Mondd miért vagy ekkora tuskó? – Börtön, drogok, leharapott fülek

Mike Tyson 1966. június 30-án született Brooklynban, és élete eddigi 45 évében több minden történt vele, mint mással egy egész élet alatt. Tyson életének legtöbb mozzanatát, legyen akár személyes vagy hivatásával kapcsolatos, dokumentálták.

Bobby Stewart szociális munkás és bokszrajongó viszonylag korán felfedezte a fiú tehetségét a boxhoz. Stewart segédletével került Mike a bajnokok legkedveltebb edzőjéhez, Constantine "Cus" D’Amatohoz.

Ezek után Tyson a Catskill Mountainshoz került New Yorkba, ahol D’Amato szinte a ringben nevelte fel. Hamarosan Cus lett Tyson hivatalos trénere és inspiráló vezetője. Segítségének és biztatásának köszönheti karrierjének korai szakaszában született 24-3-as amatőr rekordot. Két ellentmondásos vesztett meccs után – Henry Tillman ellen – Tyson esélyei meglehetősen megcsappantak az 1984-es Los Angeles-i Olimpián, így Tillman nyerte a nehézsúlyú aranyérmet abban az évben.

1985-ben azonban már profiként az első menetben kiütéssel győzött Hector Mercedes ellen. Ezek után Tyson megcélozta a nehézsúlyú világbajnokságot. Első évét rekorddal fejezte be, meccsei közül 15-öt kiütéssel nyert meg. Mike Tyson egyre közelebb került a csúcshoz. Alig két évvel később már 27 mérkőzésből álló győzelmi sorozatot tudott a háta mögött, és a WBC (World Boxing Council) nehézsúlyú bajnoka, Trevor Berbick elleni mérkőzésre készült. 1986. november 26-án Mike Tyson kevesebb, mint hat percet töltött a ringben, miután nehézsúlyú világbajnokká koronázták. Ekkor mindössze 20 éves volt.

Természetesen nem elégedett meg ezzel az egy címmel: Tyson küldetése az volt, hogy egyesítse a nehézsúlyú vonalat, és olyan bajnokot adjon a bokszsportnak, amilyen Muhammad Ali óta nem volt. Karrierjének következő állomása 1987. márciusa volt, amikor 12 menetben győzelmet aratott James "Csonttörő" Smith felett, ezzel is bővítve győzelmeinek számát a WBA-ban (World Boxing Association). Végül, alig öt hónappal később beteljesült Tyson álma. 1987. augusztus 1-jével vitathatatlanul ő lett a boksz nehézsúlyú bajnoka, ugyanis pontozással legyőzte Tony Tuckert. Az IBF (International Boxing Federation) övével együtt már nála volt az összes létező elismerés és cím.

Továbbra is megvédte címeit, mindenkit legyőzött, aki az útjába került, beleértve a korábbi bajnok Larry Holmest és a megsemmisíthetetlen Michael Spinkst is. A mértkőzésért több mint 20 millió dollárt kapott. Ez az addig fizetett legmagasabb összeg volt, amit bokszoló kapott. Mondhatni rendeltetésszerű volt, hogy megnyeri a Frank Bruno elleni mérkőzést, valamint végez Carl ‘The Truth’ Williamsszel.

Öt év profi játék után az 1990-es évben Tyson 37-0-s rekorddal lépett be – ebből 33 kiütés -, és ezeket az eredményeket viszonylag könnyen érte el. Eddig tartott azonban a kánaán, mert a James ‘Buster’ Douglas elleni Tokióban zajló mérkőzést Tyson elvesztette, ami a hivatalos sport történetének egyik legnagyobb csalódása volt.

Rövid, ám heves házassági és menedzseri bizalmatlankodások után Tyson régi barátaihoz, John Horne-hoz, Rory Holloway-hez és Don Kinghez fordult. Miután felépült az tokiói iszonyatos vereségből, még két kiütéssel zárta az 1990-es évet. Az egyik áldozat az amatőr időkből ismert Henry Tillman volt, a másik pedig Alex Stuart, aki Tyson karrierjének 35. kiütéses győzelme volt.

Ezek után a címek visszaszerzése volt a cél, ezért 1991-ben első mérkőzését a keményöklű kanadai, Donovan ‘Razor’ Ruddock ellen vívta. Sokan azt hitték, hogy Tyson visszariad a veszélyes ellenféltől, de őt nem olyan fából faragták. A mérkőzés igen kemény és izgalmas volt, az első öt menetet Tyson vitte, ebből a második és a harmadik kiütéses volt. Ruddocknak hatalmas erőfeszítésbe került, de a hatodik körben változtatott a meccs állásán. Amikor a hetedik kör végén elhangzott a csengő, Tyson már elindította iszonyatos ütéssorozatát Ruddock ellen, mire a bíró lefújta mérkőzést. Az újrajátszásban Tyson győzött, és mellesleg eltörte Ruddock állkapcsát is. Mindenesetre négy nyert meccset tudott a háta mögött, és ismét harcba szállhatott régi címeiért.

A soron következő ellenfél Evander Holyfield lett volna, ám ekkor már valami bajról beszéltek a rossznyelvek. A mérkőzésnek 1991. november 8-án kellett volna lezajlania Las Vegasban. Kevéssel a mérkőzés kezdete előtt azonban Tysonnak vissza kellett lépnie bordasérülés miatt. Mielőtt a meccset újradatálhatták volna, Tysont elítélte az Indianapolis-i bíróság nemi erőszakért – hat év börtönbüntetést kapott.

Jó magaviseletért 1995. márciusában szabadlábra helyezték. Mindvégig ártatlannak érezte és vallotta magát. Öt nappal szabadulása után sajtótájékoztatót tartott, hogy nyilvánosságra hozza terveit. Folytatni kívánta a bokszolást, újraszerződtette Holloway-t és Horne-t, és világossá vált, hogy börtönévei alatt is kapcsolatban volt a világ legnagyobb promóterével, Don Kinggel. Tyson tehát bent maradt a legjobb csapatban.

Ezek után több mint négy évig nem történt semmi figyelemre méltó. E négy évből háromban még csak kesztyű sem volt a kezén, és ringet sem látott. 1995-ben lépett újra színre az MGM Grand Garden-ben, Las Vegasban. Mint akinek meg se kottyant ez a hosszú "pihenés", Tysonnak csupán hét percébe került, hogy Peter McNeelyt megsemmisítse. Egy kemény felütés után McNeely tántorogni kezdett, mire menedzsere leállította a mérkőzést. Habár McNeely nem nézett ki túl vészesen, a meccs abbamaradt, Tysont pedig diszkvalifikálták.

Tyson tevékeny maradt, következő nehézsúlyú meccsét az elpusztíthatatlan USBA bajnok Buster Mathis Jr. ellen játszotta volna, de edzés közben szerzett sérülése miatt a meccset elnapolták. A második mérkőzést Tyson ismét simán nyerte, Mathis jelentett számára a 37. kiütéses győzelmet.

2000 júniusában Lou Savarese ellen bokszolt Glasgow-ban. A botrányairól elhíresült Tyson ezúttal is hozta a formáját. A mérkőzés első pillanatától kezdve nekirontott ellenfelének, és már a 15. másodpercben megrendítette. A kiegyenlítetlen küzdelemnek John Coyle mérkőzésvezető a 26. másodpercben véget akart vetni amikor közéjük ugrott, de ezt a önkívületi állapotba lévő "Iron Mike" észre sem vette. Tovább ütötte immár a bírót is, a meccsnek így a 38. másodpercben lett vége. Ez volt a 3. leggyorsabb kiütése. Tyson később bocsánatot kért Coyle-tól.

Októberben Andrew Golota-val mérkőzött, aki a 2. menet után az öltözőbe vonult. Golota azt állította az öltözőben, hogy Tyson többször fejelte őt de a játékvezető nem figyelmeztette ezért. A meccs után Tyson pozitív drogtesztet produkált.

Ekkorra került igazán hullámvölgybe, ami már inkább a ringen kívül zajlott. Folyamatos nőügyei, rendszeres botrányai az éjszakai életben anyagilag kimerítették és csődbe sodorták. Pedig saját bevallása szerint karrierje során több mint 300 millió dollárt bokszolt össze.

2002.június 8-án kapott még egy lehetőséget Lennox Lewistól – aki akkor már 3 világszervezet bajnoka volt – hogy újra trónra kerüljön. A 8. menetben KO-vereséget szenvedett és elszálltak a világbajnoki remények.

2003-ban még volt egy első menetes kiütéses győzelme Clifford Etienne ellen, de későbbi vereségei Danny Williamstől (2004) és utolsó Kevin McBride-tól (2005) pályafutása végét jelentette.

Rengeteg szerencsétlenség történt vele élete során, ezek ráadásul koncentrálódtak. Majdnem egyidőben vesztette el anyját, testvérét, első edzőjét, D’Amatot. Mindezek ellenére a legsikeresebb sportolók egyikévé vált. Megmutatta a világnak, hogy tagadhatatlanul ő a nehézsúlyú boksz bajnoka. Történelmet csinált.

                                                                                                         Forrás: wikipedia, sulinet.hu