Meghódítja a világot az őrült sportág: 27 méteres sziklákról ugrálnak

A kötelező ugrások 3,6-os besorolásától kezdve a sportág jelenleg legnehezebb ugrásainak 6,3-as nehézségi fokáig terjed. A nehézségi fok a versenyen bemutatott valamennyi ugrás besorolása, amelyet a zsűritől kapott pontszám összegével megszorozva, megkapjuk az ugrás összpontszámát. A műugrásban minden egyes trükk növeli a nehézségi fokot, a Red Bull Cliff Diving Világbajnoki Versenysorozat versenyzői pedig egyre tágítják a sportág határait, olyan új ugrásokat hozva létre és valósítva meg, amelyeket néhány évvel ezelőtt még lehetetlennek tartottak.

„Természetes fejlődés során alakítottam ki az ugrásaimat. Egy tripla hátra szaltóval kezdtem, két csavarral, végül hozzátettem még két csavart, így lett belőle a „triple quad”. A másik ugrásom kezdetben egy előre szaltó volt másfél csavarral, hozzátettem még egy csavart, aztán úgy döntöttem, elveszek egy csavart, és hozzáadok egy szaltót” – meséli Gary Hunt, az első kifejezetten sziklaugró trükk kitalálója. A Világbajnoki Versenysorozat címvédő bajnoka 2009-ben mutatta be az elképesztő, 6,3-as nehézségi fokú „triple quad” ugrását – a három szaltót négy csavarral –, fegyverét pedig az elmúlt évek során tökéletesítette. Csak az idei szezonban bővítette még két versenyző 6,0-nál magasabb nehézségi fokú ugrással a repertoárját: Az orosz Artyom Szilcsenko – 6,1-es nehézségi fokú, kézállásból indított 2 ½ szaltó 2 ½ csavarral – és az angol Blake Aldridge, aki kézállásból indított 2 ½ szaltóját 4 csavarral néhány héttel ezelőtt a bostoni állomáson tanulta meg, és pillanatnyilag a második versenyző, aki 6,3-as nehézségi fokú ugrást mutat be.

A nehézségi fok értéke függ az ugró által az ugrás során bemutatott manőverek, szaltók és csavarok fajtájától. A szaltók és csavarok száma, valamint az elrugaszkodáskor és a vízbe érkezéskor felvett pozíció egyaránt növeli a nehézségi fokot. „A felhúzott térdekkel történő ugrásban, ami olyan, mintha egészen kicsire összegömbölyödnél, nagyon gyorsan tudsz pörögni, ezáltal alacsonyabb a nehézségi foka. A csuka pozícióban viszont, ami inkább egy L-alakhoz hasonlít, a test nagyobb és hosszabb, így nehezebb gyorsan pörögni, ami emeli a nehézségi fokot. Ha kézállásból indulsz, akkor rögtön nehezebb lesz az ugrás” – magyarázza az egykori sziklaugró világbajnok, Joey Zuber.

A fejlődés és a haladás kulcsfontosságú szerepet játszanak a Red Bull Cliff Diving Világbajnoki Versenysorozatban, az elmúlt négy év során pedig a versenyzők az egyre nehezebb és összetettebb ugrások felé haladnak. A 2012-es szezonban az egy versenyen választható ugrások átlagos nehézségi foka 5,4. Azonban a sziklaugrásban nem minden szól a nehézségi fokról, mivel az ugrás minősége jelentős szerepet játszik, és itt jön be a képbe a zsűri. A zsűri öt nemzetközi tagja nem az ugrás nehézsége alapján értékel. Az ugrás kivitelezése alapján döntenek, és az ugrás egész esztétikáját veszik figyelembe: erős-e az elrugaszkodás? Szép-e a repülés a levegőben? Egyenesek-e a lábak, spiccelnek-e a lábfejek? Szép és függőleges-e a vízbe érkezés? Nem számít, hogy az ugrás „könnyű” vagy „nehéz”, nekik a kivitelezés alapján kell értékelniük. A zsűrinek az ugrást mint produkciót és nem csak mint technikai elemet kell tekinteniük. „Nagy nehézségi fokú, ugyanakkor magas színvonalú ugrásokat szeretnénk látni. Nehéz ugrások alacsony pontszámokért nem számítanak. Ami engem illet, próbálom az erősségeimet előtérbe helyezni, tehát például jó a csavarási technikám, ezért próbálok még több szaltót és csavart tenni azokba az ugrásokba, amikről tudom, hogy jól csinálom őket, és így is jó pontokat kapok. Attól, hogy nehéz ugrásokat csinálsz, és nagyot csobbansz vagy teljesen elrontod az ugrást, még nem működik a dolog, mert a bíráktól nem fogsz jó pontokat kapni, és amikor ezt a kettőt összerakod, nem kapsz jó eredményt” – állítja a kolumbiai Orlando Duque, aki tökéletesen kivitelezett ugrásairól ismert.

David Colturi még újoncnak számít a sportágban. A 23 éves amerikai megnyerte a 2012-es kvalifikációs versenyt, hazai versenyén pedig a harmadik helyen végzett. Repertoárján 5,4-es és 5,6-os nehézségi fokú ugrások szerepelnek, ami már most sokkal nehezebb a tapasztaltabb versenyzők programjában szereplő ugrásoknál. A versenysorozat legfiatalabb versenyzője tudja, hogy az ugrás kiválasztása a személyes ugrási stílustól és az ugró által kedvelt manőverektől függ: „Én a csavarok embere vagyok. A kedvenc ugrásom egy fordított csavar, és a kézállásból indított ugrásomba is sok csavart teszek. Szerintem egy olyan extrém és veszélyes sportágban, mint a sziklaugrás, azokat az ugrásokat választja ki az ember, amelyeket kényelmesen és magabiztosan meg tudsz csinálni.”

Az utóbbi versenyeken bebizonyosodott, hogy a világ legjobb műugrói egyre magabiztosabban hajtanak végre nehéz ugrásokat az olimpiai magasság majdnem háromszorosáról. A múltban végbement fejlődés után a kérdés elkerülhetetlen: Mennyire nehezedhetnek az ugrások? „Szerintem az ugróemelvény a határ. Nem olyan régen 24 vagy 25 méterről felemeltük 27,5m-re, ami a hagyományos sziklaugrás határát jelentette, hamarosan pedig 27-28 méteres magasságból fogjuk bemutatni az összes létező ugrást. Nem tudom, van-e igazán határ. A sportág fejlődésével és az évek múlásával egyre elterjedtebb és egyre népszerűbb lesz, és szerintem minden évben komolyabb és nehezebb ugrások következnek. Fantasztikus, hogy ennek a részese lehetek, egészen hihetetlen érzés, hogy én magam is tágíthatom a határokat” – mondja David Colturi, akinek újszerű lendületével lehet, hogy hamarosan mindenkinek meg kell próbálnia lépést tartani. Ugyanúgy, mint a kilencszeres világbajnok, Orlando Duque, aki az utolsó verseny előtt vezeti az összesített tabellát, és aki az elmúlt 20 év során komoly hatást gyakorolt a sportágra. „Nem hiszem, hogy elértük a határt. Tudom, hogy vannak, akik új ugrásokon gondolkoznak, és vannak, akik a vízbe érkezés módjának megváltoztatásával próbálkoznak, ami pluszpontot jelent a nehézségi fokban” – mondja a 38 éves versenyző, ugyanakkor óva inti versenytársait – „óriási növekedést fogunk látni a nehézségi fokban, de úgy gondolom, ezzel sajnos megnő a balesetek száma is. Szerintem már ízelítőt kaptunk az új elemekből. Remélhetőleg mindenki megőrzi testi épségét. Úgy vélem, mindannyian az élvezetért csináljuk, nem akarunk megsérülni. Ha kihozzuk magunkból a maximumot, ugyanakkor betartjuk a biztonsági előírásokat, tovább élvezhetjük ezt a sportot.”

RED BULL CLIFF DIVING VILÁGBAJNOKI VERSENYSOROZAT 2012
A világ legjobb sziklaugrói a gravitáció ellen. Akrobatikus, 85 km/órás sebességet is elérő, 27 méteres ugrások három másodperc leforgása alatt. Mindössze három évvel indulását követően a Red Bull Cliff Diving Világbajnoki Versenysorozat a világ műugróinak legrangosabb versenyévé nőtte ki magát. 2012-ben ez az egyedülálló versenysorozat ismét káprázatos és lélegzetelállító ugrásokkal örvendezteti meg a június és szeptember között a világ hét pontját, Európát, Észak-Amerikát és a Közel-Keletet is érintő versenysorozat állomásaira kilátogató nézőket. Az idény során tizenegy versenyző méri össze erejét a világbajnoki cím elhódítása, valamint a sziklaugrás szellemiségének további terjesztése reményében.