"Mi volt ez?" – A Vasas-Fradinál egy ropitörő-verseny is izgalmasabb lett volna

A barátaim hitetlenkedő asszisztálása mellett döntöttem úgy, hogy megtekintem a mérkőzést.

 

Komplett hülyének néztek engem is, meg a Vasast is, akik a hangzatos „utolsó kettős rangadó a Puskás-stadionban” szlogen kíséretében vitték be nemzeti stadionunkba ezt a borzadályt.

 

Üresen is lelombozó a látvány,de 1500 nézővel még kellemetlenebb. Igen,itt most egy NB1-es meccs volt kérem.

 

Persze pozitív velejárói is voltak ennek a döntésnek, például biztonságban éreztem magam, köszönhetően a szurkolók-rendőrök 1:2 arányának. Valamint fél perc alatt sorra kerültem a büfénél is, és választhattam ülőhelyet.

 

Kíváncsi lennék, hogy kinek az agyából pattant ki a rendezés ötlete, persze lehet, hogy amúgy is nyílt nap lett volna a Puskásban, vagy most kapta vissza a Vasas az építéskor belefeccölt munkaidő árát.

 

Talán nagyobb érdeklődés övezett volna egy lovasakrobatika versenyt, esetleg egy nekifutásos ropitörés-viadalt.

 

Arról már régen letettem, hogy bármilyen összehasonlítást tegyek nyugati (északi, keleti, déli) bajnoki meccsek, és a mi kis utánzataink között, mégis elvárható lenne mondjuk három jól sikerült passz egymás után, egy épkézláb kapuralövés, egy-egy csel, teszem azt.

 

A Vasas még úgy ahogy akart valamit, rúgtak két gólt,e zenkívül kétszer átlépték a felezővonalat is. Előbbit nem kell magyarázni ,megnyerték a meccset, bezsebelték a három pontot, viszlát.

 

A Fradinál viszont óriási a baj, sok-sok kérdés fogalmazódott meg bennem, a mutatott játékról, az edzőről, a kimaradt helyzetekről, a pechsorozatról, a szurkolókról, az „enbékettőkeleticsoportról”, a laza 19 pontos hátrányról. Ezek helyett inkább egy összefoglaló kérdést tennék fel:

 

Mi volt ez?