Mbappé intett, Alonso távozott: így omlott össze hét hónap alatt a Real Madrid kísérlete
Nem vereségek döntöttek, hanem hatalom, bizalom és egy öltöző, amely sosem állt a vezetőedző mögé.
A képek pillanatok alatt bejárták a világot: Kylian Mbappé a pálya közepe felé mutat, csapattársait az öltözőbe küldi. Xabi Alonso maradásra kéri. Mbappé nemet int. Alonso végül hátat fordít – és enged. Nem volt sorfal a Barcelona számára a Szuperkupa-döntő után. Sokak szemében ez nemcsak sportszerűtlenségnek tűnt, hanem egy sokkal mélyebb problémának a nyílt bizonyítékaként: ennél a Real Madridnál már nem az edző irányít.
Pedig Xabi Alonso nem készült távozni.
Hét és fél hónappal a kinevezése után végképp nem. A klub közleménye „közös megegyezésről” szólt, de Madridban senki sem lepődött meg igazán. Hétfő délután fél öt körül az igazgatótanács egyetlen napirendi ponttal ült össze: Alonso jövőjével. A magyarázatok ködösek voltak: nem sikerült átültetnie a Leverkusenben működő futballt, a csapat fizikailag nem volt ideális állapotban, a játékosok nem fejlődtek, nem játszottak érte.
A felsorolásban szerepeltek fájó vereségek – PSG a klub-vb-n, Atlético a bajnokságban –, de a teljes kép árnyaltabb. A Real Madrid ott volt a Bajnokok Ligája legjobb nyolc csapata között, állva maradt a Király-kupában, és a La Liga felénél mindössze négy pont volt a hátránya a Barcelonával szemben, amelyet októberben le is győzött. Ez válság? Madridban nem az eredmények számítanak igazán.
A valódi probléma az volt, hogy Florentino Pérez soha nem hitt igazán Xabi Alonsóban. Elfogadta a kinevezését, de meggyőződés nélkül. Alonso már az elején egyedül érezte magát. A tekintélyét az első naptól kezdve erodálták: nem halaszthatta el a kezdést a klub-vb utánra, nem kapta meg a kért középpályást, miközben a védelem sérülésekkel esett szét.
Az öltöző, amely nem hitt benne – a sztárok, akik nem követték
A Real Madrid átalakítása mindig emberfeletti feladat. Alonso egy modern, intenzív, letámadásra épülő csapatot akart, ahol mindenki védekezik és mindenki dolgozik. Ehhez azonban hit kellett volna a játékosok részéről – ez sosem érkezett meg. Vinícius Jr. formája zuhant, majd nyíltan tiltakozott egy El Clásicón való lecserélése után, és később mindenkitől bocsánatot kért, csak az edzőtől nem.
Mbappé rekordokat hajszolt, nem ritmusban, hanem célok mentén játszott. Federico Valverde inkább a saját posztjával volt elfoglalva, mint a kollektívával.
Xabi Alonso nem tudta meggyőzni az öltözőt arról, hogy az ő útja a helyes út. És Madridban, ahol a hatalom gyakran a sztárok kezében van, ez egyenlő az ítélettel.
Most Álvaro Arbeloa következik, a Castilla edzője, igazi klubember. De ha egy olyan figura sem tudta megváltoztatni a kultúrát, mint Xabi Alonso, Arbeloára szinte lehetetlen feladat vár.