"Mentünk, csináltuk a dolgunkat, haladtunk és jó volt." – Lőrincz Olivér

Mint, ahogy arról korábban beszámoltunk, 3 magyar ultrafutó egy olyan 88 km hosszú útvonalnak vágott neki május 28-án, ami hazánk 10 legmagasabb pontját érinti. A trió végül egy kisebb eltévedésnek köszönhetően 96,57 km-t tett meg, közel 14 óra alatt. A telejesítés nehézségeiről és szépségeiről Lőrincz Olivérrel beszélgettünk.

– Kicsit több időbe tellett a kihívás teljesítése mint terveztétek, van bennetek csalódottság, vagy egy ilyen "örömfutás" esetén nem lehet szó ilyesmiről?

– Nem. Még örülünk is, hogy többet futottunk. Úgy volt, hogy lesz egy hat szeletes tortánk, de lett egy nyolc szeletes – nevet. Ennyi. Nincs ilyen szempontból bennünk csalódás, mert az idő egy olyan dimenzió itt, ami nem jelent negatívumot. Itt a pálya teljesítése volt a lényeg. Volt egy navigációs hibánk, ahol beletettünk 5km-t és viszonylag sok szintet. Kavarogtunk, hogy most merre menjünk. Ez időben viszonylag sokat hozzátett, de emiatt nem lesz bennünk semmilyen negatív érzés.

– A kihívás előtt említetted, hogy mindig vannak váratlan helyzetek amit meg kell oldani. Volt egy nagyobb eltévedésetek. Ezen kívül közbejött még valami?

– Szinte semmi ilyesmi nem volt, egész jól végigértünk. Viszonylag hamar megtaláltunk mindent. Volt 3 olyan csúcs, ahova nem vezetett fel turistaút, sőt ösvény sem. Gyakorlatilag a növényzeten kellett átvágnunk magunk, ezeknél azért néhány percet kavarogtunk. Néztük, hogy hol van a csúcs, van-e ott valami. Érdekes, mert mindegyiken volt egy kőhalom, vagy egy fa jelzőoszlop, de azért ezeket egy erdőben nem lehet néhány másodperc alatt kiszúrni. Így egyszer-kétszer keresgélnünk kellett, de ezek minimális törést okoztak csak a haladásban.

"Egyébként meg mentünk, csináltunk a dolgunkat, haladtunk és jó volt."

– Bár tapasztalt csapatról van szó,de van-e esetleg olyan dolog amit másképp csinálnátok ha újra nekivágnátok?

– Ugyan ezen az útvonalon vágnánk neki. Szerintem nincs ennél optimálisabb útvonal, amin gyorsabb lenne a teljesítés. A hegyek sorrendjét sem változtatnánk meg.

– És olyan tapasztalat ami egy későbbi kihívásnál tudtok majd használni?

– Beépíthető tapasztalat azért nincsen sok, mert hasonlókat már csináltunk többször, így itt inkább az élményt helyeztük előtérbe, nem azt, hogy tapasztaljunk valami olyat, amit majd kamatoztatni tudunk.

"Nem voltak nagy problémák, amiket meg kellett oldani, és nyomot hagyott volna. Végig együtt tudtunk mozogni, nem voltak sem sérülések, sem mélypontok."

– Mondtad hogy több olyan csúcs volt amit ti sem ismeretek. Ezek közül te melyik meghódítását javasolnád a lelkes túrázóknak, vagy futóknak?

– Kicsit illúzióromboló lesz, amit mondok. Ezeket a csúcsokat nem úgy kell elképzelni, hogy ha felérsz rá, akkor 360 fokos panoráma fogad. Szinte az összes olyan, hogy erdőben, fák között van, nem pedig egy kimagasló szikla, ahol körül tud az ember nézni. Ezek közül a helyek közül azok kecsegtetnek kilátással is, ahol van kilátó is. Ilyen például a Bálvány és a Péter-hegyese. Valamennyire a Kékesről is lehet nézelődni, de az össze többi olyan, hogy az erdő közepén van egy dombocska.

"Inkább ezeknek a megközelítése az, ami izgalmas tud lenni. Például felmenni az Istállós-kőig a barlang melletti nagyon meredek emelkedőn, az egy fantasztikus kirándulási élmény. Ráadásul innen alig egy kilométerre ott van a Szilvási-kő is, ami a Bükk legmagasabb pontja, így egy nap alatt meg lehet látogatni a kettőt. Bár az emelkedő nagyon meredek, de egyben gyönyörű is."

A másik nagyon karakteres szakasz a Siroktól a Kékesig tartó út, hiszen ott közel 20 km-en keresztül felfele halad az ember, és ez nagyon kiveszi az erőt.

– Az indulás előtt ez utóbbit emlegettük is, mint a legnehezebb szakaszt, tényleg az volt a legmegterhelőbb?

– Igen és erre is kellett felkészülnünk. Extra folyadékot vittünk magunkkal, hogy kitartson, mert bár van 2 forrás is, ami megközelíthető, de mivel elég nagy szárazság van, azzal számoltunk, hogy ezek elapadnak, és ez így is volt. Ennek ellenére nem tudtunk optimális folyadékot vinni magunkkal, mert 3 órára emberenként legalább 2 liter kellett volna, és mi csak 1-1,5 litert vittünk, de ez elég volt a teljesítéshez. 

Fönn már hűvös volt, ami meglepett minket. Rövidgatya, pólóban értünk fel és mindössze 8 fok volt, így csak néhány percet mertünk frissíteni, mert rázott minket a hideg.

– Több kihívást teljesítettek már. ez hol fog elhelyezkedni a szívedben?

– Biztosan a kedvencek között lesz, már csak azért is mert magyarországi futás volt, és hazánk két hegységét is érintettünk. Nekem a Mátra és a Bükk is a kedvenceim közé tartozik. Ezen felül az is különlegességet jelent, hogy olyan helyekre is eljutottam, ahol eddig nem jártam, pedig sok-sok éve futok erre. Volt több olyan csúcsúnk, amit nem ismertünk, sőt még a nevét sem tudtuk akkor, amikor kitaláltuk ezt a kihívást.

– Két napja teljesítettétek a szakaszt. Lehet, hog korai még erről beszélni, de van már tervben egy újabb challenge?

– Először ez hadd ülepedjen le lelkileg is, meg fizikálisan is. Ilyenkor még macskásak a lábak, és fel kell dolgozni az élményeket. Nem szoktunk havonta menni, de azt elképzelhetőnek tartom, hogy őszre már kitalálunk valamit.

Borítókép és képek: Lőrincz Olivér