Mourinho túl van a nem 100-as időszakán

A születési nevén kevésbé ismert José Mário dos Santos Félix Mourinho az Olympic Lyon 4-0-s legyőzésével ünnepelte 100. BL-találkozóját.

A „The Special One” becenévre hallgató portugál sztáredző 2002-ben ült először kispadon a Bajnokok Ligájában, amikor az FC Porto pont mostani csapata, a Real Madrid otthonába látogatott. A Madrid akkor 1-0-ra nyerni tudott Solari 83. perces góljával. A BL második csoportköréből ekkor három mérkőzés volt még hátra, ahol egy győzelem mellett további két vereséget szenvedett a Porto José Mourinhóval.

De hogyan is került képbe a Portónál?

A 2001-02-es szezonban a Leiria menedzsereként bravúrt hajtott végre: a kiesőjelölt csapattal januárban 3. helyen állt. Erre a teljesítményre felfigyelt az FC Porto vezetősége, és alkalmazta szezon közben a trénert. Mourinho 2002 év elején érkezett a Portohoz, ami akkoriban mély válságban volt. Maximális célkitűzés volt a számára, hogy a csapatot az UEFA-kupát érő helyekre vezesse, és ezt Mourinho meg is tette. Nyáron olyan új, portugál játékosokat szerződtettek, akikről azt gondolták, hogy megállják a helyüket. Így kerültek a csapathoz olyan, ma is elismert labdarúgók, mint Deco, Ricardo Carvalho vagy Paulo Ferreira. Mourinho bizalma nagy volt az új játékosok iránt, hiszen sem ő, sem az új csapattagok nem nyertek még semmilyen trófeát. Ehhez képest Mourinho első teljes szezonjában bajnok, kupagyőztes és UEFA-kupagyőztes lett. Az Európai Szuperkupán a Milannal szemben kikaptak 1-0-ra, de volt esélyük akár győzni is, és ez nagy erőt adott nekik: a 2003-04-es szezonban megvédték bajnoki címüket, és bejutottak a Bajnokok Ligájának a döntőjébe, ahol a francia AS Monacót 3-0-ra verték meg. Deco, Carlos Alberto és az orosz Alenichev góljai segítették Mourinhót első BL-sikeréhez.

A BL-győzelem a milliárdos Roman Abramovicsot is meggyőzte és José Mourinhóval együtt a fél FC Portót szerződtette a Chelsea-hez. Mourinho 2004 júniusában érkezett az angol Chelsea-hez, ahol évi 4,2 millió fontos fizetésével, ami 2005-re 5,2 millióra emelkedett az egyik legjobban fizetett edző lett. Érkezése után egy sajtókonferencián azt nyilatkozta: "Kérem ne nevezzenek arrogánsnak, de Bajnokok Ligáját nyertem, és úgy gondolom, én különleges vagyok." – Így kapta a "The Special One", vagyis "A különleges" becenevet.

Mourinho a Porto-ból szervezte át a szakmai stábját a londoni klubhoz, a segédedző Baltemar Brito, a fitneszedző Rui Faria, a játékosmegfigyelő Andre Villas Boas és a kapusedző Silvino Louro lett. Steve Clarke, az egyori Chelsea-játékos is a klubnál maradt, aki segédedzőként dolgozott már korábbi edzőként a csapatnál. Első szezonjában december elején a Chelsea a tabella első helyét foglalta el, és bekerültek a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjébe. Első trófeáját, a Ligakupát 2005 februárjában szerezte, mikor a csapata Cardiffban hosszabbítás után 3–2-re győzött a Liverpool ellen. A Chelsea tovább bővítette trófeáinak számát, mikor rekordok sorozatát felállítva 50 év után megszerezték újabb élvonalbeli bajnoki címüket. A Bajnokok Ligájában azonban elbukták a döntőbe jutást, miután a későbbi győztes Liverpool győzte le őket az elődöntőben egy vitatható góllal.

A következő 2005/2006 szezon jól indult a csapat számára. A Szuperkupában 2–1-re győzték le az Arsenalt. Miután szinte az egész idényben a tabella első helyén álltak, a Manchester United elleni 3–0-s győzelemmel bebiztosították újabb bajnoki címüket. Ez volt Mourinho negyedik trófeája a klubnál. Miután a sikeredző megkapta a győzteseknek járó medálját, bedobta azt a nézők közé. Nem sokkal ezután újabb medált kapott, de az is a szurkolóké lett.

A 2006–07-es szezon kezdetekor felvetődött, hogy Mourinho elhagyja a klubot, mivel megromlott a viszonya a tulajdonossal, Roman Abramoviccsal, azonban tisztázta a félreértéseket, és azt nyilatkozta, hogy két esetben távozna: ha nem ajánlanának neki 2010 júniusáig új szerződést, vagy ha elbocsátanák. Majd kijelentette, a szezonban mind a négy trófea megszerzése lesz a cél, hogy a Chelsea legyen az első Angliában, akinek ez sikerül.

A Mourinho körüli spekulációk ellenére a csapat ismét megnyerte a Ligakupát, ezúttal az Arsenalt győzték le 2–1-re a döntőben a Millennium stadionban. Ennek ellenére a négy trófea megszerzése meghiúsult, mikor 2007 május 1-jén a Liverpool –két éven belül másodszor– kiütötte őket a Bajnokok Ligájából tizenegyesekkel az Anfielden, miután a két csapat összesítésben 1–1-re állt. Napokkal később a bajnoki címet is elbukták a Manchester Uniteddel szemben, mivel csak 1–1-es döntetlent értek el az Arsenal ellen az Emirates Stadionban 2007 május 6-án. A Chelsea az FA-kupában állhatott bosszút a Uniteden, mikor 1–0-ra győztek a döntőben Didier Drogba góljával. Ez volt a Chelsea negyedik, és Mourinho első FA-kupája, és az első döntő, amit az új Wembley stadionban rendeztek. Mourinho ezzel az összes lehetséges kupát megnyerte a csapattal a Premier League-ben.

A 2007/2008-as szezon első mérkőzésén a Chelsea máris felállított egy új angol rekordot veretlen hazai mérkőzések tekintetében. A csapat 64 mérkőzéses rekordja a Liverpool rekordját múlta felül, akik 1978 és 1981 között voltak sorozatban veretlenek hazai pályán.Ennek ellenére a Chelsea szezonkezdése nem a vártnak megfelelően alakult. Kikaptak az Aston Villától, majd gólnélküli döntetlent játszottak hazai pályán a Blackburn Roversszel. Első Bajnokok Ligája mérkőzésükön is csak egy 1–1-es döntetlent értek el a norvég Rosenborg ellen. Mourinho ezután 2007. szeptember 20-án váratlanul elhagyta a csapatot. Ő volt a Chelsea történetének legsikeresebb edzője, hat trófeát nyert három év alatt, valamint minden hazai mérkőzésükön veretlen volt a csapat.

Három hét alatt megtanult olaszul az Inter miatt

Mourinho-t 2008 június 2-án nevezték ki az olasz Internazionale vezetőedzőjének, a csapatnál Roberto Mancini-t váltotta, és három éves szerződést kötött. Első sajtókonferenciáján, 2008 június 3-án csak olaszul beszélt, amit elmondása szerint három hét alatt tanult meg. Segédedzőjének a korábbi Inter játékost, Giuseppe Baresi-t választotta, Rui Faria fitneszedző, Silvino Louro kapusedző és André Villas Boas megfigyelő lett, aki a Chelsea-nél és a Portonál is dolgozott együtt a portugál edzővel.

2008 augusztus 24-én Mourinho megnyerte első olasz trófeáját, az olasz szuperkupát, miután az Inter büntetőkkel 6–5-re győzte le az AS Roma csapatát. Ebben a szezonban bajnok lett az Interrel, de a BL-ből búcsúztatta őket a döntőben vereséget szenvedő Manchester United, és a kupából is kiestek.

Az Internek fennállása legsikeresebb szezonja lett a 2009-10-es, amikor Mourinho mindent megnyert a csapattal, amit lehetett: BL-t, kupát és bajnokságot. Érdekesség, hogy mindhárom sorozatban Diego Milito szerezte azt a gólt, amivel csapata megnyerte az adott sorozatot. A csapat kulcsjátékosai a karmester Sneijder, a szélen robotoló Eto’o, a védelmet irányító Lúcio valamint a gólokat termelő Milito voltak.

Már csak a Real Madrid jelentett kihívást a számára

Miután 2010 május 22-én az Internazionale-val megnyerte a Bajnokok ligáját, másnap bejelentette, hogy a Real Madridba szerződik. A Real Madrid 16 millió eurót fizetett az Internazionale-nak, José Mourinho 4 éves szerződést írt alá a királyi gárdával. Első Realos BL-idényében az elődöntőben búcsúzott csapatával, ahol a klub ősi riválisa az FC Barcelona ellen maradt alul csapatával, miután hazai pályán 2-0-s vereséget szenvedtek Pep Guardioláéktól.

A 2011/2012-es idényben eddig ellenállhatatlan teljesítményt nyújt a Real Madrid, bár a D csoport a z Ajax-al, a Dinamo Zagrebbel és az Olympic Lyonnal egyelőre nem tűnik túl acélosnak.

A fentiek elolvasása után nem túlzás azt mondani, hogy José Mourinho valóban korünk egyik legnagyobb futballedzője, még akkor is ha kirivó magatartásával sokakat magára képes haragítani. Az eredmények önmagukért beszélnek. A Chelsea-nél és az Internazionale-nál is a klub legnagyobb sikereit köszönhetik munkájának. A Real Madridba azzal a motivációval szerződötött, hogy más klub már nem jelent a számára kihívást. De mi lesz, ha a Real Madriddal is mindent megnyer?