Megrázó bokszsztorik: a legenda, akitől elvették az olimpiai aranyat

Roy Jones Jr amatőrként is fantasztikus bokszoló volt (mérleg: 121–13). A legendás ökölvívó 1984-ben az ifjúsági olimpián aranyérmet szerzett, majd két évvel később váltósúlyban (63 kg) megnyerte az Aranykesztyűt. Érdekesség, hogy 1987-ben már nagyváltósúlyúként (71 kg) nyerte meg az Aranykesztyűt.

Roy Jones toronymagas esélyesként vágott neki az 1988-as szöuli olimpiának. Az amerikai bokszoló az első fordulóban nem lépett ringbe, majd a második körben kiütötte M’tendere Makalambát. A harmadik fordulóban 5-0-s pontozással két vállra fektette Michal Franeket. A negyeddöntőben Yevgeni Zaytsevet is leiskolázta (5-0).

Az elődöntőben a britek tehetségét, Richie Woodhall-t verte meg magabiztosan (5-0). A fináléban a kétszeres ázsiai bajnok, Park Si-Hun volt az ellenfele. A döntőt a dél-koreai bokszoló nyerte meg 3-2-es pontozással. Érdekesség, hogy a mérkőzésen Roy Jones-nak 86, míg Parknak csak 32 sikeres ütése volt. Az aranyérmet ugyan Park nyerte meg, de az olimpia legjobb bokszolójának járó, Val Barker trófeát Jones kapta meg.

A NOB (Nemzetközi Olimpiai Bizottság) évek múlva bocsánatot kért Jones-tól, elismerve győzelmét, de a végeredményt nem változtatta meg, így a legendás amerikai sosem kapta meg az aranyérmét. Érdekesség, hogy Jones botrányos mérkőzése után változtatták meg a pontozási rendszert.