Megrázó bokszsztorik: belehalt a brutális K.O.-ba a 24 éves kiválóság

Ernie Schaaf egy remek képességű ökölvívó volt. A nehézsúlyú bokszoló tragikus története 1930. december 19-én kezdődött. Schaaf a Madison Square Gardenben megrendezett Max Baer elleni mérkőzést fantasztikus teljesítménnyel egyhangú pontozással megnyerte. A remek teljesítmény ellenére sosem kapott egy világbajnoki címmérkőzést, pedig legyőzte Jim Braddockot is, aki 1929-ben megmérkőzhetett a nehézsúly akkori királyával Tommy Loughrannel, igaz vereséget szenvedett azon a találkozón.

Schaaf a Baer elleni mérkőzése után kevesebb mint két év alatt 27 (!) találkozót vállalt el. 1932. augusztus 31-én következhetett a Baer elleni visszavágó. Két másodperccel a mérkőzés vége előtt Baer brutálisan kiütötte Schaafot, ettől függetlenül a mérkőzést csak pontozással nyerte meg. A kegyetlen verés után három mérkőzéséből kettőt megnyert Schaaf, igaz az 1933. január 6-án megrendezett Stanley Poreda elleni találkozón agyrázkódást szenvedett.

1933. február 10-én New Yorkban, a Madison Square Garden-ben Schaaf kiállt a nagyütő Primo Carnera ellen. Az olasz ökölvívó, aki később világbajnok lett a 13. menetben kiütötte Schaafot, aki a találkozó után kómába esett. Pár órával az összecsapás után az orvosok eltávolítottak egy vérrögöt az agyából, de az életét már nem tudták megmenteni. Február 14-én Valentin napon elhunyt. Schaaf mindössze huszonnégy évet élt.

A vizsgálatok után megállapították, hogy Schaaf agya már a Carnera elleni mérkőzés előtt súlyosan károsodott, egyesek szerint a Baer elleni második mérkőzésen szenvedett súlyos agykárosodást. Mások azt állították, hogy Schaaf-nak agydaganata volt és nem a rengeteg ütéstől halt meg. Az igazság sosem derült ki, de az évek múlásával sokkal szigorúbbak lettek az orvosi vizsgálatok.