Menj oda, ahol a bajnokok vannak és próbáld őket leedzeni – interjú Veres Rolanddal
Miamiban helyi idő szerint szombat este fél kilenc körül kezdi meg profi ökölvívó pályafutását Veres Roland.
Vendégszerzőnk, Bárány Róbert interjúját módosítás nélkül közöljük.
A kick-box világbajnokból lett amatőr Eb-bronzérmes ökölvívó olyan lehetőséget kapott Floridában, ami magyar bunyósnak még nem adatott meg: az Egyesült Államokban, a profi ökölvívás ottani legjobbjaival vághat bele a professzionális karrierbe.
Bárány Róbert:
Szia Roli, te kint vagy Miamiban egy profi box mérkőzésre készülsz, de kezdjük az elején. Te ugyanis sokszoros kick-box világbajnok vagy.
Veres Roland:
Ötszörös kick-box világbajnok vagyok, mert a korosztályos eredményeket sosem számoltam. Ezek a felnőtt eredményeim. Ötször nyertem, felnőttben világbajnokságot és kilencszer Európa-bajnokságot és sikerült megnyernem most a Világjátékokat nem is olyan régen, talán ki lehet mondani, azt tette föl a koronát a pályafutásomra.
Bárány Róbert:
A Világjátékokat úgy egyébként, hogy előtte nem is kick-boxoltál 4 vagy 5 évig. Mennyi idő volt ez az egész kick-box karrier egyébként, amibe ez a sok cím belefért.
Veres Roland:
Igen, akkor már 5 éve nem kick-boxoltam. Egyébként 5 éves koromban kezdtem és igazából 21 éves koromig csináltam. Ezt úgy kell elképzelni, hogy megszállott voltam mindennap bent voltam a teremben, már kicsiként is. A testvéreim miatt én már gyerekként láttam a nagyok edzését is mindennap. Így lehet tanulni a legjobban, ha látod ezeket a technikákat és dolgokat is. Az én karrieremnek az is része, hogy őket is láttam, figyeltem, részei a fejlődésemnek, így kerek az egész.
Fotó: UPC
Bárány Róbert:
Akkor neked a küzdősport családi örökség?
Veres Roland:
Családi… teljes mértékben családi örökség. Mert igazából a legidősebb fiútesóm, Ricsi…. ő ment le először a terembe, és onnantól vitt magával, mindenkit. Hasonlítani akartunk rá, mindenki akarta az elismerést Ricsitől. Aztán olyan közeg és közösség alakult ott Csepelen, ami a legjobb hely volt a gyerekek számára. Ott biztonságban voltunk, tanulást kaptunk, fejlődött a jellemünk.
Bárány Róbert:
Ha az embernek van egy ilyen gyönyörű karrierje, sokakban felmerülhet a kérdés, hogy akkor miért vált bokszra? Ráadásul ettől ugye sokan féltettek, sőt azt mondták, hogy semmi esélyed kvázi ott ebben a közegben.
Veres Roland:
Túl sikeres voltam és amikor az ember pontosan azt kapja, amit akar, az sem jó. A 2017-es világbajnokságon sikerült 4 vb címet nyernem. Talán, ha ott nem nyertem volna négy címet, akkor maradtam volna még. Én lettem az egyetlen olyan versenyző, aki egy világbajnokságon, az összes szabályrendszerben tudott világbajnok lenni. Erre nagyon büszke vagyok, hogy van valami a világon, amit csak én csináltam meg eddig. Mindig olyan célokat választok magamnak, amikre mások azt mondják, hogy lehetetlen, így lettem bokszoló.
Bárány Róbert:
Mennyiben más a kick-box, meg a boksz világa?
Veres Roland:
Vannak közös dolgok természetesen, de azért nagyon más. A technikai repertoár is más, a taktika is más, a súlyponton is más a távolság, az, hogy a bírók mit szeretnek és mit nem … Tehát rengeteg dolgot kellett nekem frissen megtanulnom és kellett változtatnom is. De melegséggel tölt el, hogy én híd tudtam lenni az ökölvívás és a kick-box között. Sajnos a magyar sportban van egy olyan szellem, hogy mi vagyunk a legjobbak, mert ez a mi sportunk. Ez egy kicsit más nemzetközi szinteken. Itt azt mondják “kick-boxos vagy? Gyere, mutasd meg a lábmunkádat, hátha tudunk tőled tanulni. Vagy például rengeteget tanulnak a birkózóktól, mert azért azt el kell ismerni, hogy a dzsúdósoknak, birkózóknak a fizikai jelenléte az más szinten van, mint mondjuk nekünk. Lehet tanulni más sportolóktól, én mindig nyitott szemmel járok.
Bárány Róbert:
Értem, mindjárt megérkezünk Miamiba is. De neked van még egy kitérő, egy ország, Üzbegisztán, ami szintén fontos volt.
Veres Roland:
Igen, meg úgy általában az orosz és a posztszovjet világ. Az utolsó junior világbajnoki döntőmben az egyetlen vereségemet szenvedtem el kick-boxban. És aki engem megvert, ő is dobbantott az ökölvívásba 4 évre rá Tokióban pedig megnyerte az olimpiát. Albert Batyrgazievnek hívják. Úgy voltam vele, ha neki sikerült és körülbelül egy szinten vagyunk, akkor nekem is fog. Mivel barátok is voltunk, felhívtam, hogy nem mehetek-e ki edzőtáborozni velük. Kimehettem. Az üzbégekről csak annyit kell tudni, hogy az utolsó olimpián Párizsban hét férfi súlycsoportból ötöt ők nyertek. Mindig az volt a mentalitásom, hogy “menj oda, ahol a bajnokok vannak és próbáld őket leedzeni. Akkor te is bajnok lehetsz.”
Bárány Róbert:
Közben neked még beficcent egy Európa-bajnoki bronz amatőr ökölvívásban, de térjünk rá a jelenre. Most Miamiban vagy. Hogy kerültél oda?
Veres Roland:
Tatán az olimpiai edzőtáborban voltam és sétáltam a városban 2 edzés között, s egyszer csak a Jorge Linares bekövetett és elkezdte lájkolni a posztjaimat. Csak, hogy érezzük, ő négyszeres profi világbajnok 3 súlycsoportban. Korábban hajnalokon át maradtam fönt megnézni az amerikai meccseit. Szerintem az összes meccsét láttam a kis csepeli albérletemből. Ő olyan, mintha labdarúgásban Iniesta vagy Xavi. És bekövet. Mutattam a társaimnak is, hogy ez micsoda? Alig hittem el, mintha álmodtam volna.
Ráadásul kaptam egy üzenetet is “Bajnok. Figyelem a posztjaidat, remek munkát végzel, folytasd a kemény munkát” Aztán eltelt fél év – szerintem megvárták, hogy sikerül-e az olimpiai kijutás- és megint írt: “Bajnok, hogy látod? El tudod képzelni magadat egy új életben? Le tudod tenni az amatőr ökölvívást, mert akkor tárt karokkal várnánk téged. Ha van időd lehetőséged, gyere ki, megnéznénk. “
Bárány Róbert:
És megnéztek…
Veres Roland:
Hát meg. Megérkezéskor itt bolyongtam Miamiban a környéken: hol lehet a terem és egyszer csak megjött Linares, kiszállt a terepjárójából, és megölelt, adott egy pacsit, és azt mondta, hogy “Na nézzük meg, gyere bajnok!” Úgy bánt velem az első pillanattól kezdve, mintha már ismernénk egymást legalább 5 éve. Nagyon jól esett. Az első edzés is jól ment és másnap már összehozott egy bunyót is. Mikor lejöttem a ringből azt mondta: “ tetszik a stílusod, tetszik a bunyód, megmozgatom a kapcsolataimat, profi bokszoló leszel”
Bárány Róbert:
Az egyébként kiderült már, hogy mi tetszett meg benned annyira, hogy online is követett?
Veres Roland:
Nekem meggyőződésem az, hogy az tetszett a neki, hogy láttam, 57 meccsét és nem mondom, hogy Linares vagyok, de amit tudtam és ami tetszett, azt beépítettem a saját stílusomba.
Bárány Róbert:
Látta magát benned…
Veres Roland:
Egy kicsit tükör lehettem neki. Plusz más vagyok itt Amerikában. Ez itt a bizniszről is szól, ilyen értékem is lehet. Itt Miamiban viszonylag kevés, szőke, fehér bőrű, szemüveges ember rohangál ezekben a körökben, aki ugyanazokat meg tudja csinálni mint a többiek, sőt, lehet hogy még jobban. Ez is tetszhetett neki.
Bárány Róbert:
Linares jó mentor, egy hatalmas név, de van azért más jó név is körülötted.
Veres Roland:
Igen, például itt van Robeisy Ramirez kétszeres olimpiai bajnok és profi világbajnok is. Nekem ő nagyon hasonlít a bátyámra. Maximálisan befogadott, pedig ő egy zárkózottabb fiú, mint a legtöbb kubai. Aki ismeri a kubaiakat, tudja, hogy kevésbé nyílnak meg az elején. De ő rögtön megadta nekem a tiszteletet az első edzés után, amiért ma is hálás vagyok, és köszönöm neki, most már mondhatom, a barátom is. Tehát ha valami bajom lenne, biztos, hogy őt hívnám. Egy nagyon jó szívű srác, ruhákat adott, figyel rám folyamatosan, még arra is, hogy mennyi vizet iszok. A tudása pedig 500 amatőr mérkőzéssel és profi világbajnoki címmel a háta mögött kimagasló. Lépésről lépésre tudja megmutatni, hogyan kellene lépnem, ütnöm, az alapoktól kezdve.
Bárány Róbert:
Ez pont úgy hangzik, mint egy klasszikus amerikai sikertörténet. De azért én azt tudom, hogy te most nem kimentél a luxusba, és tejben-vajban fürödsz. Hanem például egy edzőteremben laksz….
Veres Roland:
Sokan gondolják a sikernél, hogy ez egyszerű, megcsinálta. Könnyű nekem, mert volt szerencsém. Pedig egyik sem volt egyszerű, ez sem az. Igen, itt lakom az edzőteremben. A fönti részen elszeparáltak nekem egy szegletet. De nincs okom panaszra, van külön konyhám, fürdőszobám. De azért mégiscsak egy edzőterem és megterhelő. Általában egyszer kimegyek naponta kávézni, hogy kiürítsem kicsit a fejem, hogy máshol legyek. De azért azt is kell látni, hogy az első 4 hétben én napi 6 órát edzettem, Tehát az úgy nézett ki, hogy edzés, alvás, edzés, alvás, edzés, alvás és meg is volt a nap.
Bárány Róbert:
Mit kell tudni az ellenfélről, mennyire lesz nehéz ez?
Fotó: UPC
Veres Roland:
Egy John Taylor nevű michigani srác lesz. Elviekben én vagyok a jobb, de a felfogásomban úgy készülök, hogy ez egy 1 az 1 elleni élet-halál harc lesz. Amikor az ember már lenyom 20 évet a sport világában, akkor megtanulja azt, hogy az edzőtábort ugyanannyira tiszteli és megbecsüli, mint mondjuk az aranyérmet. Az idáig vezető úton egy pillanatot sem kamuztam el, beletettem a munkát. Az a célom, hogy profi világbajnok legyek. Linares is azt mondta, hogy az első meccs legalább annyira fontos, de lehet, hogy fontosabb, mint a tizedik. De már flow-ban vagyok, tudom a taktikámat, tudom mire vagyok képes.
Bárány Róbert:
És ilyenkor mit kell mondani, ildomos olyat, hogy kéz és lábtörést?
Veres Roland:
Csak annyit, hogy, Hajrá Roli!
Bárány Róbert:
Hát akkor, Hajrá Roli!