Mindenki a magyar válogatottat ajnározza, de miért is?

Kezdjük azzal, hogy a pályára lépő 14 játékosból összesen négy játékosnak volt értékelhető a teljesítménye. A sokak által kritizált Király Gábor ismét bebizonyította, hogy bizony, ha kell képes a kiugró teljesítményre. A csapat legjobbja volt, ha nincsenek a bravúrjai, akkor a 0-4 miatt sem szólhattunk volna egy büdös mukkot sem. A mérkőzés után pedig higgadtan és rutinosan értékelte a találkozót, és elfogadta azt is, hogy a közönségnek marhára nem tetszett az, hogy ez a favágó finn válogatott bucira is verhetett volna minket. Nyilatkozatát itt megnézheted!

A következő jó teljesítményért sem kell messze menni a magyar kaputól. A védelem jobb oldalán helyet kapó Varga József ismét megmutatta, hogy miként kell alázatosan játszani ezt a játékot. Tette a dolgát, bejátszotta a pálya egész jobb oldalát.

A védelem közepén Korcsmár Zsolt és Juhász Roland is tette a dolgát becsülettel. A kapu elé is felértek, amikor kellett. Sajnos ezúttal nem jöttek a felhőfejesek, de előbbi lelkesedésével, utóbbi rutinjával tudta hozni a válogatotthoz méltó teljesítményt. A középpályán Elek Ákos és Hajnal Tamás próbált valamit hozzátenni a csapat játékához, de kevés sikerrel.

És a többiek?

Koman Vladimir, Dzsudzsák Balázs, Sándor György, Vanczák Vilmos, Vadócz Krisztián, Szabics Imre, Priskin Tamás? Kérdezzük, ez mi volt?

A csapat előrejátéka az első perctől kezdve akadozott. A Szabics, Priskin duó elvétve kapott használható labdát. Igen, Priskin képes volt helyzetbe kerülni, de mivel klubjában nem kap lehetőséget, ezért nem is várható tőle, hogy három ziccerből legaláb egyet értékesítsen. Szabics pedig teljesen eltünt a finn védelem közepén. Támadóink gyenge szereplése egyébként nem meglepő, hiszen mindketten igazi ékek, így nem igazán tudták egymást segíteni. Sajnos itt bizony kijött Rudolf Gergely hiánya, aki képes mélységből indulva segíteni csatártársát.

Középen Koman teljesen eltünt, mintha nem is lett volna a pályán. Sajnos egyre jobban kezd rajta kijönni, hogy lehetőséget sem kap a Sampdoriában. Sándor Györgyről pedig ne is beszéljünk. A Videoton középpályása nagyon kilógott a csapatból. Teljesen idegenül mozgott a pályán, lassú és körülményes volt, szinte egy jó megmozdulása sem volt.

A csereként pályára lépők közül Dzsudzsák Balázstól nagyot sokat várt a közönség, de jobbára csak egy sétáló sztárt láthatott a publikum. Dzsudzsáktól sokkal többet vár a magyar közönség és ezt ki is mutatták a mérkőzésen. Vadócz Krisztián szerintünk az öltözőben maradt, észrevehetetlen volt. Stieber Zoltánnak pedig igazából ideje sem volt bizonyítani.

Összességében csalódás volt az egész mérkőzés. A jegypénztárak megnyitásakor három nap alatt elfogyott több ezer jegy, persze az olcsóbb kategóriákból. Ez is mutatja, hogy mindeni ki akart jutni, hogy megnézze a válogatottat, ahogy legyőzzük Finnországot, még ha azzal nem is jutunk tovább. De sem továbbjutásról, sem győzelemről nem beszélhetünk. És akkor ne érezzük becsapva magunkat?

Napok óta halljuk a "Kiszolgáljuk a szurkolókat, becsületből is nyerni fogunk" és a hasonló klisék tömkelegét. Az egyetlen gond csupán, hogy a szavak mögé most nem kerültek tettek.

A gittegylet persze megint összezárt és mindenki dicséri a csapatot, de miért is? Ugyanis a lényeg nem változott. Megint nélkülünk rendeznek egy rangos nemzetközi focitornát. Sorozatban a tizenharmadikat…