Mourinho: "nem tudom, mi lesz Madrid után"

"Soha nem gondolkodtam azon, hogy leköszönjek" – jelenti ki Mou. – Vannak gyötrelmes pillanatok a társadalmi érintkezésben, de ezek csak pillanatok. Az olyan dolgok, mint mikor a fiad megkér, hogy ne lépj be az iskolája ajtaján a nyugodt élete érdekében, vagy amikor az mondja a feleséged, hogy maradj a kocsiban, miközben ő vásárol az üzletben. Ez az ára annak, hogy a szakmám, amiért rajongok – ez."

Emellett Mou leszögezte, hogy "sokkal több szeretetet tapasztalok, mint azt az emberek hiszik. Jó néhány szurkoló, még a rivális klubokból is, csodál és tisztel engem szakemberként és magányszemélyként is. Folyamatos küzdelemben állok önmagammal. A törekvésem, hogy mindig a legjobb legyek. Bármilyen ügyben, bármikor többet feltételezek másokról, s ez szerintem jót tesz nekem."

"Egyre nehezebb edzőnek lenni. Ma trénernek lenni már nem az, ami 10, 20 vagy 30 évvel ezelőtt volt. Ez a szakma folyamatosan fejlődik. Egy edző kötelezettsége sokkal több annál, hogy kiválaszt 11 játékost, megtanítja a taktikát vagy lerendezi a cseréket– magyarázza Mou, majd felidézi egyik tanárával történt esetét egyetemi éveinek első napján. – Azt mondtam a professzornak, hogy futballedzőnek készülök, és nem tudom, mit kezdhetnék én az ő órájával. Ő azt válaszolta: ha nagy futballedző akarsz lenni, akkor nem elég csak a futballt ismerni. Most tudom, hogy igaza volt."

A portugál szakember érdekes megállapításokat tett a futball és a futballisták szerepéről napjaink társadalmában. "A futball egyedülálló társadalmi jelenség. Egy univerzális nyelv. Több ember ért ezen a nyelven, mint angolul vagy spanyolul. A futball egy olyan globális jelenség, melynek sikerül összehoznia a népcsoportokat, kultúrákat, vallásokat. Éppen ezért a mi társadalmi felelősségünk hatalmas."

"Sok esetben a nagy nevű játékosok jó példát szolgálnak a társadalom számára, máskor viszont nem. A magatartásodat érzelmi intelligenciával irányítod, ám vannak pillanatok, mikor nem kontrollálod eléggé az érzelmeidet, és akkor követsz el hibákat. A média is kerül ilyen helyzetbe, ugyanis erős versengésbe kényszerül. Talán úgy kellene ezen segítenünk, hogy a jó példákat hangsúlyozzuk, helyezzük előtérbe a rosszakkal szemben."

"Banálisnak tűnik, hogy azt mondom, becsületesen kell élnünk, de tényleg így gondolom. Így kell tennünk magunkkal szemben is, és azokkal, akik körülvesznek bennünket. Igyekszem ekként cselekedni a munkámban, és ezt az elvet követem a végsőkig"– egészíti ki vallomását a Mester.

A madridi szakember egy kis titokba is beavatja az olvasót: "Az 50. életévemhez közeledem, és a kerek számok jelentőséggel bírnak. A szülővárosom készül valami kis megemlékezéssel, és ha erre gondolok, akaratlanul elmosolyodok."

Mourinho elismeri, hogy "fiatalkorom óta tudtam, hogy ha fejlődni akarok a szakmámban, akkor különböző országokban kell megfordulnom. Utaznom kell és szembesülni újabb és újabb kihívásokkal a fejlődésem érdekében. Mikor elkezdtem a szakmát, azt a célt tűztem ki magam elé, hogy dolgozzam Portugáliában, Angliában, Olaszországban és Spanyolországban. Mindezt már teljesítettem. Amikor lejár a szerződésem a Real Madriddal, még nem tudom, milyen irányt vesz a pályám."