Marcianotól Ali-ig: az évezred mérkőzései – videók

A boksz történelmének legjobb mérkőzéseinek a felsorolását két Muhammad Ali találkozóval kezdjük. 1974. október 30-án rendezték meg Kinshasa (Zaire) városában a Muhammad Ali – George Foreman összecsapást. A „The Rumble in the Jungle” néven elhíresült mérkőzésen a szakértők csak perceket jósoltak Alinak, ugyanis Foreman a találkozó előtt szinte kisöpörte a nehézsúlyt. Ellenfelei csak percekig bírták ellene, Joe Fraziert például a második menetben ütötte ki. A várakozásoktól ellentétben Ali nem táncolt el, hanem odaállt verekedni Foremannel, majd a későbbi menetekben Ali a kötél és a nagyszerű védekezésének köszönhetően szép lassan és tudatosan lefárasztotta Foremant, aki kiüttette magát. A drámai mérkőzésnek a nyolcadik menetben lett vége. Ali kinyitotta a pofonládát, amivel a „hullafáradt” Foreman nem tudott mit kezdeni, így tíz keserves év után Ali visszavette a nehézsúlyú trónt. „Teljesen kivoltam, amikor láttam, mit csinál.” – nyilatkozta a mérkőzés után Ali edzője, Angelo Dundee.

1975. október 1-jén rendezték meg a „Manilai Thriller” (Thrilla in Manila) elnevezésű mérkőzést, ahol Muhammad Ali Joe Frazierrel nézett farkasszemet. A találkozó a WBC és a WBA világbajnoki öveiért zajlott. Ali a 14. menetben zárta le a mérkőzést. Érdekesség, hogy a Ring magazin az év mérkőzésének választotta meg a két ökölvívó harmadik összecsapását. Ali igazából ezen a mérkőzésen „Sokkolta a világot” utoljára, a találkozó után, már nem nyújtott olyan teljesítményt.

Roberto Duran a „Panamai bombázó”. A legendás könnyűsúlyú bokszoló 1972. június 26-án a Madison Square Gardenben megsemmisítette a WBA akkori világelsőjét, Ken Buchanant. Duran a brusztolós bokszával egyszerűen „megölte”  Buchanan finom technikájú bunyóját. A skót a 13. menetben kapitulált, igaz botrányos körülmények közepette. Az ominózus menetben Duran többször is mélyet ütött, de a mérkőzés bírája, Johnny LoBianco nem léptette le a kihívót, sőt a 13. menet végét jelző gongszó után Buchanan egy mélyütés miatt földre került. Az esetet követően LoBianco úgy ítélt, hogy a bajnok képtelen folytatni a mérkőzést így leléptette őt. A botrányos találkozó után Duran kijelentette, hogy nem „piszkos” versenyző, majd évekig uralta a súlycsoportot.

1993. március 13-án rendezték meg a Humberto González – Michael Carbajal összecsapást. A kislégsúlyú világbajnoki mérkőzésen a mexikói González mindjárt a meccs elején nekiesett Carbajal-nak, akinek felszakadt a fejbőre. A második menetben egy állcsúcsra mért ütéstől, míg a negyedikben egy bal-jobb kombináció után látogatta meg a padlót Carbajal. González a hetedik menetig ütötte–verte ellenfelét, aki nem bírta tovább a mexikói rohamait. A találkozó végét egy elképesztő balhorog zárta le. A Ring magazin az év mérkőzésének választotta meg a találkozót.

A profi bokszban bármi megtörténhet. Egy mérkőzés az utolsó gongszóig tart, addig koncentrálnod kell, ha nem figyelsz egy „lucky punchhal” padlóra kerülhetsz. Röviden így jellemezhetnénk Julio Cesar Chavez és Meldrick Taylor 1990. március 17-i összecsapását. Az IBF bajnoka, Taylor szinte végig irányította a mérkőzést a 12. menet előtt háromból két pontozónál (Dave Moretti 107-102, Jerry Roth 108-101) simán vezetett. Azonban a 68. profi mérkőzését teljesítő mexikói legenda (napjainkban a fia világbajnoknak mondhatja magát) az utolsó menetben egy jobbhoroggal véget vetett a mérkőzésnek, így egyesítette az IBF és a WBC világbajnoki címeit. A Ring magazin az év mérkőzésének választotta az összecsapást.

Az évtized legnagyobb mérkőzése. A könnyűsúly két gigásza végre összecsap, vajon ki a jobb? 1985. április 15-én a súlycsoport két „varázslója” Marvin Hagler és Thomas Hears csapott össze. A két „mágus” csatája varázslatosan kezdődött. Az első menetben össze-vissza verték egymást, elhagyva a taktikus megfontolt bunyót. A második menetet követően a két ökölvívó úgy nézett ki, mintha 100 menet óta nyúzná egymást. Richard Steele a mérkőzés bírája megkérdezte Hagler-től, hogy lát-e, a krónikák szerint a bokszoló így felelt: „Nem nagyon hibázom el, vagy talán tévedek?”. A harmadik menetben Hagler egy káprázatos jobbhoroggal a kiütés szélére sodorta Hearst. „Hitman” nagy nehezen összeszedte magát, de „Marvelous” megérezte a vérszagát és rávetette magát ellenfelére, akit egy varázslatos jobbhoroggal mély álomba ütött. Steele gondolkodás nélkül beszüntette a mérkőzést.

„Jersey Joe Walcott minden idők egyik legjobb balhorgával lett a nehézsúly világbajnoka… és minden idők egyik legjobb jobbosa vette el tőle a címet.” – a legendás szakértő, Bob Mee röviden így írta le Walcott és Rocky Marciano csatáját. A mérkőzésen szinte végig Walcott irányított, de a kamionhoz hasonlított Marciano a 13. menetben elpusztította a bajnokot. Rocky karrierje végén 49 győzelemmel (43 TKO, KO), nem mellesleg világbajnokként vonult vissza.

Diego Corrales – Jose Luis Castillo 2005. május 7-én minden idők egyik legjobb mérkőzését produkálták. A két harcos tíz meneten keresztül szanaszét verte egymást, mígnem a tizedikben Corrales elkapta a mexikóit, akit ugyan nem tudott leütni, de a bíró Tony Weeks okosan közbe lépett és leléptette Castillot. A két bokszoló októberben ismét összecsapott, akkor Castillo nyert a negyedik menetben kiütéssel. A legendás viszály, már nem érthette meg a harmadik felvonást, ugyanis Diego „Chico” Corrales napra pontosan két évvel az első találkozójuk napján halálos közúti balesetet szenvedett.