Mérkőzés közben, a kispadon halt meg az Aranycsapat legendája

Dunai Ede írását változtatás nélkül közöljük. 

Kereken negyven évvel ezelőtt, 1981. május 31 -én hatalmas érdeklődéssel várt rangadóra került sor a görög bajnokságban, egészen pontosan a PAOK az Olimpiakoszt fogadta.

A hazaiak kispadján Lóránt Gyula, az Aranycsapat olimpiai bajnok, világbajnoki ezüstérmes védője ült, aki edzőként is páratlan karriert futott be. Többek között a Bayern München, a Frankfurt és a Schalke csapatát is irányította, majd Görögországban hajtott végre történelmi bravúrt, amikor első ízben vezette aranyéremig a PAOK-ot.

1981 május utolsó napján azonban a szíve nem bírta tovább az izgalmakat.

A történetet eddig úgy ismerhettük, hogy egy kihagyott PAOK-gólhelyzet után, izgalmában esett össze, de a tragikus eset ettől még drámaibb módon játszódott le.

Bár sok híradás a második félidőt említi, valójában a mérkőzés elején kapott szívrohamot, méghozzá egy jobb oldali hazai beadás után, amikor a hosszú oldalon, jó helyzetben érkező kiváló csatár, Kudasz fejelhetett kapura, ám csak az oldalhálót találta el.

Igen ám, de a kispadról csalóka módon úgy tűnt, hogy gól született, amelyet az ezer fokon égő Lóránt hatalmas örömmel fogadott. Néhány tizedmásodperccel később aztán óriási csalódásként érte, amint meglátta, ahogyan a labda szépen lassan mellégurul. Ebben a pillanatban a szívéhez kapott, és a cserejátékos, Vaszilakosz mellett magatehetetlenül összeesett.

Tehát Lórántnak nem az elhibázott ziccer, hanem az egymást követő féktelen öröm, illetve végtelen csalódás okozta a végzetét.

A mérkőzést aztán – éppen a később beálló Vaszilakosz találatával megnyerte ugyan a hazai gárda, de az Aranycsapat legendáját már nem lehetett megmenteni, így mindössze 58 éves korában életét vesztette.
Döbbenetes adalék, hogy az akkori magyar hatóságoknak (miután disszidensnek tekintették) eszük ágában sem volt hazahozatni a holttestét, mindez csupán a rendszerváltozás után történt meg.

A kiváló sportembert az azóta eltelt évtizedekben is bálványként tisztelik Szalonikiben, és a mai napig méltóképpen ápolják emlékét.
Tegyük ezt mi is…

GYULA BÁCSI, NYUGODJON BÉKÉBEN! 

Borítókép és forrás: Dunai Ede írói oldala