Marokkóban ragadt atléták és 3 bronz a mérleg
Ugyan még az év utolsó Európa-szintű megmérettetése hátra van, de a hétvégi portugáliai mezei Európa-bajnokság külön borítékba kerül, ugyanis a MASZ-nak azzal, hogy benevezte a junior férfi csapatot, az elsődleges célja csapatot építeni a két év múlva esedékes hazai rendezésű kontinensviadalra.
2010 fő eseménye a barcelonai Európa-bajnokság volt, ahonnan a magyar válogatott három bronzéremmel térhetett haza (Fazekas Róbert-diszkosz, Kiss Dániel-110 méteres gátfutás, Pars Krisztián-kalapácsvetés). Gyulai elmondta, hogy ezzel az eredménnyel maximálisan elégedettek, hiszen utoljára 2006-ban, a göteborgi kontinensviadalon sikerült dobogóra állni magyar atlétának. Kiemelte a három 3. hely mellett Kiss Dániel két országos csúcsát, ami szintén bizakodásra ad okot.
2010-et a főtitkár építkező évnek nevezte, példaként felhozva az NOB által idén életre hívott Ifjúsági Olimpiát. Ugyanúgy, ahogyan a nemzetközi szövetségnek sem volt pontos képe arról, hogy hogyan fog elsülni az első ifi Ötkarikás Játékok, úgy a hazai sportági képviselet sem tudta, hogy mit várhat, ennek ellenére jól szerepeltek atlétáink, egy bronz, egy ezüst, egy 5.-és 7. hellyel zárták a szingapúri versenyt. – Nem vagyok csalódott az elért eredmények tekintetében, mindenki álmodozik nemzetközi helyezésekről és országos csúcsokról, de sokat konzultálok a külföldi, például a francia vagy a német szövetséggel, és számokkal alátámasztva látom, hogy azok az eredmények, amiket mi elérünk, ennyi támogatás mellett csoda számba mennek tulajdonképpen… Hasonló méretű országokkal versenyzünk. Vegyük mondjuk Észtországot. Kisebb ország, mint hazánk, és mégis a topversenyzőik világversenyre való felkészítésére tízszer annyit fordít az állam – állította szembe az eredményeket az anyagi támogatás mértékével Gyulai.
2010 fő eseménye a barcelonai Európa-bajnokság volt, ahonnan a magyar válogatott három bronzéremmel térhetett haza (Fazekas Róbert-diszkosz, Kiss Dániel-110 méteres gátfutás, Pars Krisztián-kalapácsvetés). Gyulai elmondta, hogy ezzel az eredménnyel maximálisan elégedettek, hiszen utoljára 2006-ban, a göteborgi kontinensviadalon sikerült dobogóra állni magyar atlétának. Kiemelte a három 3. hely mellett Kiss Dániel két országos csúcsát, ami szintén bizakodásra ad okot.
2010-et a főtitkár építkező évnek nevezte, példaként felhozva az NOB által idén életre hívott Ifjúsági Olimpiát. Ugyanúgy, ahogyan a nemzetközi szövetségnek sem volt pontos képe arról, hogy hogyan fog elsülni az első ifi Ötkarikás Játékok, úgy a hazai sportági képviselet sem tudta, hogy mit várhat, ennek ellenére jól szerepeltek atlétáink, egy bronz, egy ezüst, egy 5.-és 7. hellyel zárták a szingapúri versenyt. – Nem vagyok csalódott az elért eredmények tekintetében, mindenki álmodozik nemzetközi helyezésekről és országos csúcsokról, de sokat konzultálok a külföldi, például a francia vagy a német szövetséggel, és számokkal alátámasztva látom, hogy azok az eredmények, amiket mi elérünk, ennyi támogatás mellett csoda számba mennek tulajdonképpen… Hasonló méretű országokkal versenyzünk. Vegyük mondjuk Észtországot. Kisebb ország, mint hazánk, és mégis a topversenyzőik világversenyre való felkészítésére tízszer annyit fordít az állam – állította szembe az eredményeket az anyagi támogatás mértékével Gyulai.
Ezek szerint pénzhiány volt a háttérben a tavaszi edzőtáborozás alkalmával is, amikor két atlétának ott kellett maradnia a marokkói szállodában „túszként”, mert nem fizetett kicsekkoláskor az atlétaválogatott?
A főtitkár határozott nemmel válaszolt, álláspontja szerint egyszerű kommunikációs probléma okozta a félreértést a szálloda és az atlétikai szövetség között. A MASZ a bevett szokás szerint az edzőtáborokat követően szokott fizetni, miután kiszámlázzák nekik az összeget, elutalják a pénzt. Gyulai elmondása szerint ez volt a megállapodás a marokkói szállodával is, azonban az afrikaiak korábban már hoppon maradtak hasonlóan náluk edzőtáborozó csapatok távozása után, ezért gondolták úgy, hogy mégis csak elutazáskor szeretnék készpénzben a szállodai szolgáltatások árát.
A főtitkár határozott nemmel válaszolt, álláspontja szerint egyszerű kommunikációs probléma okozta a félreértést a szálloda és az atlétikai szövetség között. A MASZ a bevett szokás szerint az edzőtáborokat követően szokott fizetni, miután kiszámlázzák nekik az összeget, elutalják a pénzt. Gyulai elmondása szerint ez volt a megállapodás a marokkói szállodával is, azonban az afrikaiak korábban már hoppon maradtak hasonlóan náluk edzőtáborozó csapatok távozása után, ezért gondolták úgy, hogy mégis csak elutazáskor szeretnék készpénzben a szállodai szolgáltatások árát.
Ez természetesen váratlanul érintette a válogatottat, a csapatvezetőnél csak minimális pénz volt. Hétvége lévén nem tudta a szövetség gyors utalással rendezni a számlát, ezért ragaszkodott hozzá a hotel, hogy három atléta hosszabbítsa meg az edzőtáborát, amíg nincs kiegyenlítve a számla. Ketten végül „önként” vállalták, hogy maradnak, amivel már a szálloda is kiegyezett és a ráadás hétvége után ők is szerencsésen hazaérkeztek.
Több kérdés is felmerül a történet kapcsán: ha a mindössze egy kísérővel magaslati edzőtáborba induló magyar atlétaválogatottal ilyesmi történik, miért nem a csapatvezető az egyik, aki ott marad az anyagiak rendezéséig? Valamint hogyan lehetséges az, hogy az ország legjobb atlétái, akik a különböző felnőtt és korosztályos világversenyeken képviselik hazánkat, orvos és gyúró nélkül repülnek el egy többhetes, célzottan a nyári nemzetközi viadalokon való minél sikeresebb szereplést szolgáló tréningezésre?
Több kérdés is felmerül a történet kapcsán: ha a mindössze egy kísérővel magaslati edzőtáborba induló magyar atlétaválogatottal ilyesmi történik, miért nem a csapatvezető az egyik, aki ott marad az anyagiak rendezéséig? Valamint hogyan lehetséges az, hogy az ország legjobb atlétái, akik a különböző felnőtt és korosztályos világversenyeken képviselik hazánkat, orvos és gyúró nélkül repülnek el egy többhetes, célzottan a nyári nemzetközi viadalokon való minél sikeresebb szereplést szolgáló tréningezésre?
A szövetség válasza az volt, hogy gyúró utazott a csoporttal, illetve a különböző igényeket kielégíteni szinte lehetetlen, másra van szüksége egy dobónak vagy például egy hosszútávfutónak, ami jó egyiknek, másiknak nem biztos…de természetesen ha anyagi lehetőségeik engednék, mindenkinek minden igénye ki lenne szolgálva. Gyulai elmondta, hogy felmerült a csapatvezető kintmaradása, amíg a helyzet meg nem oldódik, azonban azoknak az atlétáknak, akik „feláldozták” magukat, egyéni érdekük fűződött döntésükhöz. Az érintett versenyzők ezt másképp látták, ők is szívesen landoltak volna az eredetileg betervezett géppel, főleg, hogy a plusz Marokkóban töltött hétvége utáni hétfő pont munkanapra esett.
A rövid évértékelés után a 2011-es esztendő is szóba került. – Sokkal jobb helyzetben van az atlétika számos más sportághoz képest, ugyanis nagyrészt megkaptuk már az államtól a 2010-re megszavazott összeget – ismertette a magyar viszonyokat a főtitkár, hozzátéve, hogy most folynak az egyeztetések a kormányzattal a következő évben esedékes támogatás mértékéről, utána okosabbak lesznek, és ezek fényében tudnak konkrét célokat realizálni.
Persze a 2011-es eredmények/eredményesség tekintetében vannak elvárások illetve elképzelések, és az a dokumentum, ami ezeket tartalmazza, a MASZ honlapján a szakmai anyagok között megtalálható. Gyulai elmondta, hogy a következő évre a felkészülési támogatási rendszer átalakítását is tervezik, ugyanis az utófinanszírozás nem segíti a sportolókat. Két részre bontanák a támogatást, lenne prémium, ami a kitűzött cél elérésekor járna. – A december 15-ei elnökségi ülésen fogadja el a testület a 2011-es év tervezetét, amiben konkrét számok szerepelnek, hogy kitől milyen szereplést, eredményeket várunk jövő évben – zárta az évértékelést Gyulai Márton.
Lakos Borbála
(Fotó:Reuters)
