Még ilyet: kamu a horvát válogatott nagy jótékonykodása

Többek között mi is beszámoltunk arról, hogy a horvát válogatott a 2018-as vb-n összegyűjtött összes pénzjutalmát jótékony célokra ajánlja fel. Nos, mint kiderült, ez az információ ordas nagy átverés. 

Példaértékű: nincsenek szavak a horvát válogatottra! " NEMZETKÖZI FOCI › Nemzeti válogatottak

A Zlatko Dalic szövetségi kapitány, valamint a játékosok és a teljes stáb által a nemzeti együttes Facebook-oldalán közzétett nyilvános levélben felhívták a figyelmet az ország nehéz helyzetére, s reményüket fejezték ki, hogy ezzel a gesztussal legalább néhány gyerek nyarát szebbé tudják tenni.

Történt ugyanis, hogy egy bizonyos horvát újságiró, Igor Premuzic az igazi szerzője a levélnek, amelyet Zlatko Dalic szövetségi kapitány nevében írt. Ebben többek között az szerepel, hogy a válogatott tagjai így akarják felhívni a figyelmet az ország nehéz helyzetére.Premuzic a Facebookon cáfolta a hír valódiságát. „Egy párhuzamos világból írtam a levelet, amelyben Zlatko Dalic edző és a válogatott játékosok elhatárolódnának a horvát politikai elittől” – hangsúlyozta a szerző. Mint írta: ebben a kitalált levélben Dalic úgy viselkedik, mint ahogy szerinte egy igazi sportembernek, egy igazi hazafinak kellene. „Ez az én ábrándképem azokról a futballistákról és a sportolókról, akik tisztában vannak azzal, hogy milyen helyzetben van a népük és ez az ország” – emelte ki.

A közösségi oldalán megosztott nyílt levél felett az újságíró utalást tesz rá, hogy nem valós levélről van szó, a végén pedig Dalic neve alatt, vonallal elválasztva jelzi, hogy ő és nem a szövetségi kapitány írta a szöveget, melyet később több százan osztottak meg, köztük internetes portálok is. Premuzic szerint a probléma lényege, hogy az emberek nem értelemmel, hanem felszínesen olvasták el a szöveget. Úgy vélte: ez a felszínesség az egész társadalomra jellemző. „A hozzászólásokból pedig jól látszik, hogy támogatták Dalicot, és őszintén csodálták ezért a bátor lépésért” – tette hozzá.

Az újságíró szerint ez a rövid és egyszerű kísérlet jól jelzi, hogy az emberek többsége öt percet sem szán arra, hogy valamit rendesen elolvasson, amit pedig elolvas, meg is értse.