Mocsai: megpróbálunk még 4 meccsen helytállni, bármi lehet
A szövetségi kapitány az MKB Veszprém honlapjának nyilatkozott a világbajnoki szereplésről.
– Júniusban, mikor átvettem a válogatottat, az volt az első feladat, a legfontosabb cél, hogy kijuttassuk a magyar válogatottat erre a vb-re. Ez a Veszprémben lejátszott, mindannyiunk számára emlékezetes, drámai találkozón sikerült is. Az a dráma egy nagyon mély kötődést, elkötelezettséget hozott ezekkel a fiatalokkal, hiszen az előző világverseny alapján egy nálunk előrébb jegyzett szlovén válogatottat sikerült legyőznünk. Azért kaptunk ilyen nehéz ellenfelet, mert a 13-14. helyen végezve nálunk ugye csak erősebb ellenfél juthatott, de például az osztrákok a 8. helyen végezve Hollandiát kaphatták akkor.
– Szinte sorsszerű, ahogy az ideutazásunk alakult, hogy a kitűzött napra nem volt rövidebb repülőjárat, én nem keresnék név szerint felelősöket, hiszen talán ha a lengyel tornára nem megyünk el, akkor tán még magam kezdeményeztem volna – saját kapcsolatrendszeremmel kibővítve – a minimum 3 nappal korábban való kiutazást, de így, hogy tornán voltunk, az otthoni 2-3 nap elengedhetetlen volt. Így el kell fogadnunk, hogy ez ilyen szerencsétlenül alakult, reggel 4 órától délután 3-4-ig tartó utazást követően érkeztünk csak meg. Ráadásul azt már csak a helyszínen tudtuk meg, hogy az egyetlen edzési lehetőségünkre is utaznunk kell, jó egy órát, szóval fáradtan, és jó későn, 10-11 óra felé kerültünk csak ágyba. Ez a másnapi mérkőzésen jól látszódott, az Izland elleni találkozót teljesen meghatározta. Ők pedig 34-36 órával előtte edzettek utoljára, és 2 nappal előbb becsekkoltak a vb-re, így elég pihent állapotban játszhattak ellenünk. Még egyszer mondom nem felelősöket keresve, hanem inkább csak tanulságként rögzítve mint tényt, ezen változtatnunk kell! Amikor 1986-ban döntőt játszottunk a csapatommal, akkor is svájci kapcsolataimon keresztül tudtuk elintézni, hogy 4 nappal előtte már Zürich-ben lehessünk. Két napig regenerálódtunk, és készültünk az – izlandi – első ellenfélre, és tudtunk is nyerni 1 góllal. Ez az idő tehát nagyon fontos, akkor is az volt, most is az, és ezt elmulasztottuk figyelembe venni. Utána viszont – jeleztem is a srácoknak – elkezdődött a vb, a norvégok ellen már máshogy játszottunk, sikerült is egy 0-6-os széria után csodálatos, drámai küzdelemmel megfordítani a meccset. Az interneten pedig már irkáltak olyanokat is az izlandi után, hogy menjünk haza, gondolom nem gondolták komolyan, és ők ezután kicsit elszégyellték az elhamarkodott véleményüket. Mi nem adjuk fel soha, és azt hiszen ennek a csapatnak éppen ez a legfőbb erénye. Hogy példát mutat küzdőképességből, és konkrétan mindenki a saját határait feszegeti. A többi mérkőzésen is hasonlót láthattunk, én azt gondolom.
– Felhívnám a figyelmet, hogy a tavalyi EB első 8 helyezettje közül kettőt győztünk le a csoportban (Ausztria, és Norvégia) a harmadikat már a selejtezőn sikerült ugye, a szlovénokat. Ezt a magyar kézilabda nagy előrelépésének tartom. Visszahoztuk magunkat a világ 12 legjobbja közé és ez komoly érték, hiszen a férfi kézilabdázás hihetetlen módon kibővült.
– Szóval nem vagyunk elégedetlenek, utazunk a következő helyszínre, ahol a becsekkolás után 16.00-kor edzést tartunk, majd a következő, számunkra mindent eldöntő 3 mérkőzésre készülünk. Holnap reggelig videózunk és Juhász István kollégámmal összerakjuk a legideálisabb napirendet, amelyben szerepel a becsekkolás, az ebéd, a csendes-pihenő és egyebek.
– Megpróbálunk 3+1 mérkőzésen helyt állni, de erre garancia nincs, nem tudok semmit sem ígérni, bármi lehet. Nagyon örülünk annak, hogy idáig eljutottunk, és egy nagyon szilárd, erős, küzdőképes csapattal készülünk mindig csak a következő meccsre.
Nyilatkozat és fotó: mkbveszprem.eu
