Miért nem megy a Volánnak?

 

 

A székesfehérváriak az idei bajnokság eddigi 13 lejátszott mérkőzésén mindössze négyszer hagyták el győztesen a jeget, amivel a 11., utolsó előtti helyet foglalják el a tabellán. Az elmúlt négy találkozójukat hazai környezetben játszhatták a fiúk, azonban mind a négy alkalommal vereséget szenvedtek.

 

 

A 2015/2016-os bajnokság kezdete óta jelenleg a negyedik vezetőedzőt “fogyasztja” a székesfehérvári együttes. A tavalyi szezon közepén menesztett Rob Pallin (aki azóta az Innsbruck trénere) helyét a rendkívüli EBEL-rutinnal bíró finn, Hannu Järvenpää vette át, akivel nem sikerült a rájátszásba jutás, azonban az idény végén sikerült visszahódítania a Magyar Kupát a csapatnak. Mivel a playoff nem sikerült, a szakember pár hónap után távozott a kispadról, helyét a MOL Ligában szereplő együttes edzője, Tyler Dietrich vette át. A holtszezonban ő alakította ki a keretet, ő kezdte meg a felkészülést, de a bajnokság rajtja előtt távozott, a kanadai válogatott videóelemzője lett, és szeptemberben Világkupát nyert hazájával. A jelenlegi edzőnek, Benoit Laporte-nak, egy meglévő csapatot kellett átvennie az EBEL nyitány előtt pár nappal, megbontva az addig folyó munkát, és új elképzeléseket hozott az öltözőbe. Az általa beígért játéknak az első meccseken voltak nyomai, azóta az agresszív, sok korcsolyázással járó letámadós hokiból nem sokat láthatott a közönség. 

 

 

 

A menedzsment kifejezett célja volt a szezon előtt, hogy minél több magyar játékos, és arányaiban még több fehérvári, vagy Fehérváron nevelkedett fiatal kerüljön be mind az EBEL, mind a MOL csapat keretébe. A MOL Ligában ez abszolút működik, a mezőnyben 3 légiós van a keretben, a többiek pedig mind az első vagy a második felnőtt szezonjukat taposó fiatal titánok. Más a helyzet azonban az EBEL-ben: nyilvánvalóan az eredmény itt sokkal fontosabb, azonban a 20-21 éves játékosokat nem sokat lehet látni a jégen. Talán Erdély Csanád és Sárpátki Tamás azok, akik rendszeres játéklehetőséghez jutnak, de azt a lelátókon is mindenki észrevette, hogy a többiek nem kapnak elég jégidőt. A jelenlegi tréner láthatóan nem bízik bennük, hiába hozzák minden egyes cseréjükben a lendületet és az energiát a játékba, a mérkőzések utolsó perceiben nem jutnak szóhoz, hiába bizonyították korábban, hogy lehet rájuk számítani, akár klub, akár válogatott szinten is.

 

 

Az elmúlt mérkőzéseken a Fehérvár rendre meg tudta szerezni a vezetést, azonban a találkozóit a harmadik harmadokban mutatott teljesítménye miatt rendre el is bukta. Negyven perc után a játékosok teljesen más arcukat mutatják. Ez lehet fizikális, de sokkal inkább mentális probléma. Nehezen nyerik meg a kapu előtti párharcokat, sok a kihagyott ziccer. Jellemző, ha egy csapat egy-két gólos hátrányban van, hogy az utolsó percekben leviszik a kapust, és hat mezőnyjátékossal támadnak. A Volánnál ezek a pillanatok is rendkívül érdekesen zajlanak. A korong rendszerint játékban van, nem az ellenfél csapatának a harmadában, mikor elindul a kapus a kispad felé, és az edző sem kér időt, hogy rendet tegyen a fejekben, esetleg felrajzoljon pár figurát, hogy mit szeretne látni.

 

 

A nyáron érkezett játékosok közül eddig senki sem tud kiemelkedőt nyújtani. A védelemben Kalvin Sagert az egyetlen, aki hozza a tőle várt határozott és magabiztos játékot, és a hátvédek közül is ő tűnik a legjobbnak a támadások segítésében. A többi légiós védő, Owens és Makowski abszolút a vártnál gyengébben teljesítenek, hiába szereztek eddig több pontot, mint az előbb említett Sagert, a hátsó zónákban sokat hibáznak, ami ilyen szinten nem fér bele. A csatároknál Adam Courchaine korábbi DEL-gólkirály eddig 13 találkozón mindössze négyszer vette be az ellenfelek kapuját, egyértelműen tőle is jobb teljesítményre számított mindenki. A csapat eddigi legponterősebb játékosai Justin Maylan és Andrew Sarauer, akik 9 pontot szereztek, így ők is messze vannak a pont/meccses átlagtól.

 

 

 

A székesfehérváriak az első négy találkozójukból hármat megnyertek. Akkor úgy tűnt elkezdett összeállni a gépezet, majd a következő mérkőzésre teljesen más összetételben állt fel a csapat. Ez a felállás azóta is megmaradt, a játékosok között viszont láthatóan nem alakult ki a kémia a jégen, nem érzik egymás mozgását. A csapat hiányposztja egy igazi irányító, aki képes helyzetbe hozni a társakat, mint volt pár éve Ladányi Balázs vagy tavaly és tavalyelőtt Bartalis István. Sokan vannak, akiktől a szurkolók a gólokat várják, de nincs olyan játékos Maylanen kívül, aki pontos passzokkal találná meg őket. A fiatal támadók nem kapnak rutinos társakat maguk mellé, így hiába a nagy akarás, az ellenfél rutinja a döntő általában.

 

 

Évek óta visszatérő probléma Fejér megye székhelyén az emberelőnyös játék. Az elmúlt találkozón javuló formát mutat a csapat a fórok kihasználásában, az igazi probléma viszont a létszámfölényben kapott gólok száma. A Volán eddig hét gólt lőtt előnyből, viszont hármat kapott mikor több játékossal volt fent a jégen. A másik oldal a fegyelmezetlenség: a bajnokság során a Fehérvár csapata kapta a legtöbb kiállítást, meccsenként 16,2 percet, vagyis majdnem minden mérkőzésen egy harmadot négy, vagy három mezőnyjátékossal játszik a csapat. Ezen mindenképpen javítani kell, hiszen ilyenkor a védekezésre kell összpontosítani, illetve a lábak is sokkal jobban fáradnak.

 

Az teljesen nyilvánvaló, hogy van mit csiszolni a csapat háza táján, azonban ezek a problémák nem fognak megjavulni egyik napról a másikra. Apró lépésekben kell haladni, de ha minden mérkőzésen egyet sikerül javítani, akkor a győzelmek is jönni fognak. A rájátszás jelenleg messzinek tűnik, 10 pont a lemaradás a felsőháztól, azonban közel sem elérhetetlen. Nincs más teendője a csapatnak, mint keményen dolgozni.