Mintha a mini Nürburgringre érkeznénk

 

A visszaigazolás mindig fontos, és a régóta várt sikerrel az én hitem is megerősödött, hogy jó úton indultam el. Ezt szeretném folytatni Franciaországban a hétvégén.

A rossz versenyek után azért jön jól, ha hamar folytatódik a bajnokság, mert gyorsan lehet javítani, a jó élmények után pedig azért, mert tovább lehet vinni a lendületet. A Hungaroring és Most között másfél hónap telt el verseny nélkül, kellőképpen kiéheztem a vezetésre, a múltheti győzelemmel pedig csak tovább nőtt bennem a tettvágy. Szóval a legkevésbé sem bánom, hogy rögtön jön az újabb kihívás, ráadásul újra ismeretlen pályán, Arnos-ban.

 

Ez a helyszín is azt követően került be az idei versenynaptárba, hogy kiderült, nem utazik Ázsiába a bajnokság, így nem sok információval rendelkezünk róla. Korábban sosem versenyeztünk itt, tesztünk sem volt a pályán, mégsem teljesen „vakon” utazom Franciaországba. Szeptemberben a másik három Hyundai-pilótával együtt mezei pályanapon, nem a versenyautónkkal szereztünk némi tapasztalatot a Pau-Arnos körön, amelyről még a francia Jean Karl-Vernay-nek is csak kopottas emlékei voltak.

 

 

Olyan, mint egy mini Nürburgring. Ez volt a benyomásom az alig több mint háromkilométeres pályáról, amely az előzetesen látott belső kamerás felvételek alapján kissé unalmasnak tűnt. De a videók nem adták vissza a szintkülönbségeket, így amikor először vezettem ott, nagyon meglepődtem pozitívan: izgalmas, vezetői szempontól embertpróbáló feladat előtt állunk.

 

Nagyon kis területen fekszik a pálya, igazi régi vágású kör, különböző útminőségekkel és szűkös kifutási lehetőségekkel, amik veszélyessé teszik. De nemcsak emiatt emlékeztet a Nürburgringre, hanem azért is, mert lényegében nincsen olyan kanyar rajta, amely a beláthatatlansága vagy a jelentős szintkülönbségek miatt ne állítana nagy kihívás elé.

 

 

Az esélyeinket nagyban befolyásolja majd a kompenzációs súlyok változása, amely a saját számításaink szerint a mezőny legnehezebb autójává teszi erre a hétvégére a Hyundait. Ez mindenképpen hátrány, de Pau-Arnos-ban nincsenek hosszú egyenesek, a csúcssebesség is csak 200 km/h körül alakul, így reményeim szerint nem jelent majd leküzdhetetlen akadályt a súlytöbblet.

 

 

Ezen a pályán a Nürburgringhez hasonlóan kicsit háttérbe szorulhatnak a technikai adottságok, és a pilóták közötti különbségek nagyobb súllyal esnek latba, mint egy átlagos helyszínen. Szeretem az ilyen kihívásokat. Úgy érzem, jó esélyünk lesz a top 10-ben végezni az időmérőn, ami mindig az alapja a sikeres hétvégének. Hogy a Q3 is elérhető-e, azt még nem tudom megmondani.