Megint a kicsik: hol vannak az agyonmajmolt sztárok – Eurovarázs blog

A hétfői játéknap tökéletes kivonata volt az Eb eddigi mérkőzéseinek. Aki látta mindkét meccset a D-csoportból, az legalább jó élményekkel mehetett el lefeküdni aludni – ellentétben azokkal, akik a francia-angol "mérkőzés" után kiábrándultak a labdarúgásból és az egész Európa-bajnokságból.

A két "gigász" (haha) mérkőzésének második félidejére gyakorlatilag lehetetlen jelzőket találni. A franciák és az angolok is úgy gondolták, megengedhetik magunkak egy Európa-bajnokságon, hogy elcsaljanak egy teljes félidőt. Amit a második játékrészben mutattak a csapatok, az egy gyilkossági kísérlettel volt egyenlő. Semmi szellemesség, semmi támadófutball, semmi kreativítás, csak a passzok, passzok, passzok, néha egy előrelőtt, majd kifejelt labda. Csodálkozni egyáltalán nem lehet, hogy a borsos belépőárakat kicsengető donyecki közönség finoman szólva sem volt megelégedve a látottakkal, és az utolsó tíz percet gyakorlatilag tüntető fütyüléssel töltötte. Az meg a pofátlanság netovábbja, hogy a két kapitány még azt merte mondani a találkozó után, hogy ők bizony elégedettek a látottakkal. Mégis mivel?!

Ezzel éles ellentétben állt az esti ukrán-svéd meccs. A csapatok az első perctől fogva támadtak, lehetett elképzelést is felfedezni a játékukban, és lám, egy igazán közönségszórakoztató, három gólos meccs kerekedett a dologból. Ha össze kellene hasonlítani a két meccs 0-0-s félidejét, akkor…. De inkább nem is folytatom.

Ha időrendben visszafelé haladunk, akkor a C-csoport következik a sorban. Ez a négyes némileg kakukktojás, hisz az olasz-spanyol derbi igazán közönségszórakoztató, sok helyzetet hozó mérkőzést hozott. Más kérdés, hogy nem igazán értjük, a világbajnok miként engedheti meg azt, hogy támadó nélkül álljon fel egy ilyen mérkőzésen. Sőt, egy bármilyen mérkőzésen. Bár amikor beállt Fernando Torres, és két ziccert kihagyott, elkezdtem megérteni, miért ezt a felállást választotta Del Bosque… Ezzel szemben a gyötrelmes időszakon túllévő olaszok meglepően jól játszottak, a másodvirágzását élő Andrea Pirlo vezette középpálya teljesítményére érdemes lesz odafigyelni a továbbiakban. Ha meg még Balotelliék is elkezdik belövöldözni a helyeteket, akkor bizony van félnivalója a többieknek.

A csoport másik mérkőzésén láthattuk a pályán az Eb egyik leggyengébb csapatát. A Giovanni Trapattoni vezette, ellenünk is csak szenvedő ír válogatott gyakorlatilag egyáltalán nem tudott ellenfele lenni a sziporkázó horvát csapatnak. A sablonos, "elfutunkaszélen majd beíveljükalabdát háthaleszbelőlevalami" focit játszó szigetországiak ugyan többször is jó helyzetben fejelhettek kapura, ám a horvát csapatnak éppen a védelme a leggyengébb pontja, így a többiek ellen ez méginkább édeskevés lesz. Ezzel szemben a túloldalon a Srna, Mandzukic, Jelavic, Modric támadónégyesben egészen szenzációs potenciál rejlik, így azt mondhatjuk, hogy a horvátok könnyen meglepetést okozhatnak, és kiejthetik valamelyik nagyot a csoportból – már csak azért is, mert jelenleg lépéselőnyben vannak velük szemben.

A B-jelű négyesben szintén rangadót rendeztek, ám a főmenüt nem ők, és még csak nem is a vb-ezüstérmes hollandok szolgáltatták, hanem az őket megverő dánok. Morten Olsen tanítványai gyakorlatilag tökéletes helyzetkihasználással, és jó adag szerencsével legyőzték Sneijderéket, akik így aztán erősen kapaszkodhatnak a németek és a portugálok ellen. A dánok tökéletesen védekezve, a hollandok 28 kapura lövése ellenére 1-0-ra nyertek, és kedvező ehylzetbe hozták magukat. Igaz, sem a németek, sem a portugálok ellen nem ők az esélyesek. De hát a hollandok ellen sem voltak azok.

A csoport másik meccsén a németek – kis szerencsével ugyan, de – legyőzték a portugálokat. A találkozó minden volt, csak jó nem. Özilék alig fociztak (Gomerz révén mégis találtak egy gólt), Ronaldóék pedig hiába lőttek két kapufát is, csak a 80. perc után gondolták úgy, hogy támadni is kéne a gólért. Rossz volt látni a szenvedést, a helyzet nélküli meccset. Ha igazán belegondolunk, Gomez gólja sem helyzetből alakult ki, egyszerűen csak egy jó beadás ráesett a Bayern támadójának fejére. Persze, ott kellett hozzá lenni, de szó sem volt olyan táamdásról, mint amilyeneket mondjuk az oroszok vezettek a csehek ellen.

Térjünk is át a szbornajára, és az egyetlen, nagycsapatok nélküli csoportra. Az oroszok ismét 2008-as dicsőségükben csillogtak a csehek elleni nyitómeccsükön (igaz, a cseheket még mi is megvertük néhány nappal az Eb előtt…), az Andrej Arsavin vezette zenites támadószekció azt csinált a csehekkel (akik az írek mellett esélyesek az Eb leggyengébb csapata címre), amit akart. Dick Advocaat csapatának a negyeddöntőben jöhet az első komoly ellenfél, és már ma, a lengyelek elleni mérkőzésen bebiztosíthatják a továbbjutásukat. A csehektől viszont nem tudjuk elképzelni, hogy bármi érdemlegeset látjatunk a folytatásban.

A lengyelek és a görögök azt hozták, amit vártunk tőlük. A házigazdák a dortmundi tengelyre alapozva szórakoztató támadójátékot mutattak be, míg a görögök a szokásos célfutballukkal is győzhettek volna – Karagunisz azonban kihagyta a tizenegyest.

Ma estétől jön a folytatás, csak bízhatunk abban, hogy végre a "nagyok" is megrázzák magukat. Bár mi a "kicsiken" is jól szórakozunk!