Mi lesz veled magyar tenisz? Nagy veszteség érte a sportágat.

Nem lesz Billie Jean King Cup Final Budapesten, az ITF új helyszínt keres.

Szomorú, elgondolkodtató, minimum tanulságos a történet, amíg eljutottunk idáig.

A várható következmények akár tragikusnak is nevezhetőek a magyar teniszre nézve.

A legfontosabb kérdések:

1. Mennyibe került ez a “játék” eddig a magyar adófizetőknek?
2. Mennyibe fog még kerülni ez a “játék”a magyar adófizetőknek?
3. Lesznek-e felelősei ennek a csúnya véget ért “játéknak” és megkapják-e a megérdemelt büntetésüket?
4. Kik a legnagyobb vesztesei ennek a “játéknak”?

Az első kérdésre akár lehet is válasz, eddig 8-10 millió dollárt fizettünk ki a semmire, az már soha nem jön vissza, gyakorlatilag elégettük.

A második kérdésre egyelőre nehéz válaszolni, de az összeg minden bizonnyal dollár tízmilliókban mérhető, megint csak elégetett pénz.
A harmadik kérdésnél csak remélni lehet, hogy igen a jó válasz.
A negyedik kérdésre a válasz: a magyar játékosok.

Elképesztő történet, sokkal többet érdemel a kifejtése, a megfejtése, mint egy Facebook poszt.
 

Nagyon röviden.

Valaki (tudjuk, ki) egyszer úgy gondolta, jó ötlet lenne, ha Budapesten rendeznék meg az akkor még Fed Cup Final-nak nevezett, igazából teljesen új eseményt. Az ITF a Davis-kupa mintájára próbálta átszervezni a Fed-kupát is és úgy gondolta, ha a Grand Slameken egyenlő a pénzdíj a nők és a férfiak versenyében, akkor a csapat-világbajnokságnál sem lehet különbség.

Az alapvető probléma ott volt, hogy a Fed-kupa fényévekre van minden mutatóban a Davis-kupától, piaci alapon nem is volt hajlandó senki más annyi pénzt adni érte, mint a magyarok.

Nem számít, néhány ügyes sportvezető, eltérő motivációtól vezérelve egymásra talált és megcsinálta a Nagy átverés 2. éles változatát.

Hiába jelezte több egykori kiváló játékos, hogy ez nem ér ennyit, vétek annyi millió dollárt fizetni, győzött az irracionalitás – ennél óvatosabban, finomabban nehéz ezt megfogalmazni.

A győzelem (bár igazából önmagunkkal versenyeztünk) után mindenki beállt a sorba, ha már így alakult, akkor csináljuk jól, hozzuk ki belőle a maximumot, felejtsük el, hogy minimum 40 millió dollárral túlárazva vettünk valamit.

Nézzük a pozitív oldalát: akár top tízes női teniszezőket is láthatnak a magyar szurkolók 3 éven át (mondjuk az összeg töredékéből lehetett volna Budapestre hozni Federert, Nadalt, a Williams nővéreket és ráadásnak Sharapovát); a legjobb játékosaink extra játéklehetőséget kapnak hazai pályán a világ legjobbjai ellen és keresnek minimum 500 ezer dollárt évente; az MTSZ kasszájába is befolyik 300 ezer dollár, szintén évente (na, pl. ezt a két összeget, összesen 2,4 millió dollárt már buktuk valószínűleg, mert, ha nem vagyunk rendezők, akkor nincs szabadkártya, tehát nincs magyar válogatott a 12 csapatos döntőben).

Nem tudok olyanról az egyetemes sport történetében (de szívesen tanulok), hogy egy ország elnyeri egy nagy nemzetközi verseny rendezési jogát, az állam biztosítja hozzá a szükséges anyagiakat, tehát a rendezés sikere nem attól függ, hogy lesz-e szponzor, majd az adott sportág nemzeti szakszövetsége lábon lövi magát, hirtelen megvilágosodik és egy nehezen védhető indokkal megfúrja az egészet.
Egyelőre itt most befejezem, de lesz még folytatás.

P.S. Miként nem tudtam őszintén örülni annak, amikor eszement feltételek mellett bepályáztunk a Fed-kupa rendezésre, úgy a mostani döntést sem tudom kitörő lelkesedéssel fogadni – tudom, biztos bennem van a hiba, én egy ilyen örök elégedetlenkedő vagyok, be is állítom magam a sarokba.

Abban azért bízom, hogy az egyszer már elüldözött, majd 2 éves küzdelem után hazahozott Hungarian Grand Prix (WTA250-es verseny) nem marad el és július 11-től lesz profi tenisz Budapesten. 

Borítókép és forrás: Tennis Love and game