az egyetlen, amit már női egyéniző is bemutatott. 2002-ben sikerült először a japán Miki Andonak az az évi junior grand prix döntőjén. A párosoknál egy csúnya balesetre is emlékezhetünk a négyfordulatos szalchow kapcsán: a 2006-os torinoi olimpián először próbálta bemutatni a Dan Zhang, Hao Zhang kettős, de a lány hatalmasat esett belőle. Két perc ápolás után mégis folytatni tudták a versenyt, és végül ezüstérmet nyertek.

1910: alig egy évvel a salchow születése után a német Werner Rittberger újítása alapján megszületik az angolul ’loop’-nak nevezett ugrás, ami feltalálójáról elnevezve rittbergerként terjedt el a köztudatban. Ez azonban azért nem teljesen pontos, mert vitatják, hogy valóban ő volt-e az ugrás megalkotója. Állítólag a loop, vagyis a rittberger már az 1880-as években is létezhetett.

A nehezebb ugrások közé tartozik, mert a hátsó jobb külső élről indul, és ugyanarra érkezik. A versenyzők úgy vesznek lendületet, hogy a bal lábukat keresztezik a jobb előtt, leginkább erről ismerhető fel a rittberger. Azonban az is igaz, hogy néhány versenyző más belemenetellel ugrik.

 Láthatjuk természetesen szólóugrásként, de népszerű kombinációban is. Sokan ugorják például a flip-toeloop-rittberger kombinációt, de sokszor második ugrásnak teszik be a toeloop mögé.

 A sorozat következő részében a leszúrt ugrásokról lesz szó, vagyis a lutz, flip és toeloop kerül bemutatásra.