"Megismétlődött" a Fradi és a BVSC emlékezetes rangadója

Ki ne emlékezne a mai napig felejthetetlen 1996-os BVSC-Ferencváros bajnoki döntőre, amelyet a Népstadionban 40 ezer néző szurkolt végig. Azóta a vasutasok egyszer már megszűntek, majd 2012-ben támasztották fel a felnőtt labdarúgást a Szőnyi úton, nevezve a BLSZ IV.-es bajnoki rajtra. Az új időszak első idényében rögtön bajnoki címet szereztek a sárga-kékek, amivel kiharcolták a jogot a budapesti III. osztályban való indulásra. A tavalyi Magyar kupa-selejtezőnek is beillő Budapest kupában a negyeddöntőig meneteltek a fiatalok, ahonnan csak a későbbi győztes, az idei szezonban a Magyar Kupa 3. fordulójáig menetelő Voyage SE jelentette a végállomást. Az idei szezonban már a 2. fordulóban összejött a helyi álompárosítás, vagyis otthonukban, villanyfényes meccsen fogadhatták a Ferencváros szurkolók 2008-ban alapított klubját.

Az FFC az elmúlt 5 évében Budapest történetének egyik legsikeresebb csapata volt. BLSZ I.-es feljutásig 4 osztályt léptek fel megnyerve a bajnoki címeket a BLSZ-ben megfűszerezve egy kupagyőzelemmel és egy büntetőkkel elvesztett döntővel.

A szerdai mérkőzés iránt nagy volt a kíváncsiság a két táboron belül. Igaz most nem 40 ezer néző látogatott ki a találkozóra, hanem kb. 500, de ők is remek hangulatot varázsoltak a szerdai éjszakába a Szőnyi úti Stadionban, ami már nem a régi fényében tündöklött. A padok letörve, a betonon áttört a gaz, az északi kapu mögött meg szinte egy szeméttelep szerűséget lehetett felfedezni. A pálya hepehupásabb volt, mint egy kátyús útszakasz a fővárosban.

Meg kell említeni, hogy a jelenlegi BVSC abban a megtiszteltetésben részesült, hogy azon mezekben játszhattak, mint még 10-15 éve Bognár Györgyék a KEK-menetelés alatt. Egyes játékosokra még túl bő is volt a szerelés. Az FFC is klubközeli dresszt öltött, hiszen az egyik játékos elmondása alapján a jelenlegi öltözéküket az FTC-től kapták, amelyekben edzett a csapat és a Leeds United elleni edzőmeccsen is játszott. Mondhatjuk, hogy ebben is NB I-es volt a meccs.

Pozitívum viszont, hogy működtek a reflektorok, az eredményjelző, emellett a kihangosítással se volt semmi gond, prímán működött. Igazi elsőosztályú körítése volt a mérkőzésnek, vagy legalábbis minimum NB II-es. Szólt a zene a reflektorokból, a lelátókon gyülekeztek a nézők, folyamatosan ment a szurkolás. A ferencvárosi oldalt neves élsportolók is képviselték, mint az FTC kapusa, Jova Levente, a világbajnok párbajtőröző, Rédli András és a világbajnok kajakozó, Kucsera Gábor, aki nem mellesleg az FFC egyik főszponzora is.

A találkozó elég egyoldalúra sikeredett. A Fradi szurkolók próbáltak támadni, a hazaiak pedig próbáltak védekezni, hiszen a döntetlen nekik lett volna jó eredmény, mivel a Budapest kupa kiírása szerint ebben az esetben az alacsonyabb osztályú gárda lép tovább a következő körbe. A játékvezetőnek persze volt jópár érdekes ítélete mind a két oldal felé, a szurkolók pedig nem kiálthatták a sporinak a régi megszokott mondást, hogy "Szemüveget a bírónak!", mivel pont azt viselve dirigálta a játékot. A zuglói fanatikusok ehelyett inkább az elmeállapotára tettek kijelentéseket. A találkozó végén pedig az okozta a vesztét a vasutasoknak, mivel nem volt számukra előnyös a hazai pálya. A 80. percben Baranyi Péter végzett el egy szabadrúgást a Fradisták számára, amely egy tizenhatoson belüli göröngyön felpattanva repült a kapus felett a hálóba. Egy ilyen balszerencsés gólnak köszönhetően született ugyanaz a végeredmény a mérkőzésen, mint az 1996-os bajnoki döntőn a Népstadionban, vagyis 1-0-ra nyertek a zöldek.

A találkozón egyébként a szurkolótáborok is kitettek magukért. Mind a két oldalon láthattunk pirotechnikai bemutatót, a sárga-kékek a bevonuláskor gyönyörű koreográfiával fogadták a csapatokat. Az FFC-t több százas létszámban elkísérő szurkolók viszont a gólnál használtak egy kis tüzet, ünnepelve a továbbjutást.

Tavaly a BVSC-t a végső győztes búcsúztatta. Ebből kiindulva elkezdhetnek reménykedni a Fradisták? Ha a sorozat folytatódik akkor három év után ismét ünnepelni fognak a IX. kerületben. Amely munka meg látszik a zuglóiaknál, nem elképzelhetetlen, hogy néhány éven belül már újra nemzeti szinten láthatjuk a fiatalokat.