Mancini a Honvéd padjáról: "Soha ne mondd, hogy soha" – interjú

Roberto Mancini a Celik Niksic elleni Európa Liga-selejtező szünetében adott interjút a honvedfc.hu-nak. 

– Mit szólt ahhoz, amikor megtudta, hogy fia, Andrea, a Budapest Honvédhoz igazolt?
– Mindenben támogattam őt, mert a kispesti csapatnak nagyon nagy híre van a világban. Arról nem beszélve, hogy egy olyan gárdáról van szó, amelyik harmadik volt hazája bajnokságában, így kiléphet a nemzetközi porondra is. Így azt gondolom, Andrea nagyon jó helyre került. Arról nem beszélve, hogy honfitársai is vannak a gárdában, ráadásul, Marco Rossi személyében az edzője is olasz. Azt is tudom, hogy nagyon jó közegbe került.

– Mit tud a Honvédról és a magyar labdarúgásról?
– A kettőt nyugodtan össze is lehet kapcsolni. Puskás, Bozsik, az Aranycsapat, Tichy, ezek a nevek minden olyan embernek kell, hogy mondjanak valamit, akik a labdarúgásban élnek vagy szeretik a focit. A két csapat hosszú ideig volt meghatározója Európa- és a világ labdarúgásának. Tudom, hogy a magyar válogatott harcban van azért, hogy hosszú idő után kijusson a világbajnokságra. Amikor a magyar csapat kinn volt a vb-ken, gyakorlatilag mindig meghatározó tényező volt.

– Igaz, hogy Marco Rossi, a Honvéd edzője és Fabio Cordella, a Honvéd nemzetközi igazgatója is a barátja.
– Igen, ez így van, régóta ismerem őket. Remek emberek és a labdarúgáshoz is értenek.

– Most ugye a Bozsik-stadionban beszélgetünk, ahol már járt játékosként. Emlékszik arra a BEK-mérkőzésre?
– Persze! Azt hittem, hogy könnyű találkozó vár ránk, hiszen azokban az időkben már nem tündökölt sem a magyar labdarúgás, sem a Honvéd, a Sampdoria viszont bombaerős volt. Ennek ellenére kikaptunk 2-1-re, egy nagyon szervezetten, hihetetlenül lelkesen és jól játszó csapattól. Emlékszem, a visszavágón nyertünk 3-1-re, így sikerült tovább lépnünk, de azon a mérkőzésen is nagyon megszenvedtünk. Később bejutottunk a sorozat fináléjába, ahol viszont kikaptunk a Barcelonától.

– Térjünk vissza a nem is távoli múltba. Marco Rossi, a Honvéd szerdai sajtótájékoztatóján azt mondta, fia új poszton játszik majd a Honvédban, ő lesz a 4-3-3-as rendszerben a középső középpályás, de csak akkor, ha ezen a poszton hosszú ideje kiválóan teljesítő Hidi Patrikot váltani kell, mert visszaesik a teljesítménye.
– Annyit mondhatok csak, ez egy új szerepkör lesz a számára, bele kell szoknia, bele kell tanulnia, mind az új közegbe, mind az új feladatkörébe, ezért még időre lesz szüksége, hogy úgy játsszon, ahogyan tud. Viszont, a Budapest Honvéd vezetőedzője Marco Rossi, ő dönti el, hogy kit, mikor, milyen poszton szerepeltet, nincs jogom hozzá, hogy a munkájáról bármit is mondjak. Úgyhogy szakmai kérdéseket, amik a Honvéddal kapcsolatosak, ha kérhetem, ne is tegyen fel többet.

– Bobál Gergő és Dávid személyében tavaly nyáron két kispesti akadémista volt próbajátékon a Citynél. Emlékszik rájuk?
– Természetesen, megnéztem őket, hogyan dolgoznak. Fabio Cordella barátomnak remek érzéke van a fiatalok felfedezéséhez is. Nem okozott csalódást, amikor a figyelmembe ajánlotta őket. Ha ugyanúgy dolgoznak tovább, ahogyan Manchesterben, akkor nagyon szép jövő várhat rájuk. Ahogy viszont hallom, több másik tehetség is van, de nemcsak Kispesten, hanem a magyar labdarúgásban is. Fontos, hogy megfelelő képzést kapjanak, így még többre vihetik a magyaros technikájukkal.

– Elképzelhetőnek tartja, hogy egyszer a Honvéd vagy valamelyik magyar csapat vezetőedzője lesz?
– Már megtanultam, hogy a labdarúgás egyik alaptétele az, hogy soha ne mond, hogy soha…

– Most még a szünetben vagyunk, milyennek ítélte meg a Honvéd játékát?
– Nagyon tetszik a mérkőzés, nagyon szép megoldásokat is láttam. Annak ellenére, hogy a továbbjutás kérdése már az első mérkőzésen eldőlt, motiváltnak látom a kispesti játékosokat, és a jövőre vonatkozóan ez nagyon biztató, akárcsak az, hogy a fiatalok is nagyon élnek a mérkőzésen.