Most nem a sportolók, hanem az ápolók a hőseink

A koronavírus-járvány végigsöpör a világon, nem kímélve semmit, és senkit. Rengetegen az életben maradásért küzdenek. A sportolók versenyei sorra maradnak el, és sokan edzeni sem tudnak. Bár NOB ennek ellenére kitart a tokiói olimpia mellett, lassan be kell látnunk, hogy a játékok megrendezése most nem lehet szempont. Erről Siklós Erik írt a személyes jegyzetében.

A bizonytalanság nagyon rossz érzés, hasonló, mint a tehetetlenség. Most valami ilyet élhetnek meg a sportolók és mindazok, akik velük, értük dolgoznak – gyorsan megjegyzem, nem ők az egyetlenek és milliók vannak náluk sokkal rosszabb, kilátástalanabb helyzetben.

A sport, a sportoló egy sokadrangú kérdés lett – sajnos. Jóval nagyobb kihívások előtt áll a világ! Mondhatnám, a lesz-e olimpia júliusban, Tokióban, menjek-e edzeni egy kezelhető kérdés, kihívás, gyötrődés. Ma egészen más pályákon folyik a verseny 0/24-ben és a tét élet és halál. Ez a borzalmas valóság.

A labdarúgó Eb elhalasztásáról és más szintén jelentős versenyek felfüggesztéséről, törléséről már döntés született. Legalább két hete mondom ismerőseimnek, hogy nem lesz olimpia az idén Tokióban. Olimpia-fanatikus vagyok gyerekkorom óta, de realista. Megértem a NOB vezetőit, hogy próbálnak elmenni a végsőkig, de sajnos semmi realitása. Tudom, óriási a tét, de a projekt kivitelezhetetlen, valószínűleg napok kérdése, hogy hivatalosan is bejelentse a NOB az olimpia elhalasztását. Legalább a bizonytalanság ezen része megszűnik.

Hiába lobbant fel a láng, nem biztos, hoyg lesz olimpia.

Fotó: Tomohiro Ohsumi/Getty Images

Nem kell ahhoz dramatizálni a helyzetet, hogy belássuk: ez a koronavírus-járvány pusztítóbb, kiszámíthatatlanabb szinte minden természeti katasztrófánál.

El kell fogadni, hogy alapvetően értékelődik át az életünk, napról napra, óráról órára. Pár hete még az jelentette az izgalmat, hogy mit játszik a Liverpool, a MU, a RM, a Barcelona, Federer, Nadal, Djokovic, hány aranyat nyernek sportolóink Tokióban, ki lesz a leggyorsabb az F-1-ben, meg ilyenek. Így élünk, amióta megszülettünk.

Hirtelen belecseppentünk egy játékba, ami nem játék, egy valóságshow-ba, aminek az életünk a tétje és nem tudjuk, mikor, hol lesz vége, mi vár ránk utána, marad-e erőnk örülni, hogy túléltük, vagy majd arra gondolunk, jobb lett volna, ha elvisz minket is a Covid-19.

Tudom, ez egy nagyon sötét jövőkép, remélhetőleg, ennél pozitívabb, ami vár ránk. Helyesbítek: nem remélhetőleg. Biztos vagyok abban (mint az idei olimpia elmaradásában), hogy az emberiség legyőzi a Covid-19-et. A kérdés inkább az, milyen áron, mekkora veszteséggel, áldozatokkal és gazdasági, társadalmi következményekkel. Az is kérdés, tanul-e belőle és, ha igen, akkor mit.

Tehát Tisztelt Sportoló barátaim, bármennyire is nehéz, fogadjátok el, hogy 2020-ban nem lesz olimpia. Ez még nem tragédia. Manapság ennél sokkal nagyobb szörnyűségek történnek percenként.

Bár mindenkinek jobb, ha Ti vagytok a hőseink és nem az orvosok, ápolók, járványügyi szakemberek, katasztrófavédők, most ez a helyzet. Átmenetileg más szerep íródik nektek, de közös érdekünk, hogy 2021-ben megint Nektek szurkoljunk, Rólatok szóljanak a hírek.

P.S. Hatalmas blamának gondolom a NOB-ra, Thomas Bachra nézve, hogy Kanada, Ausztrália a NOB-ot megelőzve döntött, hogy az idén nyáron nem küldi a sportolóit Tokióba.

Borítókép: Paul Drinkwater/NBC/NBC Photo Bank