Muhammad Aliról, Angelo Dundee-val
Egy olyan korban ült a boksz világ trónján, amely talán minden idők legerősebb nehézsúlyú mezőnyét vonultatta fel, pályája során olyan ragyogó ökölvívókat győzött le, mint Sonny Liston, Floyd Patterson, Joe Frazier, George Foreman, Ken Norton, Earnie Shavers, Ron Lyle és Leon Spinks. Legendás összecsapásai, mint például a Liston elleni első, a Frazier elleni harmadik, vagy a Foreman elleni "Rumble in the Jungle" fantázianévvel elátott zaire-i csoda óriási intelligenciáról, tehetségről, de mindenekelőtt a valaha volt egyik legnagyobb bajnoki szívről tettek tanúbizonyságot és megmutatták, hogy Ali vitathatatlanul méltó "The Greatest" jelzőre. Az eastsideboxing.com internetes magazin nemrégen egy interjú során Muhammad Ali agytröszt edzőjét, Angelo Dundee-t faggatta egykori tanítványáról és legendás meccseiről.
Az emberek még mindig rengeteget beszélnek és vitatkoznak Ali meccseiről. Néhányan például azt mondják, hogy Ön meglazította a szorító köteleit a Foreman elleni, zaire-i összecsapást megelőzően. Gondolom, már milliószor megkérdezték erről, de elmondaná, mi a dolog igazságtartalma?
Hát nem csodálatos, hogy az emberek még most is kíváncsiak erre? Ez tetszik nekem, hiszen azt jelenti, hogy még mindig elevenen élünk bennük. Nos, igazából a dolog úgy történt, hogy elmentem Kinshasába – egy villában laktunk, 45 percnyire onnan – az arénába, délután négykor, és megpróbáltam valamennyit szorítani a kötélzeten. A húsz láb méretű ringhez 24 láb hosszú kötelek voltak kihelyezve. Nem volt egyszerű feladat, de végülis sikerült, viszont nem számoltunk az óriási hőséggel. A meccs következő nap hajnali négy órakor kezdődött, a hőség pedig ismét kitágította a köteleket. Soha nem akartam, hogy Muhammad a kötelekre feküdjön, sőt, az igazat megvallva seggen is vágtam, mikor ráfeküdt a kötelekre, a ringsarkunk közelében. Az a szorító hat láb magasan volt a föld felett, én pedig aggódtam, hogy Foreman mellkason vágja, és kiüti a ringből. Ha ez megtörténik, vége is lett volna a meccsnek.
Ali óriási győzelmei közül melyiket tartja a legnagyobbnak?
Mind közül a legjobb a Sonny Liston elleni első győzelme volt. Ő volt a földkerekség legrosszabb embere, és senki, egy fikarcnyi esélyt nem adott a fiamnak, hogy legyűri őt. Ezért volt különleges.
A rajongók sokszor emlegetik a soha létre nem jött visszavágók között az Ali vs. Foreman második összecsapást. Mi történt volna, ha ’76-ban, vagy ’77-ben ismét találkoznak?
Nos, bizonyos emberek mindig legyőznek bizonyos ellenfeleket. Ez a bunyóban mindig így van, számtalanszor láthattuk. Az öreg Foreman igazából keményebben megdolgoztatta volna Alit. De a fiatal George-ot, ezekkel a széles lengőkkel, mindig legyőzte volna a tanítványom.
Azt mondja, hogy az idős George jobban teljesített volna Ali ellen. Azért véli így, mert George sokkal türelmesebb és koncentráltabb volt a kései korszakában?
Pontosan. Koncentrált, kiegyensúlyozott volt, és egy pillanat alatt le tudta taglózni az ellenfeleit, ahogy Michael Moorerrel is tette, mikor visszanyerte a bajnokságát.
Biztos Ön is látta a dokumentumfilmeket, könyveket a ‘Thriller in Manila’ ütközetről, amit a rajongók még ma is imádnak, hiszen igen akciódús összecsapás. Mit mondana azokra a véleményekre, melyek szerint Ali képtelen lett volna kijönni a 15. menetre Frazier ellen? Ali valóban mondta Önnek a 14. menet után, hogy "vágja le a kesztyűket"?
Nem, ez nem igaz. Az emberek keverik a történteket a Liston elleni első találkozóval. Akkor azt mondta nekem: ‘Vágd le a kesztyűket, meg akarom mutatni az embereknek, hogy ezek piszkos játszmát folytatnak!’. Én pedig mondtam neki, hogy ha nincs rajta kesztyű, akkor meccs sincs. Manilában nem volt ilyen. Ali óriási 14. menetet produkált, mi a jó Istenért ne jött volna ki az utolsóra? Láttam ezeket a dokumentumfilmeket, és olyan emberek beszéltek rajta, akik ott sem voltak a meccsen. Az egyik jó barátom, George Kimball egy megemlékezést készül írni, olyan emberekkel együtt, akik ott voltak. Na, azt az anyagot várom!
Joe Frazier még mindig azt állítja, hogy Ali jobban ki volt készülve, mint amennyire ő nem látott, és semmi ereje nem maradt az utolsó felvonásra.
Ali az egész éjszakát végigbunyózta volna. Nem tudom, Frazier honnan veszi ezeket a dolgokat. De mindig is ezt hangoztatta. Ő egy kicsit különleges eset volt. Emlékszem, egyszer láttam, hogy edzésen padlóra küldték. Állon csapták, de amint seggre ült, már fel is pattant. Akkor már tudtam, hogy egy nagy harcossal lesz dolgunk.
Mihez kezdene Ali napjainkban, az óriási termetű Klitschko fivérekkel?
Mindkettejüket megállítaná. Nézzék, Ali remekül kezelte a nagydarab bunyósokat, ott volt például Cleveland Williams. Vagy egy másik csávó, Duke Sabedong, azt a küzdelmet mondjuk nem sokan láthatták, még Muhammad karrierének elején csaptak össze. Olyan két méter körüli fickó volt. Ali sebessége sok lett volna mindkét Klitschko fiúnak. Ám napjainkban ők a legjobbak. Az a David Haye nevű fickó még érdekes lehet. Nem hiszem, hogy engedné, hogy belekapaszkodjanak. Haye érdekes pofa és szükség is van rá manapság. Szeretem az angol bokszolókat. Van erről egy történetem. Abban az időben, mikor Lennox Lewis még azon vacillált, hogy angol, vagy kanadai legyen, megkértek, hogy találkozzak vele. Én azt mondtam Lewisnak, hogy döntsön az Egyesült Királyság mellett, mert az angol szurkolók a legjobbak a világon. Erre utólag is büszke vagyok, hiszen Lewis egészen különleges dolgokat alkotott ezután.
Angelo, rengetegen vannak, akik Alit tartják a valaha volt legnagyobb nehézsúlyú bajnoknak. Ön szerint ki a második?
Jó kérdés. Talán George Foreman. De hát nem hagyhatjuk figyelmen kívül Joe Louist sem, a legrendesebb fickót, aki valaha is született erre a bolygóra. És hogy lehetne kihagyni Rocky Marcianot? Tudja, erről egy napig lehetne elmélkedni. Lényegtelen kérdésnek tűnik, de mindenkinek megvan róla a maga álláspontja.
