Megszelídítettem a ragadozót. Raptor síbakancs teszt

A technikás sízés oltárán általában fel kell áldozni a kényelmet. Sőt vannak, akik egyenesen azt állítják, hogy kényelmes bakancs nincs. Cikkünkben objektíven beszámolunk arról, hogy milyen egy fél-versenycipőben síelni. Jöjjön a Head Raptor 115 RS! Pályára!

Egész életemben úgy választottam sícipőt, hogy ne nyomjon, ne szorítson. Tudtam, hogy ami felvételkor már nyom, az egy kiadós síelés során konkrétan kínozni fog. Persze próbáltam figyelni, hogy tartsa a sípcsontom, a rüsztöm, fixálja a boka pozícióját, de azért mégiscsak a fő szempont az volt, hogy kényelmes legyen.
Láttam a pályákon és a tévés közvetítésekben, hogy a versenyzők nagyon szűk cipőben síelnek.

Tudtam, hogy az sem lehet véletlen, hogy a célvonal után első dolguk kicsatolni és ezzel lazítani a szorításon. Szóval a kép összeállt.
A komoly teljesítményhez a lábra minél jobban rásimuló cipő (belső csizma) és a lehető legjobb tartás szükséges (héj).

Az erők ugyanis csakis így tudnak átmenni a lécre. Ha mozog a láb a cipőben, akkor a technika jelentős hányada elvész. Nem a lécet, nem az éleket mozgatjuk, hanem a lábat a cipőben. Ha pedig a láb izommunkája és a test súlypontáthelyezése nem a síléc precíz kontrolljában ér célt, akkor az ívek is veszítenek a precizitásából. Ennyi. Tiszta tudomány, tiszta fizika.

De!
És itt jön a lényeg. Mindez nemcsak a versenyzők teljesítményében fontos.
Az, hogy egy bucka mellett, vagy akár pont a lejtőjén hol kanyarodunk, az igenis számít egy amatőr síelő számára is.

A folyamat így zajlik.
A síelő agya a tudása és a felépített technikája alapján, folyamatosan scanneli az előtte lévő pályarészt és nonstop tervezi az íveket, pontosan meghatározza, hogy a következő 10-20 méteren (tempótól függ), hol állítja élére a léceket, hol fogja húzni az ívet.
Ha síeltél vagy láttál felvételt tempós, szép íveket húzó síelésről, biztosan észrevetted, hogy a síelő sohasem bámészkodik, nem a tájat nézi. Persze egy szép és lassú erdei ösvényen ez lehetséges, de lejtőn, tempónál nincs ilyen.

A síelő feje folyamatosan előre és lefele néz. Figyeli a feléje száguldó métereket. Az agy tervez, az izmok dolgoznak és végrehajtják a parancsokat. Hihetetlenül komplex folyamat, ahol a combok hatalmas terhelés mellett végzik a rugózó mozgást, a felső test és a karok pedig folyamatosan dolgoznak a legjobb súlypontáthelyezéseken, az egyensúly megtartásán.

Meredek lejtőn, nagy sebességgel síelve már 1(!) perc folyamatos haladás után jelentkezhet az égető érzés. A „burning muscle” jelenség érthető, ha belegondolunk, hogy még egy hobbisportoló is könnyedén eléri az 50-70 kilométeres sebességet.

Olyan ez, mint egy kontrollált zuhanás, melyet a gravitáció táplál és az emberi izmok tartank kordában. Ezt pedig nem lehet sokáig bírni.

Ha megnézünk egy sípályát, folyamatosan azt látjuk, hogy van, aki száguld, de mindig vannak, akik „csak” állnak a pálya szélén. Akik állnak nem tesznek mást, mint elfogadják a testük parancsát és pihennek. Ha nincsenek ezek a regenerációs időszakok, a mozgás szétesik és jön a bukás.

A legtöbb esés mindig a délutáni órákban történik.

Visszatérve az alapgondolatunkhoz, a síelő agya folyamatosan tervez, a test pedig végrehajt. Itt jön a technika szerepe. Egy síléccel túl nagyot nem lehet tévedni. Legrosszabb esetben kicsit nagyobb, vagy kisebb rádiusszal fordul a léc. Na, bumm. A pályán elfér minden kanyar.
Na, de a cipő!
Ott van a kutya elásva.
Ha túlságosan a kényelemre mentünk és már a boltban nagyon komfortos volt a cipő, akkor pályán, a sebesség erőhatásai mellett, egészen biztos, hogy amit eltervez az agy, csak részben fog megvalósulni. Döntünk, rugózunk, előre dőlünk, dolgoznak az izmok, de a léc orra mégsem pontosan arra fog állni a kanyarban, ahová elképzeltük.

Gyönyörű ívek helyett, pocsékba ment energiát érzékelünk és pontatlanságot. Minden kanyarnál. Egész nap.
Éppen ezért jöjjön az első és legfontosabb tanács:
Soha ne vegyünk szakértő segítsége nélkül cipőt!

Tuti, hogy a kényelmet fogjuk választani egyedül, a sípályán pedig megbosszulja magát a döntésünk. Mivel a síbakancs nem olcsó mulatság és évekre tervezett beruházás, ott fogunk állni egy rosszul megválasztott cipővel és átkozni fogjuk döntésünket.
Ezzel szemben a kereskedés szakértője pontosan leméri lábunkat (cm, Mondo point), megnézi a láb dőlésszögét (canting beállítás), felmér minden, csak a mi lábunkra jellemző karakterisztikát, megtudakolja a sítudásunkat, a domináns használati célunkat (pálya, terep, szlalom, carving etc.) és mindezek alapján fog ajánlani sícipőt. Nagyon komplex döntés, amit szakértő nélkül nagy az esély, hogy valamelyik pontban el fogunk hibázni.

Vagyis ne féljünk tanácsot kérni!

Én is pont így tettem és így került a kezembe a Rokonsport végtelenül profi és segítőkész eladójától a Raptor 115 RS.
Nézegettem a ragadozót. Már régóta ismertem, azt is tudtam, hogy a valaha volt, egyik legnagyobb síelő, Bode Miller ebben szerezte elképesztő eredményeit.

Bode Miller akcióban a svájci világkupán 2014-ben. Na, ez agresszív síelés!
Fotó: Getty Images

Tisztelettel vegyes félelemmel vettem kézbe a Raptort miközben az eladó, nagyon őszintén mindent elmondott, amit tudni érdemes. Felpróbáltam a lábmérés után kiválasztott méretet.

Meglepő volt, de nem nyomott. Gondoltam, na majd a pályán, ott szét fog kínozni. De zsigereimben ekkor már ott volt a döntés. Ki kell próbálni!

A sífelszerelés kölcsönzése az egyik legnagyobb találmány. Ha ugyanis végig gondoljuk a fenti eszmefuttatásom -és még kiterjesztjük a sílécre is-, akkor rájövünk, hogy az igaz próba nem a boltban, hanem a pályán történik. Amikor egy teljes napon át tesztelhetjük a választásunkat. Vásárlás előtt, vagy akár helyett (Ahogy ezt egy korábbi cikkemben elemeztem.) a legjobb döntés a bérlés.
A kölcsönzés lehetőséget ad arra, hogy kísérletezzünk, többféle cipót, lécet kipróbáljunk és csak utána döntsünk, hogy mit is vásárlunk.

Vagy… Minden évben bérlünk, minden évben kipróbálhatunk egy új technikát és mindezt úgy, hogy évi 5-15 nap síelés mellett, még anyagilag sem járunk rosszul.

A zsigerem döntött, jöjjön a Raptor!

Tudtam, hogy megyek Mátraszentistvánra, ott pedig kipróbálhatom, hogy megesz-e a ragadozó, vagy telivigyorral fogom húzni az íveket.

Konkrétan ez a cipő volt a teszt tárgya. Kicsit kopott, de ez nem jelent semmit. Karc nélkül nincs használat, ez semmit nem számít a használhatóság szempontjából. 

Hogy mi lett íz ítélet?
Kiderül a videóból.

Összefoglalás

• Head Raptor 115 RS
• Flexindex: 115 (flex tuning funkcióval)
• Design: A jól ismert minimalista sárga-fehér-fekete, ízléses, visszafogott külső.
• Kényelem: A felvétel-levétel először nagy kihívást fog jelenteni, de ha elsajátítjuk a helyes technikát, nem fog gondot okozni. A napi 8 órás viselés meglepő eredményt hozott. Nem volt kényelmetlen! Bár valóban extrém szűk, ezt inkább csak abban éreztem, hogy tökéletesen rásimul a lábamra. Azért délután, már időnként kapcsolgattam a csatokat a pihenőkben.
• Teljesítmény: Fenomenális! Nem is lehet egy lapon említeni az eddig sícipőimmel, amiknél fontosabb szempont volt a kényelem, emiatt nem is voltak olyan precízek. Ebben a cipőben valóban azt éreztem, hogy a lécek pont azt csinálják, amit elterveztem. Sokkal pontosabb kanyarívek, megszűnt a lécek szitálása, élvezetes élen síelés.
• Kiknek való: Teljesítményorientált síelőknek. Ha valóban fontos, hogy a kanyar kivitelezése úgy történjen, ahogy azt fejben elhatározzuk, ha dinamikusan, egész testeddel síelsz és szereted a nagy tempót, akkor ez a cipő, -vagy a széria egy újabb tagja- neked készült.

Köszönjük a cikk elkészüléséhez nyújtott segítséget, a szakmai tanácsadást a Rokonsportnak!

Sport365.hu – Gondolná? Magyarországon még mindig lehet síelni

A pályák nyitva, a sorban állás minimális, a hó minden reggel ratrakolva… Ennél többet nem is kívánhatna egy síelő vagy snowboardozó. Mindez pedig nem Ausztriában, hanem Magyarországon. Bár sokszor úgy éreztem mintha tényleg Ausztriában lennék. Már a pálya bejáratánál lévő információs hangulata alpesi hangulatot idéz, amit tovább erősít a Mátraszentistván Sípark többi épülete.

Fotó és videó: Erdős Géza/sport365